Rész

 1  1|     Mely keblemnek~Éjjelét üzé szét.~Vert az óra!~A szörnyű
 2  2|       szent öröm könyűje mossa szét:~Mert ahol enyhe bölcsőm
 3  3|   tehetetlen! -~Csak bor mossa szét.~Nyári hévben a virágszál~
 4  4|       világnak~Szappanbuboréka~Szét nem pattan.~Pislogni fog
 5  4| csinálom.~Ingyen osztom azokat~Szét az újságokba;~Minden szerkesztő,
 6  4|   ajkaiknál?~Hogy vittem volna szét e hangokat,~Mint napvilágot,
 7  4| Láthatván, rajta büszkén nézek szét.~Jutalmaúl nem rest munkálatomnak~
 8  5| sebzett madarat;~Hadd hullatná szét hópillangóit,~Mint ama madár
 9  5|     parton~S a tengeren tekint szét,~Mely koldussá tevé, mely~
10  6|    gondolatok,~S egymást tépik szét, mint vadállatok.~Lázzal
11  6|  szenvedésnek lángjában szivem~Szét fog pattanni, mint a porcelán,~
12  7|  mártani,~Hadd feccsenjen vére~Szét fejeitekre... tán sikere
13  7|    élnek,~Köztök ingyen osztom szét.~Nagybánya, 1847. május
14  7|   elolvadt~Nap tűz-árja folyna szét.~Sőt a sírtól sem félek
15  7|        itt a kis kertben nézek szét,~S isteníge gyanánt szívom
16  7|     Bús mosollyal hullnak róla szét.~Néma, csendes a világ körűlem,~
17  7|     mely elébb villámot lövelt szét,~Arca két rózsáját harmattal
18  7|        Bilincsével zúzta volna szét,~De egyetlen társa, a reménység,~
19  7|  müveltség,~Ezek által ömlenek szét~Az életnek nedvei.~Miért
20  7|        vas hiányzott?~Törjetek szét minden láncot,~Majd lesz
21  8|   pisszenni, léha söpredék?~Ha szét találja törni tömlöcét,~
22  8|  szemébül~Sűrü könnyek omlanak szét.~Hah, ki eddig csupa jég
23  8|       vagytok már többé rabok,~Szét szabad már szállani.~Szálljatok
24  8|       már szállani.~Szálljatok szét a hazában,~Melyet eddig
25  8|        fele már~Csókokba olvad szét.~Nagy a mi örömünk,~Nagy
26  8|   Mikéntha villám hordta volna szét.~Mohón nyelé el a szomjas
27  8|         hogy~Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd!~Szentegyház
28  8|      aki minket,~Együtt törjük szét a közös bilincset!~Mert
29  8|      hajítanak be,~Ugy feccsen szét a harcok mezejérül,~Oh nemzetem,
30  9|       még a csomó elvágva,~Mit szét kell vágnod kardod élivel.~