Rész
1 3| idején~Két útazó suhant. Egy úrfi s én.~A pásztornéra titkon
2 4| PINTY ÚRFI~Én nem panaszlok sorsom
3 4| úrfit énekelni meg!~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
4 4| csak nem is kesereg.~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
5 4| Böndőjét ekkép tölti meg.~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
6 4| látják a jó emberek.~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
7 4| Pintyféle szendereg:~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
8 4| meg őt az istenek!~Pinty úrfi a maga nemében~Hat puszta
9 6| csintalankodtanak.~Szólt egy úrfi, ki mellette megáll:~„Hol
10 6| Duna közepében.”~Szólt az úrfi: „Már ez derék dolog!~Mert
11 6| orrára nem kötöm.~Ha az úrfi tudni ugy kivánja:~Van cigányné
12 6| annak kártyája.”~Ment az úrfi, mivelhogy őt Lidi~Csak
13 6| Azt én megengedem,~Hogy úrfi már találkozott velem;~De
14 6| felejteni.”~S így amit a vadász úrfi szólott,~Minden szóra kapott
15 6| végiggondolta a dolgot:~Ez az úrfi oly sok szépet mondott,~
16 6| pillantva:~„Jőjön hát az úrfi, jőjön velem,~De hazáig
17 6| más, csak beszéd,~De az úrfi meg is fogta kezét~A leánynak,
18 6| megnevezni,~Amit a lyány és az úrfi érzett.~Nem tudták: hogy
19 6| Hova?” szólott most az úrfi, „vissza?”~„Nem egészen,”
20 8| szenvedett!~Mert a nagyságos úrfi~Oly gaz kölyök vala,~Amilyenek
21 8| vissza őt?~A tanulás.~Az úrfi mellett eltanulgatott.~Ott
22 8| írást-olvasást,~Mint a nagyságos úrfi.~És amint szaporodtak évei,~
23 8| lenni rája,~S ha a nagyságos úrfi~Bolondokat beszélt szokás
24 8| Mert a kevély nagyságos úrfi~Mindannyiszor keményen~Lakoltatá,
25 8| S most már, ha megüté az úrfi őt,~Nem teste érezé, de
26 8| kellett sokáig)~Midőn az úrfi rá kezét emelte,~Ekkép kiálta
27 8| egymásnak semmivel.”~Az úrfi e szokatlan szókra~Elképedett,
28 8| gladiátorok! -~Nagyságos úrfi, isten önnel,~Mi együtt
29 8| város végén utolérte őt~Az úrfi nevelője.~Alig lélekzett
30 10| Szeretsz-e lányka?” ‘Nem úgy úrfi, nem,~Mi arra jól tudod
|