1-500 | 501-850
Rész
1 1| emlékezzél~Arra, amidőn: „Ah meg ne vessél”,~Igy imádva téged
2 1| kín alatt~Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?~Nem, én nem
3 1| felmosolygani?~Nyugodjatok meg, szerető anya!~S te bús
4 1| hírelik,~Mindennap sűltet, meg lepényt, meg~Pástétomot
5 1| Mindennap sűltet, meg lepényt, meg~Pástétomot eszik.~S egy
6 1| győzve vissza;~Érdemeld meg őseid nevét!~És a nemes
7 1| partu ér szelíden~Szállt meg sziklavára teremében,~Az
8 1| túl a földhomályon,~Halld meg a sovár szűt, égi ideálom~
9 1| szívemet~E vágy szállotta meg.~S e vágy nem szűnő lángiban~
10 1| kit daloljak?~Mondjátok meg istenek!~Képzetem varázsalakja!~
11 1| vegyűlve~A lakókat szállta meg.~Aggalom s öröm szivökben~
12 2| kebled hányszor repeszti meg~Hajó futása s dúló fergeteg!~
13 2| éretlen vadalma.~Csókolja meg az ajkamat szaporán,~Édes
14 2| idestova tántorog;~Öleljen meg, kocsmárosné édesem!~Ne
15 2| Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!~Rég volt, igaz, midőn
16 2| míg másnak fúja kásáját,~Meg ne égesse a maga száját.’~„
17 2| Egyszersmind az ég is~Hallja meg.~Hosszan nyúljon, mint e~
18 3| ez úgysem árthat,~Igaz-e?~Meg nem fázunk - jó meleg van~
19 3| bút,~Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.~A búbánat gonosz
20 3| én is egyet,~Nem fejtenéd meg, mit jelent?~Szárnyim növének,
21 3| kebelét,~Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,~S bár
22 3| megért,~A dalt ember nem érti meg...~És ím a lant elszégyenűl,~
23 3| megjelenék.~Nem őszült ő meg... fürteit~A gond, a bú
24 3| száraz törzsön a galyok~Többé meg nem fogamszanak.~Hanem ha
25 3| Házfödélteken?~Vagy ki álmodá meg, hogy ma~Vendégtek leszen?~
26 3| KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...~Ki vagyok én? nem mondom
27 3| Ki vagyok én? nem mondom meg;~Ha megmondom: rám ismernek.~
28 3| fejem, de szívem is -~A bor meg a leány hamis.~Ha elhagyom
29 3| beléptem, ő rám nézett,~Aligha meg nem igézett!~Égő pipám kialudott,~
30 3| azért iszunk mi mindig,~Meg sem állunk tíz-husz pintig.~
31 3| egy lyányka~Szívét fogja meg nekem.~Gödöllő, 1843. augusztus
32 3| lehet,~Hogy az isten áldja meg a lelkedet.~Debrecen, 1843.
33 3| gyökér,~Gyökér nélkül a fa meg nem él;~S hogy téphetném
34 3| Elolvadnék... úgy halnék meg!~Debrecen, 1843. december~
35 4| fényét~E gyöngy örökre tartja meg.”~Elmondanám ezt, s többet
36 4| kiáradó fájdalmát:~Talán már meg sem értenéd.~Nem is kivánom
37 4| olyan sárga képem?~És azt meg se’ mondom.~Még ma úgyis
38 4| Garatomon lejára.~A kocsmából meg már régen~Kikopott az emberségem;~„
39 4| Ing a lábam, a nyelvem meg~Elakad -~Torkom a therpomyléi~
40 4| hogy forogjon~Kerekem -~Meg sem állok, csak a kancsó-~
41 4| Csak az vigasztal, hogy~Meg nem érdemeltem.~Boldogtalan
42 4| NEM VER MEG ENGEM AZ ISTEN...~Nem ver
43 4| ENGEM AZ ISTEN...~Nem ver meg engem az isten.~Hogy szeretőt
44 4| Éljed világodat vele,~Áldjon meg az isten vele.~Debrecen,
45 4| Tiszát,~Hadd lehetnék én meg a Duna:~Hogy a Tisza belém
46 4| Szeretetreméltó barátom,~Nézd meg csak a tűkörben magadat;~
47 4| testem~Fáradt.~Vessétek meg nekem azt az~Ágyat.~Vesd
48 4| nekem azt az~Ágyat.~Vesd meg rózsám, hadd feküdjem~Bele,~
49 4| egyszer -~Az isten áldja meg!~Soká nem voltam otthon,~
50 4| Én írogatni kezdtem,~Ő meg nyugonni dűlt.~De ekkor
51 4| tele;~Csodák csodája, hogy~Meg nem pukkad bele.~Húzd a
52 4| kinn dolgozik,~Nem hűti meg magát.~Dunavecse, 1844.
53 4| a jót, mennyiben lehet;~Meg sem jövünk, szent Jóllakásra
54 4| estenként csak nekiűlök,~Te meg majd azalatt~Lefekszel szépen
55 4| Zúgjon, zúgjon - ne halljam meg,~Hogy kincsem rokkája pereg.~
56 4| kőkeménysége?~Csakugyan meg akarsz,~Meg akarsz ölni
57 4| kőkeménysége?~Csakugyan meg akarsz,~Meg akarsz ölni hát?~Vagy mért
58 4| Elfáradt sugára~Képeden pihen meg.~Oh ez a mult! pusztaság
59 4| Gyümölcseit most más emészti meg.~Mért nem szeret ugy engem
60 4| Most egyedűl ez keseríti meg.~Tégy érte, amit tenni bír
61 4| kétségbeesve.~Nem választottál meg uradnak,~Mert nem vagyok
62 4| Szegény menyecske, még meg is ver.~Ha megunod ezt az
63 4| Imádkozzál, Bandi, hogy meg ne kapjalak;~Mert ha megkaphatlak -
64 4| a jég?~Vagy a dér csipte meg~S bor nem termett elég?~
65 4| Hisz a név ugysem teszi meg;~Hazánknak... oh nem! a
66 4| használta~(Mosdásra), de meg nem ivá.~Nagyon szüken termett
67 4| nyugszik nyelve.~Másnap már meg e hírt terjesztgette:~Ambrus
68 4| Még szebb. Jőjetek.~Hanem meg is szököm előletek.~Pompás
69 4| fogam,~A rozsda ette volna meg.~Aztán a télnek kellő közepében~
70 4| verseim!~Ők, ők szereztek meg téged nekem.~Engedd, hogy
71 4| tartja a sors korodat,~Hogy meg ne értsen? nemzetem müvésze!~
72 4| zsibbadásnak terhe nem lepett meg,~Hogy ily kevés, ily kétes
73 4| kik erős lélekkel birván,~Meg nem szeppentek a harci morajtól,~
74 4| A negyvenedikszer~Értem meg a krumplikapálást.~Lelkem
75 4| már negyvenedikszer~Éré meg a krumplikapálást.~Ezután
76 4| világ azt kérdi: mi van meg?~Hegyezd füledet,~Kiváncsi
77 4| neked elzengendi: mi van meg.~S ha ekkorig aggodalommal~
78 4| ilyféle szavakkal~Terhelte meg a levegőnek~Könnyű szekerét.~
79 4| kutyát elvette öcsém,~Én meg nem akartam od’adni,~S így
80 4| gyümölcse megérik? -~Gondolja meg azt komolyan~És nemcsak
81 4| szólj erre, Harangláb,~Mondd meg nekem: ugy van-e vagy sem?...~
82 4| vagy sem?...~Akként áldja meg isten~Életedet s unokáidat
83 4| kántornak felesége~Ma nem ivott meg többet~Egy messzely pálinkánál.~
84 4| szemérmetes Erzsók!~S ha meg nem koppantod~A viszonszerelem
85 4| sem érte a földet;~Aztán meg letevé,~Hogy az orra is
86 4| kérdőre, o Erzsók!~Mondd meg nekem azt:~A hűtlenségnek
87 4| Lelkem lelke, bocsáss meg,~Hogy kételkedni merék~Hűséged
88 4| felkösse gatyáját,~Akitől meg kelljen ijednem...~Érti-e
89 4| holmi cigánytól~Tanulta meg a kalapálást...”~„Hát még
90 4| tartott.~Aztán ott ragadá meg haját,~Ahol legjobban fáj,~
91 4| lehet, hogy most sem szegte meg azt.~Azalatt a kevés szavu
92 4| édes szülőimék,~Gazdagodjam meg csak!~Akkor, hiszem istenem,~
93 4| metszve benne.~Pistinak meg majd veszek~Drága paripákat,~
94 4| édes szüleim...~Gazdagodjam meg csak!~Pest, 1844. augusztus~
95 4| szerencse:~Pinty úrfit énekelni meg!~Pinty úrfi a maga nemében~
96 4| Böndőjét ekkép tölti meg.~Pinty úrfi a maga nemében~
97 4| hát minden ember:~Tartsák meg őt az istenek!~Pinty úrfi
98 4| két éve,~Hogy a mellényem meg van véve:~Én volnék a derék
99 4| Ha majd e ha, ha ha, ha meg ha~Elpusztul tőlem a pokolba:~
100 4| Éhen vagy szomjan halok-e meg?~Pest, 1844. szeptember~
101 4| költőképzelet;~Mi adjuk meg neki~A lelket, életet.~Mi
102 4| hirdetünk,~Ne hazudtolja meg~A cselekedetünk.~Ha meg
103 4| meg~A cselekedetünk.~Ha meg nem tesszük azt,~Ami föladatunk:~
104 4| Mond a szinész: és az meg így felel:~„Haladjatok,
105 4| Olympról Jupitert.~Szánjon meg tehát kegyelmed~Kedves kollega
106 4| jó öreg~A bort nem veti meg.~A bort, mely minden bajnak
107 4| nekem;~Nem egyszer menté meg már~Megúnt, bús életem.~
108 4| menne a pokolba már!~Hozná meg isten a telet,~Hideg házban
109 4| S az isten ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása hangzott
110 4| leereszkedék,~Igen furcsán csóválá meg fejét,~Ily szavakban törvén
111 4| hánykolódjál oly igen;~Ugy meg találod sérteni~Magad, hogy
112 4| vér fog ömleni...~Vagy üsd meg magadat tehát,~Jőjön halálos
113 4| felejtém;~Szaladj öcsém, de meg ne állj!”~És fölrohan lóhalálában~
114 4| Csak késő este érkezett meg~Csokonai Vitéz Mihály.~Hát
115 4| mindenható szemek!~Csak öljetek meg, öljetek;~Aztán mosolygjatok,
116 4| szívem fölnyitom,~Hadd lássa meg, mi kín van bennem,~S hogy
117 4| hazának,~Hogy nem is fér benne meg?~Hiszen e hon, e boldogtalan
118 4| esd kenyérért.~Nem esik meg szívetek;~Míg ő vért sír,
119 4| a vízből, hadd öleljelek meg;~Gyere ki a partra, csak
120 4| istentelenkedel...~Nézze meg az ember... hogy tüstént
121 4| hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend ezt a szegény
122 4| csillagzatja,~Hát még... de legyen meg isten akaratja.”~Ezt gondolta,
123 4| szavakat szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet adta,~S
124 4| legényen kitett,~Noha nem érte meg még husszor a telet.~Csak
125 4| Azután ballagott, megállt, meg ballagott~Jobbra is, balra
126 4| rózsám!~Az isten áldjon meg, gondolj néha reám.~Ha látsz
127 4| ilyen tájban evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó
128 4| kalapot,~Nagyszőrű subáját meg kifordította,~Úgy tekintett
129 4| zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon
130 4| préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos hát
131 4| van jó borunk elég,~Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”~
132 4| beszédet ilyformán kezdé meg:~„Jó éjszakát!... nem kelt
133 4| közeledni látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~Mert
134 4| segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,~Ha
135 4| ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog
136 4| földindulás sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~
137 4| tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~
138 4| Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.~9~Tatárország hegyes-völgyes
139 4| megbirkozott vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~
140 4| szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében
141 4| Jancsi tán egymaga volt csak~Meg nem hallója az elmondott
142 4| talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölő
143 4| kiáltott feléje,~„Állj meg, vagy testeden mindjárt
144 4| pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott volna,~Ha a ló
145 4| el mindenemet, csak hagyd meg életem!’~„Tartsd meg mindenedet,
146 4| hagyd meg életem!’~„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~
147 4| ballagott.~13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
148 4| vértől magát vizében mosta meg.~Miután megmosdott az egész
149 4| végre ily szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelőtt
150 4| Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz,
151 4| Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen a kelmed
152 4| mostohája...~Isten neki soha azt meg ne bocsássa!~És ki tudja,
153 4| életemben~Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem,~
154 4| vártunk is egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az
155 4| hűségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép királylyány
156 4| Elfogadását nem tagadod meg tőlem.”~Erre kinyitotta
157 4| előáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot,~János
158 4| szerint ő oka szerencsémnek;~Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~
159 4| csodálatos módon szabadította meg,~Hogy koporsója a habok
160 4| életét ekkép szabadította meg;~Nem gondolt vele, hogy
161 4| no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn majd aztán többet
162 4| elszenderűlt volna,~„Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála?”~
163 4| Kivált mostohája kinzása töré meg,~De meg is lakolt ám érte
164 4| mostohája kinzása töré meg,~De meg is lakolt ám érte a rosz
165 4| koldusok botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~
166 4| Jancsikám, az isten áldjon meg,~Másvilágon, ha még szeretsz,
167 4| ruhát,~Mikor így szólítá meg szíve bánatát:~„Mikor unod
168 4| bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te a kínozásban
169 4| Segíthetünk azon... de mondja meg kend csak,~Ezen az úton
170 4| mennyiségben szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak
171 4| belépett,~Nem igen kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások
172 4| morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt nem
173 4| Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok,
174 4| azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre,”~
175 4| Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó
176 4| magasra hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~Halva,
177 4| Táncot és éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt a föld
178 4| volt, amit ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze
179 4| hanem nincsen pénzem,~Tegye meg kend ingyen, köszönettel
180 4| Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg
181 4| meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt kimondta.~
182 4| ködében~Jánosnak valami akad meg szemében.~„Nini, ott már
183 4| mint tennap, most még csak meg sem pihen,~De letörölve
184 4| merészelt körültekinteni.~Meg nem futamodtak tőle a tündérek,~
185 4| kebléről, s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen kincsem! hamva
186 4| hamva kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~
187 4| rábámulának;~Őt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak
188 4| választották,~A tündérfiak meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség
189 4| uristen haragja;~Avval vert meg engemet,~Hogy venyigét teremtett,~
190 4| Fényes csillag, mondd meg nekem,~Mért nem maradtál
191 4| maradtál odafenn?~Mondd meg: arra mi ok szolgál,~Hogy
192 4| nyílik minden lépten;~Ha meg talál tüskéje szúrni:~Illatja
193 4| HAZÁÉRT~Fiuk, az isten áldjon meg,~Én is iszom, igyatok!~Én
194 5| Legmélyebb habokban.~Halld meg, drága gyöngyöm,~Szép, szelíd
195 5| Megváltó keresztje!~Nem nyilik meg ajkad?~Semmit sem felelsz-e? - -~
196 5| az éj, sem a mennyország~Meg nem mutat már tégedet nekem?!~
197 5| eszemet, vagy~Vígasztalj meg engem.~Vagy talán te is
198 5| HA ÉBREN MEG NEM LÁTOGATSZ...~Ha ébren
199 5| NEM LÁTOGATSZ...~Ha ébren meg nem látogatsz,~Jőj hozzám
200 5| Betévedett:~Látád a szívben meg nem férő~Lángéletet.~Bú,
201 5| Melynek egyszer elzárt ajtaja~Meg nem nyíl az ítéletnapig.~
202 5| megtaláltad.” -~Oh nincs az nálam,~Meg nem találtam,~Meg nem találtam
203 5| nálam,~Meg nem találtam,~Meg nem találtam drága életed!~
204 5| De teljesűlés~Zöld ágával meg egy sem érkezett.~Végső
205 5| reményed:~Ha majd halálod meg fog hűteni,~Fölmelegítnek~
206 5| Megsiratott szép gyermekem!~Meg nem jelensz többé nekem?~
207 5| ha jónak látod; ámde tudd meg:~Én nem függök tőled semmiben,~
208 5| Temérdek borfélét ivott~Meg Orbán,~Vidám hajnal azért
209 5| bőség miatt:~Hát másfelől meg éhhalállal~Megy sírba sok
210 5| hang?~Völgyben csendült meg ünnep-est harangja?~Mely
211 5| kunyhót bércek koszorúja;~Meg nem árt erőtlen szalmafödelének,~
212 5| Édestestvéreműl fogadtalak.~Kössük meg ezt a drága szövetséget~
213 5| angyal... hogyne hajtanám~Meg térdeim előtted,~Te szép,
214 5| cimet reám,~Vagy varrd meg szemfedőmet,~Ha nem szeretsz,
215 5| száll: fészkét hol rakja meg?~Hol a leányszív, amely
216 5| mondhatom:~Nem is látszott meg rajta, hogy ivott.~Pest,
217 5| adott, mivel a bút ölje meg.~Hol terem több jó bor és
218 5| életet is meggyujtja.~Te meg, cigány, húzd rá, majd kifizetem;~
219 5| megrepedjen a szivem.~Repedjen meg örömébe’, bujába’...~Igy
220 5| más embert~Döntött volna meg:~Annyi még jóformán meg
221 5| meg:~Annyi még jóformán meg se~Kottyant Petinek.~S ahol
222 5| szente,~Nem sok ember fordult meg még -~Fordult meg még eddig
223 5| fordult meg még -~Fordult meg még eddig benne.~De kinek
224 5| még eddig benne.~De kinek meg helyet adtam~Egyszer itt
225 5| két végső bötűje...~Huzd meg magad, nehogy tovább ragadj.~
226 5| olvasva~Egyformán mondja meg mi-léted.~De én becsüllek!
227 5| azt majd az idő gyilkolja meg;~Mert az idő a jobb lelkek
228 5| mondtam, hányszor irtam én meg,~Hogy már láttam tiszta
229 5| Mindazáltal nem halnál te meg:~Holt, hideg fán nem függnél...
230 5| tőlem senki nem tilthatja meg:~Ha keblemre nem tűzhetlek
231 5| nem szeretsz is,~Engedd meg, hogy szerethesselek,~Mert
232 5| szólék eszemhez,~„Látogassa meg csak szívemet;~Látogassa
233 5| csak szívemet;~Látogassa meg, kérem... roszul van...~
234 5| MEG NE ÍTÉLJ...~Meg ne ítélj
235 5| MEG NE ÍTÉLJ...~Meg ne ítélj a találkozásról,~
236 5| összejöttem,~Ajkamon szó, hang meg nem jelent.~Fergeteg ha
237 5| útonálló megrohan,~Néha meg mint jámbor alamizsnás~Lép
238 5| mennydörgéssel ostromlom szived.~Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled~
239 5| ekkép változik, de~Soha meg nem szűnik, mindig él,~S
240 5| Álmaimban gyakran látogatsz meg,~Életemnek legszebb álma
241 5| Amelyet a villám gyujta meg.~Fa valék én, egy kiszáradott
242 5| Elfödi, de nem gyógyítja meg.~Tedd kezembe kezedet, leányka,~
243 5| porzóba mártom,~A tintát meg porzónak veszem.~S mindez
244 5| megengedem,~Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik.”~
245 5| felleget;~A viharból ugy maradt meg ez, mint~Bús időkből az
246 5| arcképével~Ajándékozlak meg tégedet.~Nem bánom, ha senkinek
247 5| kősziklaoszlop,~Mely soha meg nem rendíttetett,~Nem reszket...
248 5| SOHA...~Avvagy én már soha meg nem nyugszom?~Mindörökké
249 5| gyötresz engem,~Pedig én meg nem bántottalak;~Vagy talán
250 5| benne a kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
251 5| No de amint összekoccan, meg is békül...~Áldja meg az
252 5| összekoccan, meg is békül...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
253 5| öreg kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
254 5| öreg kocsmárost...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
255 5| öreg kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
256 5| összekulcsolom.~Hallgass meg engem, égi hatalom,~Hallgass
257 5| engem, égi hatalom,~Hallgass meg engem, édes istenem!~Adj
258 5| egészen ujjá e hazát.~Hallgass meg engem, édes istenem!~És
259 5| jól tartanom...~Hallgass meg engem, édes istenem!~Szalkszentmárton,
260 5| rabbilincs.~Száraz bokorban huzza meg magát,~Átkozza a hűs őszi
261 5| e kis pokol, amely száz~Meg száz ördögnek volt tanyája,~
262 5| ez nagyon régen halt már meg,~Az újabb kornak nemzedéke~
263 5| világgal.~Bátran jöhetsz. Meg nem támadlak.~Hagyom magam.
264 5| ISMERJETEK MEG!~Ismerjetek meg végre: ki
265 5| ISMERJETEK MEG!~Ismerjetek meg végre: ki vagyok?~Álarc
266 5| a víg dalok~Ne szűnjenek meg... hátha általok~Kissé vidítom
267 5| viszhangja csak,~E tompa hangok meg nem bántanak.~Szilaj vagyok,
268 5| VISEGRÁD TÁJÁN~Ki mondja meg?... Visegrád táján~A bágyadt
269 5| megtört szelleme?~Ki mondja meg?... Visegrád táján~A vad,
270 5| Mindenh’á, csak ládámba nem!~Meg nem penészedik az én~Ládámban,
271 5| tél, s mostani~Ruhámban meg is fagyhatok.~Mily jól esik
272 5| hűséges két szerető!~Ki mondja meg: én melegűlök-e tőle?~Vagy
273 5| zárva koporsóm,~S nyíljon meg az délben nekem!~Pest, 1845.
274 5| föl a világot;~Rendűljön meg a föld, amidőn~Mennydörgő
275 5| nézni rája.~Gyakran látogat meg engem,~Most is amott jön
276 5| lábad a kengyelből,~Ereszd meg a terhelődet,~Öleld meg
277 5| meg a terhelődet,~Öleld meg a szeretődet.~Istenem, be
278 5| gerendában fejedet.~Hajolj meg, ha a fejtörő~Gerenda ellenedre
279 5| fegyverét;~Ha szép szóval meg nem kapja, amit akar.~Erőszakkal
280 5| nevetve:~„Nem érdemlitek meg, hogy ezen kar által~Ismerkedjetek
281 5| kar által~Ismerkedjetek meg a méltó halállal!~Nem fogja
282 5| Szivetek a kíntól hogy meg ne repedjen.~Te csábító
283 5| Jött az idő, mely soha meg nem állott,~S miként a szélvész
284 5| Viszontlátásunk ünnepén~Ölelj meg, lyánykám, engemet;~Hagyd
285 5| Szőlővessző-koszorúval~Koszorúzzatok meg engem,~Mert a szőlővessző
286 5| hogy egykor érted haljak én meg,~S síromnál, ha érted onthatom
287 5| érted onthatom véremet,~Meg fogom áldani átkos életemet.~
288 5| házán.~A templom maradt meg - de ez is betegen -~Hogy
289 5| Csak az ágas és a gém van meg épségben,~Egy mogorva sas
290 5| két testvér,~S egymást tán meg sem ismerik.~A tenyeremben
291 5| Be sok búm volt, örömem meg be kevés!~Bánatomból egy
292 5| szívem még~Nem fagyott meg, szívem még meleg.~Lesz
293 5| köszörükő? a bosszu;~Ez fente meg a magyar kardokat.~Mi a
294 5| most benne ugysem láthatod meg,~Mert az csatáitól a fergetegnek~
295 5| ellenem,~Nem győzhetett meg, nem bírt énvelem.~S a hőst,
296 5| tátogott.~Saját magzatja ölte meg. De nője~Siratja tán a bús
297 5| és megint kért:~„Tegyen meg még egyet a kedvemért:~Engedje
298 5| azután utazzon...~Csókoljon meg, tekintetes asszony! -~Arca
299 5| Teens asszony, isten áldja meg hát!~Felejtse el a szegény
300 5| ugrott és vágtatni kezdett,~Meg sem állott, amíg este nem
301 5| fényes nappal sem láttak meg többen.~Magamról szólok. -
302 5| lemondék,~Ugysem találnám meg, hát életem~Keresésére nem
303 5| Akkor kisértet látogat meg, három;~Szent háromság,
304 5| volna mindegyik.~S ki mondja meg: nem vércsepp-e a csillag?~
305 6| Ha rothadok, s fúladjanak meg.~Hahaha!~És hol temettek
306 6| árján...~Ki sem köthetek, meg sem halhatok.~De mily hang
307 6| melyet a~Világgal tölték meg, tágulni látom:~Szivem tágúla,
308 6| kiálték,~„Oh, csak egy álljon meg közűletek,~Csak addig, mig
309 6| ölelés tart!”~Nem álltanak meg, mind eltüntenek.~Kerestem
310 6| eltüntenek.~Kerestem őket, és meg nem lelém,~Még csak nyomukra
311 6| hátúl egy kéz ragadt meg...~Eszmélet nélkül visszahanyatlottam.~
312 6| éj egy rózsatenger árján.~Meg mertem végre nyitni ajkamat,~
313 6| s kezem, mit tüske sérte meg,~S szivemből is ki vannak
314 6| hajlongó, görnyedő időkben~Meg nem tanúla térdet hajtani,~
315 6| jó embereim...~Oh mért meg nem halának!~Sírhalmaikra
316 6| Fölöttök könnyeim özöne. -~Meg fognak halni majd,~De egyik
317 6| barna fürtöt: így csalom meg szememet,~Hitetve, hogy
318 6| És kéri szivét: repedj meg, oh szivem!~És ez - büntetésül -
319 6| büntetésül - nem reped meg.~Szalkszentmárton, 1846.
320 6| Száraz derekad~Majd senki meg nem öleli,~Csak a koporsónak
321 6| Mit érzesz,~Nem rendül meg szived?~Nem érezed,~Hogy
322 6| meggyújtanák,~Ki mondja meg:~Hány színű lenne majd e
323 6| Mi volna, ami nem vénülne meg?~Nézzétek a napot, ha jön
324 6| elég-e?~És ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,~Megfagyasztják
325 6| a lélek!...~Később tudám meg: mért öleltenek? -~Azt tapogatták,
326 6| ALSZOL?~Igazság! alszol? vagy meg is halál?~E férfi méltó
327 6| Igazság! alszol? vagy meg is halál?~Szalkszentmárton,
328 6| tartománya.~Mit nem lelünk meg ébren a világon.~Álmában
329 6| szikla,. melyet~Ezer villám meg nem rengethet...~Az örökké
330 6| év előtt szender lepett meg,~S ki álmodik~Talán még
331 6| Hát mért élek még? mért meg nem halok?~Vagy tán valólag
332 6| a rosz angyalok!~Szakadj meg, szívem! hagyj el engem,
333 6| alatt;~Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa,~Nem jő megnézni
334 6| tenger;~A leány nem érté meg szavát,~Nem fejté meg a
335 6| érté meg szavát,~Nem fejté meg a rengő haboknak~Suttogó,
336 6| mosolygjon újolag.~Gyógyulj meg, én szivem, ha~Még gyógyulnod
337 6| egy sem áll, egy sem pihen meg.~Hova mennek? honnan jőnek?~
338 6| odavaló vagyok.~Csak azt mondd meg, van-e már szeretőd?~Ha
339 6| fizette ki;~De mégis a lyány meg nem állotta,~Egyet pillantott
340 6| csak beszéd,~De az úrfi meg is fogta kezét~A leánynak,
341 6| fogta kezét~A leánynak, sőt meg is ölelte...~Poklokra szállt
342 6| nem álom, azt onnan tudta meg,~Mert vére még akkor is
343 6| Pista, hátra sem tekintvén,~Meg sem állt, csak a Bakony
344 6| De szegény lyány, tán meg is bántad már,~Hű szeretőd
345 6| Magadat csak ezután becsüld meg:~Megbocsátok, mert nagyon
346 6| Gondolhatni, mint rémültenek meg.~Pista gyorsan elkezdett
347 6| És azt timiattatok untam meg;~Elmegyek a másvilágra...
348 6| Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek, mig el nem
349 6| birok.~Emlékeim maradtak meg csak; olykor~Sohajtok is,
350 6| mondd ki, hogy így halok meg,~Ily szentül!... s én elkészítem~
351 6| van,~Tarka jókedv születik meg ottan.~Dalaim, mik ilyenkor
352 6| sugára. Harmadik Endre halt meg.~Pártok kelének, s a párt
353 6| férjéhez és rémülve áll meg.~A másik ajtó ekkor nyilt
354 6| hogy ily váratlanúl~Leptünk meg és ily észrevétlenűl~Léptünk
355 6| zordon ifjut~Nem rettenték meg a dörgő szavak,~Sem a szemeknek
356 6| vagy meghaltál? oh csak meg ne halj,~Inkább hervadjon
357 6| hangja, aki mostan érkezett meg,~‘Elég volt, bátya, most
358 6| Amelyen olyan drága vér aludt meg. -~E mozdulatlan némaság
359 6| légy könyörülő,~És ój meg tőle, ój meg engemet!~Szeretni
360 6| könyörülő,~És ój meg tőle, ój meg engemet!~Szeretni foglak,
361 6| szolgálód lesz,~Csak ments meg engem férjem gyilkosától,~
362 6| sátán ellen légy paizsom.”~„Meg foglak óni, gyermekálmaim~
363 6| Kiálta Dávid fölemelve őt,~„Meg foglak óni, paizsod leszek;~
364 6| bútól, kíntól sem hasad meg,~Amennyi érte a szegény
365 6| asszonyom,~Hogy érdemeljem meg szerelmedet?”~„Hogyan?”
366 6| valóban? úgy hát szabadíts meg~E két gonosztól. - A tiéd
367 6| Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy apja ágya mellett
368 6| Menjünk rabolni, szálljuk meg Gedővárt;~Tiétek minden
369 6| Hanem hát kelj föl, s mosd meg arcodat,~Hiszen merő vér;
370 6| kérdezé a hölgy.~„Kit öltem én meg?” fölkiálta Dávid,~„Én nem
371 6| tudósíts felőle,~Írd meg tüstént, hogy Pestre felrohanjak,~
372 6| elorzott boldogságaért, hogy~Meg nem torolja kincse elrablóin~
373 6| öledbe;~Egyszer ölellek meg, s karomat levágom,~Ne öleljek
374 6| legzajosbikat~Kérdezzétek meg csak: ha vajon boldog-e?~
375 6| gyáva könnyek!~Miket nekik meg nem köszönnek. -~Tudjátok-e,
376 6| több elájul;~S ki mondja meg:~Hol ébrednek föl majd e
377 6| is van,~És már maholnap meg is érkezik,~Midőn hóhérink
378 6| fogyatkozás még nem szennyezte meg;~De amily hideg lesz a nap,
379 6| Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére~Gyötrelmeimnek,
380 6| Vagy mit beszélek? tarts meg, tarts magadnak,~Tiéd éltem,
381 6| álmodozzál rajta;~Álmodd meg azt a nagy szót,~Amely nincsen
382 6| szót,~Amely nincsen még meg,~Amely kifejezze majd:~Milyen
383 6| gondolom.~Mért nem mondod meg, ha szeretsz?~Ha nem szeretsz,
384 6| Az isten is ugy áldjon meg,~Ugy áldjon az isten engem,~
385 6| Mely jövőmet gyilkolta meg...~Add kezed, hadd ömöljenek~
386 6| Hogy kezeden halhatnak meg.~Egyet kérek... ne félj,
387 6| neked köszönhetem.~S ha meg fogom siratni a napot,~Amelyben
388 6| nemzet és két ország hallja meg,~Mi bennem eddig titkon
389 6| rabszolgákat nem hallgatja az meg,~Mert aki jármot hágy nyakába
390 6| fergeteg sem ingathatja meg!~Fontoljuk ezt meg, elvált
391 6| ingathatja meg!~Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,~Amit mondtam,
392 6| minden részibe,~És soha többé meg nem leljük egymást.~Iparkodjunk.
393 6| eljövendő óriásokat.~Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,~
394 6| szent kézfogást,~Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!~Ki
395 6| titoknak?~Egy pillanat hozá meg üdvemet~És elválási gyötrelmeimet;~
396 6| őket,~Járd be sorra,~S jőj meg késő est felé~Édességgel~
397 6| nevében:~Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,~Olts gyermekid
398 6| álmodol jót, szépet,~Adja meg mindazt a jövendő néked!~
399 6| szalad.~Szivemben is alig~Fér meg az indulat.~Szeretsz, rózsaszálam?~
400 6| szeretsz,~Az isten áldjon meg,~De ha még szeretsz, úgy~
401 6| szeretsz, úgy~Ezerszer áldjon meg!~Pest, 1846. november 20.
402 6| Ágyban, párnák közt halni meg!~Lassan hervadni el, mint
403 7| elmegy,~Csak e kettő maradjon meg,~Legyek képes, aki hogyan~
404 7| Százszorta inkább éltedet~Tagadd meg, mint magad;~Hadd vesszen
405 7| kincséért~Árúba ne ereszd.~Vesd meg, kik egy jobb falatért~Eladják
406 7| dönteni,~De méltóságos derekát~Meg nem görbítheti.~Pest, 1847.
407 7| gyanánt tisztes agg homloka~Meg van repedezve.~Mogorva vén
408 7| dombtetőn fent,~Senki által meg nem látogatva,~Áll egy régi
409 7| zokognak, várván~Anyjokra, mely meg nem jelen.~Fitogtasd csak,
410 7| ugysem ragyogsz már soká,~Meg vannak már számlálva napjaid.~
411 7| hazugság,~Mit milliók cáfolnak meg,~Kik nap hevében, éhen-szomjan,~
412 7| barátom, mondd neki,~Mondd meg leányodnak: ne nézzen énreám!~
413 7| Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:~Nem tehetek
414 7| takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~Reggelenként aztán
415 7| élettelen.~Mert ti az életet meg nem érdemlitek,~Egész nagy
416 7| reátok szorúljon valaha...~Ti meg nem ónátok.~Szivetek mindig-nyilt-ajtajú
417 7| Garázda népséggel telik meg a terem,~S ezek között helye
418 7| tétovázol úgy, halál, miért~Meg nem halok? vagy mért vagyok
419 7| Vagy csak ijesztesz?... meg nem ijedek.~Ki az élettel,
420 7| szent Mihály lovára?~Ha meg kell halnom, hogyha most
421 7| halnom, hogyha most halok meg,~Jőj el sietve, kedves kikelet,~
422 7| egyszer tégedet.~Kettőztesd meg lépésid, szép tavasz,~A
423 7| szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:~
424 7| szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz... ugy
425 7| éhen-szomjan~Már ugysem halnak meg.~Előttök van a tál,~Előttök
426 7| Széles e világon~Senki meg se látott,~De kipótolta
427 7| Áldom a jó lelkét,~Áldja meg az isten,~Soha életében~
428 7| Átkozom-rosz lelkét~Verje meg az isten,~Holtig sírjon-ríjon,~
429 7| subádat,~Mennykő szántsa meg a hátad,~Látod, már a patak
430 7| mi leszek?~Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok~S miért
431 7| Vagy senki sem találta még meg?~Talán amit~Mi boldogságnak
432 7| Irtóztató, irtóztató!~Kit még meg nem szállott e gondolat,~
433 7| követelni.~Meggyülöltem őt, meg; mert él~Hatalmával és jogával:~
434 7| tevő légy?~Legalább átkozd meg őket,~Átkozd meg, kik tégedet~
435 7| átkozd meg őket,~Átkozd meg, kik tégedet~Ily nyomoruságba
436 7| állsz,~Ha hideg van is, meg nem fagysz,~Ott a körmöd,
437 7| Szagolja csak s nem hallja meg~A test e szellemhangokat. -~
438 7| első pillanatban,~S verjen meg engem a hatalmas isten,~
439 7| a hatalmas isten,~Verjen meg még a másvilágon is,~Ha
440 7| erénye,~Tégedet tanuljalak meg?~Menj a pokol fenekére!~
441 7| ágyú,~A rozsda-álom lepte meg;~De tart a harc... a kard
442 7| Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!”~Fegyverneki puszta,
443 7| tenéked~Eligérem?~Alkudjunk meg, jöszte, bányaszellem,~Most
444 7| állt ki? miért nem jelent meg?~Csak azért, mert tudta,
445 7| szív, szívem, ne repedj meg! -~Tavaszi délután, verőfényes
446 7| mondom,~Rontom-bontom,~Ülj meg itten az ölemben,~De ne
447 7| ne moccanj, mert különben~Meg talállak csípni,~Igy ni!~
448 7| És vajon minek~Merítette meg~Azt a vedret?~Tán a kertet~
449 7| falu tornyát?~Hisz azon meg nem sokat lát...~Vagy tán
450 7| nádkúp oldalánál~Húztam meg magamat,~S némán szemléltem
451 7| tudom, az gyakran~Fordult meg fejembe’:~Miért hogy az
452 7| Csak a messzeséget járhatni meg lábbal~S nem a magasságot;~
453 7| gyümölcsöt hozott:~Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,~
454 7| mellettem, s benne kit látok meg?~Gólya barátomat.~Oda is
455 7| helyettem~A kereket öleli meg.~Szép tőled, kedves alföldem,
456 7| kicsordult,~Kedv s bor bennök meg nem férve már.~Koszorúnk
457 7| vagyok a tiétek,~Töltsétek meg poharam, töltsétek,~Koccantgassunk,
458 7| ezelőtt~Mi történt? s húzzátok meg magatok.~Tudjátok: durván
459 7| szűk házamat~Világosítja meg;~Leány, hozzám jösz-e?~- „
460 7| aggódást ingyen sem érdemli meg.~Viszi, mig viheti, végre
461 7| Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,~Mikor azután az ajtót
462 7| úgy bocsánatot,~Ajtómat meg nem nyithatom:~Mit szólna
463 7| jövék;~Nyiss ajtót, áldjon meg az ég,~Számomra csak kinyithatod,~
464 7| nyitva ajtóm és karom,~Ölelj meg, édes angyalom!~Igen, te
465 7| csakugyan én vagyok;~S kérdezd meg szívedet, hiszen majd felel
466 7| kellek,~A sövény alatt halok meg.~A sövény alatt dűlök el,~
467 7| jaj ám!~Téged számoltat meg isten,~Mert miattad lettem
468 7| ilyen.~Szép, jó legény kért meg engem,~Ki szeretett, kit
469 7| Erejét az éj s lánc nem töré meg -~Bátran tudnék a vérpadra
470 7| csókot kére tőle,~És a lyány meg nem tagadta.~Milyen csók
471 7| csattog a fogam...~Jer, ölelj meg, jer, csókolj meg!”~S ölelkeztek,
472 7| ölelj meg, jer, csókolj meg!”~S ölelkeztek, csókolóztak.~
473 7| magad sem;~Hadd mondjam én meg, hogy ki és mi vagy.~Midőn
474 7| Mely eddig még nem nyílt meg senkinek,~S ott láttam én,
475 7| pályázásomat.~S én úgy halok meg, amint születém,~Meg nem
476 7| halok meg, amint születém,~Meg nem fordulva, hajthatatlanul.~
477 7| szomszéd a halál...~Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom!~
478 7| Szoruljak, ne kivánd!~Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt
479 7| Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem!~Hisz ő a díj egy
480 7| ennyit tépe,~De bármint meg van rontva,~Még most is
481 7| MÁR, GALAMBOM, ENGEDJ MEG...~Már, galambom, engedj
482 7| Már, galambom, engedj meg, de~Ki kell mondanom:~Legyen
483 7| össze magad,~És hallgasd meg ünnepélyes~Komoly szavamat:~
484 7| ha mondom,~Rögtön csókolj meg!~Szatmár, 1847. július~
485 7| az eget.~Szédülök... fogj meg karoddal,~Lágy karoddal,
486 7| én, az ember, nem birom meg,~Fölforgatja eszemet.~Mámor
487 7| vigyázz magadra:~Örömedben meg ne halj!~Erdőd, 1847. augusztus
488 7| Dejsz ugy, öcsém, vessz meg, kívánom tiszta szivembül.~
489 7| bölcs gondolatokkal~Terheld meg leveled s gyomrom, mert
490 7| komámasszony, kegyedet kérem meg alássan,~Üsse agyon férjét
491 7| Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha~Még ezután
492 7| szép~Hívatalok valamelyike meg fog ürűlni idővel.~Hja,
493 7| Századik édesapám eladá vagy meg se’ szerezte.~S így az eléléshez
494 7| Oda rúg ki a Szamosra,~Meg is látná magát benne,~Ha
495 7| vigadjanak,~Isten áldja meg kendteket,~Szegény édesanyám
496 7| NE BÁNTSON AZ MEG...~Ne bántson az meg, fényes
497 7| AZ MEG...~Ne bántson az meg, fényes napvilágom,~Ha arcom
498 7| folyton-folyva vig.~Nyugtasson meg, hogy ilyenkor szivembe~
499 7| Rágicsáltam, más helyen meg~Tejbe-vajba fürösztöttek.~
500 7| Mily zajos néppel telik meg~Kebeled.~És az szép, legszebb
1-500 | 501-850 |