Rész
1 1| Mit nekem hab? mit nekem vész?~Én nem félem haragát;~Kebelemnek
2 1| Tengerhez szűm hasonló,~Van rajt vész, ár, apály;~És mélyen fenekében~
3 1| őszi nap sugára,~Hogyha vész a láthatárra kelt.~Kik vígan
4 1| barátság is, s a szerelem~Kéje vész a földről jegytelen.~Édes
5 2| Mégis - bár a léleksujtó vész miatt,~Mely emésztő hatalommal
6 2| Mit nekem hab! mit nekem vész!~Én nem félem haragát,~Kebelemnek
7 2| keblű barát,~Ki, midőn a vész harangja zúgott,~Szent hűséggel
8 3| törzsök áll,~Hamar éri a sodró vész, a halál...~Hah halál, te
9 4| Minden bátorságom oda-~Vész.~Három izben volt már félig~
10 4| hazámon,~Aligha nem lesz vész;~Csak hadd legyen, nem bánom,~
11 5| patak,~S miként tengerbe vész el a folyam:~Szerelmem akkép
12 5| áldás volna rám!...~Múl a vész, a tenger csendesül, ha~
13 5| Ezt ne bántsa elmulási vész.~S én hiszem, hogy ezt idő
14 5| szózata.~Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott~Szerelmem
15 5| Tekintetem a csillagok közé vész.~Olyan sötétpiroslók fényeik,~
16 5| gyötrelmeidet?~Megszűnt a vész, a hold is fönn az égen.~
17 6| Ember, állat, madár~Elbújt a vész elől -~El, el!~2~„Egy vitorlánk
18 6| áldott rokonok!~Ti itten a vész idejében nékem~Szegény madárnak
19 6| mindig sűrübb rengetegbe vész,~Ahol talán majd egy vadállat
20 6| még, mint álla hajdanán.~Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;~
21 7| napvilágtól szemed fénye vész.~Nem így a könyvvel; oly
22 8| Megingatá alapján őt e vész,~A magasból a mélybe dőlt
23 8| megint húszezer~Magyar vitéz vész el,~Mérföldekre nyúló rónát
24 8| Földről magasba száll vele.~A vész csak készülőben van még,~
25 8| Nem háborítja őt meg semmi vész,~Télben, viharban vígan
26 8| idő,~Mig rájok nem jön a vész, az itélet.~Könnyezve kérte,
27 8| te,~Kit rólam lesodort a vész;~Ha téged elvitt, mért hagyott
28 8| életrevalók vagyunk,~Nem fog a vész birni vélünk,~És ha élhetetlenek,
29 9| gonosz király.~Tombolt a vész irtóztató erővel~A végitélet
|