Rész
1 1| virágos partu ér szelíden~Szállt meg sziklavára teremében,~
2 1| kukkot sem szüle.~Végpontra szállt a türelem!~Még egyszer jót
3 2| át~Vándor darúid V betűje szállt;~Midőn az ősi háznak küszöbén~
4 4| Hát kendnek tán az inába~Szállt a bátorsága?”~Kérdi egy
5 4| hollósereget, mely a halottakra szállt;~Nem igen telt benne nagy
6 4| minden időbe’)~Ha le nem szállt volna a föld mélységébe.~
7 4| vissza most már csak néha szállt,~Hanem ismét eltünt; (mert
8 4| föleszméle:~Kétségbeesés szállt szivének tájára,~Mert eszébe
9 5| égő szived,~Amely szemedbe szállt, s onnan reám~Elolvasztó
10 5| férfit teremté,~Homlokára szállt sötét ború,~Nem tudom mért?...
11 5| Nem látta, hogy rá gyakran szállt a lyányka~Tekintetének csillagos
12 6| ajkamon,~Érzém, hogy ekkor szállt belém a lélek.~„Tekints
13 6| a~Boldog ifju a tengerre szállt;~És a tenger jókedvvel,
14 6| meg is ölelte...~Poklokra szállt Pistának a lelke.~Fölugrik,
15 6| lelve gátot, mérföldekre szállt,~Mint börtönéből megszökött
16 6| világa,~Mely villámlásként szállt a hang előtt.~„Utamba állasz?”
17 6| senki,~S melynek le nem szállt fenekére senki.~Ott állsz
18 7| Mley, míg nálad voltam,~Szállt szivem fölébe,~Mint vándormadár,
19 7| Ki egyszer már a mennybe szállt vala,~Nem látja azt a föld
20 7| KARD ÉS LÁNC~Földre szállt a legszebb angyal~Isten
21 7| Fölforgatja eszemet.~Mámor szállt nehéz fejemre,~Oh de milyen
22 7| csakhogy le nem bukott.~Le is szállt hirtelen, magát összeszedé,~
23 7| lett képe,~Béke angyalaként szállt e szó fülébe;~Hej pedig
24 8| orcád?~Szenvedésid emléke szállt hozzád?~Vagy nem tettünk
25 8| mily jótétemény!~Csak néha szállt az aggalomnak ölyve~Föléje:
26 8| megint belőle?...~És néha szállt a bú galambja~Föléje, ha
27 8| kulcs,~A kis madár ijedve szállt tova,~Megnyílt az ajtó és
28 8| mostan, midőn mindenki síkra szállt,~Magamban én itthon maradjak-e?~
29 8| könyűje áztat,~Szivemre szállt a fájdalom,~Nem, nem az:
|