Rész

501  7|    föl-fölriasztott.~Lerázni vágytam e nyűgöt magamról,~Lerázni
502  7|         elmentem volna, ámde megtudá~E lázadó szándékomat tanítóm,~
503  7|         hosszú kortyokban hajtogatja~E korsó édes nedvét untalan;~
504  7|              Ha el kell esniök talán e~Csatában: ám hadd essenek.~
505  7|       vérével.~Csak úgy vagyok, mint e szerencsétlen lovag,~Kit
506  7|               Nem, szivem nem eladó, e szívnek~Nincsen ára,~Nem
507  7|            meghűt majd engemet,~Mert e láng még ott is fogja~Melegítni
508  7|         uszdogálnak;~Hattyusereg tán e felhőcsoport? vagy a~Hősök
509  7|             reám világot;~Ha előttem e két fáklya,~Belátok a mennyországba. -~
510  7|              van...~Karjaimban,~Mert e fürge~Pajkos ürge~Te vagy,
511  7|            ki szivembül,~Kert újolag e szív,~Mely széltire zöldül,~
512  7|              virágom,~A barna leány, e~Szép hajnali álom,~Kit én
513  7|               Kevélyen néztek hajdan e falak,~Mert ormukon szent
514  7|              szabadság zászlója volt e szent jel;~Csak játszott
515  7|           kinn zugott,~A mennydörgés e zaj viszhangja volt. -~A
516  7|        fizess szerelmemért!~Vagy tán e zápor és ez a sár~Épen szerelmemért
517  7|       töltsétek,~Koccantgassunk, míg e nap lejár;~Holnap messze
518  7|            szó sincs róla, hogy~Szép e lyány. Uram kegyelmezz,~
519  7|              menjek, ne pihenjek.~Én e benső szónak engedelmeskedtem,~
520  7|              S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:~„Hogy tiszta
521  7|           lövöm őt agyon!”~Híre ment e szónak, hozzám is elére,~
522  7|     vitorlátlan~Hajó a tengeren,~Nem e jő lassan, nem e jő;~Te
523  7|       tengeren,~Nem e jő lassan, nem e jő;~Te jössz lassan, te
524  7|          jönne~Vagy egy édes álomból e hang.~Hallgatom mély figyelemmel.
525  7|            lommal van tele.~Ki innen e falak közül!~Félek, hogy
526  7|        sorsának zászlaját!~Oly bántó e fehér hazugság. -~És ezt
527  7|            Ide fogom majd őt vezetni~E sírhalomhoz... buzditásul.~
528  7|        Sötétebb, mint az ég.~Egészen e hegyig kell~Még zarándoklanom,~
529  7|             a szív minden vágyait,~S e vágy talán még jobban boldogít,~
530  7|           varázshangon csilingelt,~S e még nem hallott zenére~A
531  7|           kölykét, láncnak híják,~És e lánc... a szolgaság.~*~És
532  7|          szivem!...~Most is kezemben e levél, s remegve~Érinti
533  7|           azt.~Előttem olyan szentek e sorok!...~Oh lyány, ki vagy
534  7|          érdemeltem én, meglátni őt? e~Boldogság épen engemet hogy
535  7|         szerelmem, osztatlan tiéd,~S e szerelem nagy! egykor a
536  7|           téged illet, téged egyedűl~E szerelemmé vált nagy gyűlölet,~
537  7|       szerelemmé vált nagy gyűlölet,~E felhőktől-megvált mennyboltozat.~
538  7|            fordulva, hajthatatlanul.~E névnek, melyet én magam
539  7|           Szárnyán az isten képe.~És e szent jelnek egyre~Gyérülnek
540  7|        cserélünk.~Mily varázshatalmú e~Diszetlen csonka jel!~A
541  7|              Lacit s a szőke Julist, e~Kedves gyermekeket. Hát
542  7|          vagy kondásnak falujába, ha e szép~Hívatalok valamelyike
543  7|              van, mindenütt jelen.~S e nagy kéjtengert, melynek
544  7|             ha sorsod~Nehéz: enyhíti e tudat;~Mert a boldogságnak
545  7|             Sem érted, hamvadó haza.~E könny, mint a tüzes vas,
546  7|             vízzel, sárral~A csizmám e rosz uton.~Gúnykacaj gyanánt
547  7|          gyermekem...~Ott ha a szél, e cudar szél~Ablakomnál megjelen:~
548  7|          földre ejti a telt poharat.~E szellem a mult! mult időm
549  7|           orma maradt ki a vízből...~E két torony orma: Homér s
550  7|             ki tudja:~Mi minden más?~E sok vendég ugy megtölti~
551  7|              Éjjel-nappal.~És nekünk e zaj, mely soha~Nem szünik,~
552  7|      homlokomra,~Amidőn elolvasám,~S e redő fáj, mintha késsel~
553  7|         fejemet.~Megfürösztém lelkem e sugárözönben,~Lemosott magáról
554  7|           ellenségimet, mint Sámson,~E szamárcsonttal verem meg!~
555  7|       egyetlen~Lágy párnája ez.~Kert e szív, ahol leg-~Illatosb
556  7|          vetődöm,~Nem egyébért lépek e csapatba,~Csak azért, hogy
557  7|         tudja mit érez?~Mijét bántja e hír: szivét-e vagy eszét?~
558  7|        halunk meg mint hősek.~Ha itt e lobogó helyett más lengedez,~
559  7|                Végighallgatá a követ e beszédet.~Vagy tán nem is
560  7|            üdvezel.’~Megzavarodtában e két szót hebegé,~S tovább
561  7|          mondtam, mik reám bizattak,~E levélbe írtam, add át asszonyodnak.”~
562  7|             volt, Veselényi Ferenc.”~E lángoló szavak voltak a
563  7|             szivében,~Amidőn szemeit e sorokon tartá?~Tengeri szélvész
564  7|        hullámait magasan emelvén.~És e hullámok közt egy kicsiny
565  7|        átkozlak-e meg,~Hogy álmaiból e lelket fölserkentéd,~Hogy
566  7|             az éjfél,~A szellemeknek e fényes fejedelme...~Kinek
567  7|          kellett,~Hogy meghódíthassa e páncélos keblet.~Oh de te,
568  7|           kényszerítlek~Pártomhoz... e várat elhagyni nem fogod.~
569  7|          Szatmár, 1847. augusztus 29-e előtt~
570  7|      egyetlen virágom~A nagy földön, e nagy pusztaságon,~Ott gyakorlom
571  7|           egykor, s újra az lehet,~S e föld is semmiségbe oszlik
572  7|       könnyeden elfeledéd hivedet,~S e szív sebeit bekötözni, ki
573  7|              Boldogsággal csordultig e kebel!~Ölemben kedves ifju
574  7|         Szentebb a harc, amelyet vív e század,~Melynek te, mint
575  7|             szavad,~Áraszd ki lelked e lángözönét,~Hogy föllobbantsd
576  7|             földön üdvezűlt.~Itt van e meleg szobában,~S ajka forró
577  7|          Olyan puszta, olyan prózai,~E tájnál csak lakói voltak~
578  7|            hamarabb~Mögöttem hagyjam e~Boszantó tájt s boszantóbb
579  7|         gyanánt.~Elálmélkodva néztem e vidéket,~Feledve még az
580  7|             egykor Phaëton.~Hogy jön e könny szemem pillájára?~
581  7|            föld, s imé most~Elég tág e kicsiny szoba.~Itt nézem
582  7|        Tűrném a többivel;~A sok közt e kis tréfa~Nem is tűnt volna
583  7|           Hogy fütyöl benne a madár!~E füttyre fölriadtak az~Álmos
584  7|           barátom, ne keresd~A fákon e víg madarat,~Ott ballag
585  7|            milyen napfogyatkozás van~E gazdag úr szemeiben!~Meglátja
586  7|             haszna benne? mit tanúl?~E szellemeknek arcain~Csak
587  7|        meggyülekezék.~S jött a végén e hollóseregnek,~Végre jött
588  7|          Hogy ekkép komáznak énvelem e fickók,~Mintha együtt vernénk
589  7|           rettentő kisértet,~Melytől e világra jön a vég-itélet.~
590  7|        pediglen: jakobinus-sipka.~Oh e sipka ördögkezektől van
591  7|             eszét.~„Újítás” a jelszó e sátán zászlaján,~S még a
592  7|     Gellérthegyet életébe’?~Ama hegy e hasnak miniatür-képe.~Tiszteletgerjesztő,
593  7|      keresztülfürkésztem~Csupán csak e miatt s a legnagyobb gonddal,~
594  7|         kérdeni, folyvást hűledezve:~E szép fogadtatást hogyan
595  7|           becses virágot~Terem neked e kert; szolgabíróságot.”~
596  7|            patakja,~De szelidségéből e beszéd kikapja,~S a fiúi
597  7|              Béke angyalaként szállt e szó fülébe;~Hej pedig ha
598  7|            országba!~Mint kivánkozám e helyre,~Lelkemet mint vonta
599  7|    egyformasága a mogorva ősznek;~De e ború, ámbár eddig egyetérzék~
600  7|               De mért kivánkoznám ki e karikából,~Midőn minden
601  7|         vidám sajka ez,~Amely velünk e~Szép életből egy~Még szebb
602  7|          ezután minden éjjel~A bírót e hang költé fel,~Jött az
603  7|            arra még!”~Puszta a kert, e helyett a~Szántóföld szépen
604  7|          fiatal barátunk,~Hogy elért e tanya közelébe:~„A tatárjárásnak
605  7|          vétkezel vele...~Elzárkozni e dicső világtól,~Amely széppel,
606  7|        figyelt,~S ugy szivá be lelke e beszédet,~Mint a gyermek
607  7|         Maradj itt, míg meg nem únod~E tanyát,~És ha tetszik, maradj
608  7|            Kocsi érkezett;~Kocsi itt e pusztán!~Vajjon ki lehet?~„
609  7|             Értem, értem, mit jelent e~Szemrehányás szemeidben,~
610  7|            Mennyit nem akart felelni~E beszédre az aggastyán,~És,
611  7|              fölötte~Múlt s jövő,~És e tenger őt örök~Elnyeléssel
612  7|           agg s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~Nem szentségtelen
613  7|        vagyok,~Meglásd, mit csinálok~E házból, mely most beillenék~
614  7|             Feleség s férj jöttenek,~E szavaknál egyebet nem~Mondhatott
615  7|          volna~Ezt jó~Tudnotok,~Mert e beszéd~Örök~Nagy titok.~
616  7|          dicső Ausztr(ál)ia!~Ő magát e gonosztól nem~Hagyja elcsábítnia.~
617  7|          falu~Határában láthatni.~Oh e nemzet büszke nemzet,~Éppen
618  7|             emberiség mérlegén, mint~E haszontalan verselők?~Ti,
619  7|            költők kicsiny csillagok,~E messze csillámló szikráknál~
620  7|         bajban feküvék.~Kevély urak, e szent betegnek~Milyen segélyt
621  7|               Költők valának ápolói,~E rongyos, éhes emberek,~Ők
622  7|             Szemeim szemeibe néznek,~E szemekbe, mik sötétek,~S
623  7|         Beteljesítvén kívánságtokat.~E szép bálokban, ahol királynék
624  7|             sok emlékszobrok.~Kivált e Louvre s díszes kertjei.~
625  7|            drágagyöngyöt,~Egy könyűt e koporsóra.~Magasan röpűlő
626  7|            miljom embertárs van,~S ő e nagy világban, ő e~Milliók
627  7|               S ő e nagy világban, ő e~Milliók közt állt magában.~
628  7|         szivéről lesegíté~Az életet, e nagy terhet.~Könnyez a részvét...
629  7|            drágagyöngyöt,~Egy könyűt e koporsóra.~Pest, 1847. december~
630  7|    ifju-harag;~Nem apad ki szivembül~E zuhatagos~Vad bérci patak,~
631  7|            hátra,~S az örök éj borúl e szemre,~Mely boldogságunk
632  7|             zsarnok s a szolgalélek,~E kettő az én ellenem,~S én
633  8|          hangzik a bőgő mormogása.~S e különféle zaj ott benn a
634  8|      lenéznek,~Szédülni látszanak...~E mély völgynek legmélyebb
635  8|         Kevés vándor fordult meg itt e tájon,~Kevés szem akadott
636  8|               Kevés szem akadott meg e virágon,~De aki látta őt,~
637  8|            állt csodálkozó szemekkel~E bű-növény előtt,~És nézte,
638  8|             emlegetni~Orcapirulással e kor gyermekit?~Erre semmi
639  8|     KÓRHÁZBAN~Moreau után franciából~E durva ágyon végvonaglásomban~
640  8|          lángész illatja~Árasztja el e fájdalom-helyet.~Itt énekelt
641  8|      Mikéntha most látnák először...~E csillagot,~Amelynek mindenik
642  8|             Ha megzendűlnek hagjaid,~E hangok, melyeket ha hallanának,~
643  8|           kedélyes~Barátom, kezedet,~E nagy karszékben töltöm~Estém
644  8|          milyen rideg~Ez a magasság, e dicsőség,~Amelyet tőlem
645  8|           sorsa magyaroknak a bánat,~E nélkül már tán élni sem
646  8|   lelkesűlten és elszántan~Mondja ki e szavakat:~„Éljétek túl hát
647  8|             hítanak?~Barátaim, mikor e nevet halljátok,~Mintha
648  8|           van tele a szőlő gerezdje:~E szép országot a nagy Árpád
649  8|          Mert nem Ádám-Éva óta mienk e föld,~Messze Ázsiában lakozánk
650  8|              Csakhogy nem fejér volt e nyom, mint az égi,~De sötétpiros,
651  8|            hajdan ez volt Attilának,~E hegyeket híják a Kárpát
652  8|            fedi,~Fejér a fejem, mint e Kárpát hegyei;~Rólok a havat
653  8|     válasszatok;~Rám nézve két határ e hely bizonyára:~Jövendő
654  8|            felhőt szaggató morajjal;~E szent helytől kezdve kezökre
655  8|              tüdejének erős volt még e kürt,~De ő mindenféle nehézséget
656  8|          termette.~25~Lehel ifjusága e csatákban telt el,~Nem ért
657  8|        hegyéről először tekinténk~Le e szép országra, mely most
658  8|            mind,~S fényesen megülték e napot apáink.~Délelőtt komolyan
659  8|        vagyok a német sógornak,~Mint e tolakodó légy itt az orromnak;~
660  8|        kapitánya.~Valahányszor Lehel e földre rálépe,~A megilletődés
661  8|              lakatot,~Mit sajtónkra, e szentségre,~Istentelen kéz
662  8|          Hogy kevély légy, lehetnél!~E hős ifjuság vezére~Voltam
663  8|            hős ifjuság vezére~Voltam e nagy tetteknél.~Egy ilyen
664  8|               Pest, 1848. március 27-e előtt~
665  8|           nem marad,~Kiürítjük, mint e poharat!~Pest, 1848. március~
666  8|              ezt a táncot?~Halljátok e zenét?~Akik még nem tudtátok,~
667  8|            marad is a~Világon:~(Csak e kettő szabad legyen)~Nem
668  8|      Ördögnek adta lelkét,~És mostan e bélpoklosok~Ezt kurjogatják:~„
669  8|        minden áron!”~Igy kurjogatnak~E sátán cimborái,~S mi lesz
670  8|           cimborái,~S mi lesz a vége e históriának?~Az lesz a vége,
671  8|         Bolondokká, ha vélitek,~Hogy e Judásörömmel itt~Minket
672  8|            tetején.~Olyan magas volt e hegy, hogy neki~A fellegek
673  8|              meg nyári délben a nap.~E hegytetőn állott az ércszobor,~
674  8|      győzedelmi zászló.~Mikép jutott e hegyre e szobor?~A földrül
675  8|        zászló.~Mikép jutott e hegyre e szobor?~A földrül vitték
676  8|             Tán megirigylé a földtől e díszt~Az ég, s magához fölragadta?...
677  8|      lerombolá,~Megingatá alapján őt e vész,~A magasból a mélybe
678  8|               te szent dicső szobor,~E posványban kellett fetrengened,~
679  8|           föltámadását,~Te hallottad e szent zajt, s magad is~Kiáltottad:
680  8|    eget-földet betölt,~Arany felhők, e nyájas szellemek,~Fejem
681  8|        tennetek~Nem rettent bennetek~E félisten neve?~De volnék
682  8|              van,~Föl magyar nép, és e~Gaz királyt legottan~Fojtsuk
683  8|              melegét,~A rabbilincsek e fölolvasztóját~Elrejtsétek
684  8|         mindenütt.~Oh nap, ne bántsd e könnyeket,~Melyek most pilláinkon
685  8|     tündérvilágával,~És szórd el ott e kincseket,~Ajándékozz meg
686  8|             alakban jársz velem?~Tán e szellő vagy, mely illattal~
687  8|             vón tele,~Most is hallom e dalt, elhangzott bár:~„Cserebogár,
688  8|               Mert a szóhoz értenek.~E sereg, mely, míg a harc
689  8|             isten gonoszságod bérét.~E földön legyen úr a tót vagy
690  8|        legyen úr a tót vagy a német?~E földön, hol annyi vitéz
691  8|      csatában a halál eléri,~Utószor e két szót mondja ki a férfi!~
692  8|           vagy silány önérdek~Csábít e helyre, az szentségtelen~
693  8|       szentségtelen~Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,~Mert
694  8|             És pediglen Ottokár alól e~Háborúban a gyékényt kihúzta.~
695  8|            mint a Csáki szalmája,~És e bajt a nagyurak okozták.~
696  8|           hites felesége~Szót emelne e miatt előtte,~Egy szikrát
697  8|            vér...~Bár adhatnék nekik~E dalnál nagyobb bért!~Dicső
698  8|             bevette~Attila országát.~E szent helyen álltak~A derék
699  8|              mélyen?~Ha meg nem érem e nagy ünnepet,~Barátim, emlékezzetek
700  8|              béke száll~Ez üldözött, e fájó szív porára.~Pest,
701  8|        kisérni őt a szem. -~Kedélyed e cinege, kedvesem!~A második
702  8|              és az ég,~Gyönyörködjék e dalban, aminő~Hozzánk csak
703  8|            álom.~Pillanatra fölriadt e nemzet,~S szétnézett, mi
704  8|            elleninkkel,~Ha kivesznek e belső bitangok...~Félre
705  8|            hazát,~S leveté horgonyát e futó homokba,~Jött a villám
706  8|      ölelhetlek.~Dicsőség reád, nép, e gyors sikeredre!~Jobban
707  8|           nem hittem,~Hogy neved is, e fényes név,~Hazánk egén
708  8|            Omoljatok, szemem könyűi,~E lehullott szép csillagért! -~
709  8|            mécse az.~Ki virraszt ott e mécs világa mellett?~Ki
710  8|              nyomor,~Alig hogy elfér e kicsiny szobában.~Kicsiny
711  8|              szoktanak,~Eldöglenének e helyen.~Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,~
712  8|         világa csalja a szemet?~Vagy e födél alatt lakók mind~Oly
713  8|            sötét homlokkal űl...~Tán e homlokrul árad a ború,~Mely
714  8|               Mely a szobát betölti?~E homlok egy egész könyv,
715  8|            minden gondja van beírva:~E homlok egy kép, melyre miljom
716  8|              Mint apja szívén ejtett~E gyermek ajaka?~Szegény apa!~
717  8|         megyek. -~Nesze, fiam, nesze~E kis darab kenyér, egyél,~
718  8|         Levette vállaitokról az álom~E nagy súlyt, mit napestig
719  8|        terjeszté föléjök~Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott~Nekik,
720  8|       lángoló szemének.~3~Hol járhat e virasztó férfi lelke?~Minő
721  8|              Elmondjam a történetet,~E férfi életét?~Elmondom azt...
722  8|              Gondolkodék, mit tégyen e kölyökkel?~Ha elviszi haza,~
723  8|       gazdagé? s azért~Takarta anyja e rongyokba, hogy~Ne is sejthessék
724  8|             egymásután~Szoptassa meg e gyermeket.~Hol vettem? ugy
725  8|              mint szemfényivel,~Mert e gyermek vén napjaim reménye.”~
726  8|             egyszer visszapillantott e zajra,~Aztán elindult s
727  8|            vén banya,~„Az én lakásom e szoba,~Tied pedig a konyha
728  8|            szeme~Az éj sötétségén, s e csillogás~Olyan szelíd,
729  8|       szegényke.~Koldúlt és koplalt, e kettőt tudá~Az életből s
730  8|             S most halt meg apja,~De e mogorva úr előtt~Nem mert
731  8|      szégyenlem magam,~Ha kéreget, s e rosz szokása megvan,~Mihelyt
732  8|    Szülőanyádat? hogy ki nem szakadt e~Szóval belőled a lép és
733  8|           már a komédiából,~Különben e bottal némitlak el,~Undok
734  8|            így szólt szigorún:~„Fiú, e gyermek itt fiam, te őt~
735  8|            Igy érezett a kisfiú~Mint e szabadba vágyó madarak,~
736  8|         egymásnak semmivel.”~Az úrfi e szokatlan szókra~Elképedett,
737  8|           viharnak~Süvöltő óriása;~S e lángokban milyen csudálatos~
738  8|         képek keletkezének!~S lelkét e lángok ugy megedzék,~Mint
739  8|         belőle?~Mit gondolt ő, midőn e könyvet~Becsukta reszkető
740  8|             nyár~Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,~Amíg megérik?
741  8|            szinéből.~Be másnak látta e világot,~Mint amilyennek
742  8|              A napba kéne néznie,~És e helyett a porba néz,~Mikéntha
743  8|             volt.~Szűk volt köre,~De e kört teljesen betölté~Lelkének
744  8|              még iskoláiban,~S midőn e pályát végezé,~Több úr hivá
745  8|        Nyúznod tehetséged szerint, s e~Könnyű munkából meg fogsz
746  8|       Szilveszter megköszönte szépen~E könnyű munkát és így válaszolt:~„
747  8|      gyűlöltebb és rettegettebb~Lett e két házban a~Jegyző gazdálkodása,~
748  8|        gyalázták, fájt neki.~Ki volt e lény, aki~Oly rosz világitásban
749  8|           valának papok és királyok,~E földi istenek,~Hogy vakságban
750  8|            helyett,~S kezem foghatja e kedves kezet.~Isten veled,
751  8|             kincsivel,~Kiszórnám azt e pillanatban mind,~S téged
752  8|           nem, másé sem leszek!~Vedd e gyürűt... e jegygyürűt...~
753  8|             leszek!~Vedd e gyürűt... e jegygyürűt...~Elébb fog
754  8|          terhedre van,~Kiútasíthatsz e szobából,~Ne félj, hogy
755  8|        egymásnak hüséget,~Nem vették e szót ajkaikra,~Ott benn
756  8|               Ha azt akarja ön, hogy e~Cséplő alá ne jusson,~Ne
757  8|             kell jőnie,~Midőn kinyíl e börtön ajtaja,~S ti bejárjátok
758  8|            testvér, jó szülők,~Miért e halk járás, e suttogás?~
759  8|          szülők,~Miért e halk járás, e suttogás?~Dobogjatok, tomboljatok,~
760  8|           volt!~Mi jött eszébe, hogy e gondolatra~Elsápadt és megreszketett?~
761  8|            menjen~A földbe gyermeke?~E drága kincstől kell elválnia,~
762  8|               Méreggé vált vón benne e kenyér,~Mely őt megölte
763  8|             nyelé el a szomjas világ~E tiszta enyhitő italt,~És
764  8|            nép utánamondá:~„Valóban, e könyv lázitó,~Vallást s
765  8|           könnyeim~Indítsanak meg... e könyűk~Szivem vérének cseppjei,~
766  8|             fog már viradni?~Megfojt e sűrü vastag éj!~Emeld föl,
767  8|           Talán soha!~S miért jutott e kárhozat helyére?~Mert amit
768  8|         évekig,~Nyugodtan ülnék most e kőpadon~S büszkén, mint
769  8|              S oly boldogan viselném e bilincset,~Mint jegygyürűmet
770  8|            állni még?~Ki űlt előttem e rideg kövön?~Ilyen martír,
771  8|             Itt hamvadott el csontja e helyen~Vagy látta még az
772  8|              ti halottak,~Kik egykor e helyen szenvedtetek,~Beszélgessünk
773  8|              már nem dobog szivem...~E reszketés, melyet keblemben
774  8|       sötétség.~18~Tíz éve már, hogy e négy fal között űl!~Tíz
775  8|       sötétben.~Tíz éve már, s őnéki e tíz év~Egyetlenegy hosszú,
776  8|         század, több évezred óta~Van e helyen, hogy a világ már~
777  8|              régen elenyészett,~Csak e börtön maradt belőle,~És
778  8|           maradt belőle,~És őt magát e börtönben feledték.~Kihalt
779  8|             sem mer,~S bezárt lelkét e hangok megnyiták,~Mint a
780  8|              régen elszállt ifjuság,~E szép tavasz, s ezen tavasznak~
781  8|       tégedet?~Ki mondta néked, hogy e falra szállj,~Amelyre nem
782  8|             egyéb?...~Szentséges ég, e sejtelem,~Ez engemet megöl,~
783  8|              szabad leszek,~Hogy nem e dögvészes helyen halok meg,~
784  8|               és először is~Kinyitja e sírhalmok ajtait,~S első
785  8|              Oh, mily soká tart, míg e láncot~Kezem-lábamról leverik;~
786  8|     lehetetlen, százszor lehetetlen!~E gondolatra megerősödék,~
787  8|             nagyvilágnak sorsa függ.~E terv nem új, már ezrek életébe~
788  8|        magasra nőtt hegyekben;~Magas e hely, itt pihen meg~Koronként
789  8|             egy álom tüneménye,~Mint e rengeteg tündére.~Én merengve,
790  8|               Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,~
791  8|        határzó, te nagy óra,~Melyben e hon sorsa fordul~Akár roszra,
792  8|       Hallod-e, szív, szívem! hallod e beszédet?~Gyávaság vádjával
793  8|         reszkettetek.~De miért tőlem e figyelem irántok?...~Nyujtogassátok
794  8|               a lant,~Hadd vegyűljön e zavaros földi~Zajba egy-két
795  8|          Tudod, midőn először ültünk~E tó fölött, e fák alatt?~
796  8|          először ültünk~E tó fölött, e fák alatt?~Röpűl a gyors
797  8|        születtem volna is magyarnak,~E néphez állanék ezennel én,~
798  8|              ágakat?~Azok, kik eddig e fa árnyékában~Pihentek hosszu
799  8|       lássatok.~Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,~Mely birtokodra
800  8|          vívtunk hajdanában,~És most e tetvek egyenek-e meg?~Föl,
801  8|              is~Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,~El fogja lepni
802  8|            az öreg ember!~Az én apám e vén zászlótartó.~„Vészben
803  8|                           TI ÁKÁCFÁK E KERTBEN...~Ti ákácfák e
804  8|              E KERTBEN...~Ti ákácfák e kertben,~Ti szépemlékü fák,~
805  8|            Ez ákácfák alatt.~Itt űlt e lombok alján,~Itt űlt szemközt
806  8|        régteremtett ég.~Letűnt immár e hajnal,~Megértem a delet,~
807  8|           éjszaka.~Piros arccal~Jött e hajnal,~Piros arca vad sugára~
808  8|           Komor fényt vet a világra;~E pirúlás: vér, harag és szégyen~
809  8|               Mert tőled tanultam~Én e nagy szerelmet!~Debrecen,
810  8|        szerelem!~Bejárom egyszer még e helyeket,~Ma itt vagyok
811  8|             majd~Édes gyönyörrel jár e fák alatt?~Lesz-é ezentul,
812  8|     annyiszor~Éreztem és daloltam!~S e vágy, e láng még most is
813  8|       Éreztem és daloltam!~S e vágy, e láng még most is ég,~Még
814  8|          élni,~Hogy nevünkről elvész e szenny,~Mely azt miattad
815  8|     reménynek nagy virágos fája,~Mit e csillag fénye fölmutat;~
816  8|             dér reája,~Mely leszedné e virágokat.~Oh halál, te
817  8|             tán utósó,~Legutósó lesz e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~
818  8|             lantom, hogyha~Már utósó e dalod;~Hirtelen ne haljon
819  9|             Hogy majd az ítéletnapon~E bélyeg vádolód legyen,~Vádolód
820  9|           nékik ő...~Ne várakozzunk; e vérengező~Kutyák felett~
821  9|          ismerjünk könyörületet,~Mig e gazok~Közűl a földön egy
822  9|          döbbent meg, nem riaszt föl e kép?~E rettentő gondolatra
823  9|           meg, nem riaszt föl e kép?~E rettentő gondolatra fel
824  9|              esnünk,~Hát búsuljunk-e e miatt?~Ellenkezőleg, oh
825  9|            érdemetlen szálljon ránk?~E hűtlen korban mi utósó~Egyetlen
826  9|           Azért nem győzött eddig is e hon,~Mert sohasem volt egy
827  9|             jólesik~A harci zaj után e dal,~Mikéntha bérci hűs
828  9|         kedves madár,~Eszembe hozzák e dalok,~Hogy nemcsak gyilkos
829  9|           szerelem,~Az a sok jó, mit e két istennő~Tett és még
830  9|           íme, íme könnyei peregnek.~E hát vége a sok cifra szónak?~
831  9|            Minthogy most csak nézzem e szent munkát!~Elvágnám a
832  9|              amely hatalmasabb, mint~E két nemzet, ha egy célt
833  9|           gondolná, ki mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány
834  9|           gondolná, ki mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány
835  9|          olykor épen itt~Gondolkodék e bástya tetején,~Innen tekintett
836  9|            van rejtezve a világ elől~E szent magány; beléje más
837  9|               hogy isten~Kegyelméből e nemzet tagja lett?~Méltóbb
838  9|            illet a koszorú téged,~Ha e munkát végkép bevégezéd,~
839  9|     tönkretették a szegény honvédek,~E rongyos legények.~Rongyos
840  9|          támad is meg,~Győznünk kell e csatákban;~Ha miljomnak
841  9|           fog maradni valaki,~Leírni e~Vad fekete~Időket a világnak?~
842  9|         ember, ki megmarad,~El tudja e gyászdolgokat~Beszélni,
843  9|        Higgyen, hogy ez történet?~És e beszédet nem veszi~Egy őrült,
844 10|          meleg vérével~Dőrén táplála e kebel.~Egyhez lekötni éltet,
845 10|            az isten remeke!~S te itt e barlang zordonában~Lappangva
846 10|             gondolat!~Hát olvadozott e szív valaha?~Ne álmodozzál,
847 10|       ördögökbe - el tehát veled!”~- E gondolat ragadja meg Jenőt, -~
848 10|     tekintenem.~Gyúlaszd még egyszer e szűt~Csókodnak lángival,~
849 10|            Az üldözött nem bírja már~E nagy szerelmi bajt,~Te drága
850 10|              BÚCSÚSZÓ~Hon s müvészet e kebelnek mindene,~Ez a kettő,
851 10|            mi szivünkből,~Szállj ide e sírnak drága lakója fölé.~
852 10|         adnánk a férj s az apának,~S e kőnél egyebet nem lehet
853 10|            adni neki!~Állni soká fog e kő; hamarabb elporlik azonban,~
854 11|           közeledben.)~Távozám, hogy e(lpusztuljak)~S bujdosásomban (
855 11|            ét magányban,)~Mint amott e (bolygó tűz az)~Éj ködében