Rész
1 1| S hallgat a dal lantja néma~Idegén.~Dunavecse, 1841.
2 1| IDEÁL ÉS VALÓ~Dalra, dalra, néma húrok!~Lengj előmbe, ideál;~
3 1| folyó könyűiben~Kihalt a néma, kínos szerelem.~Pápa, 1842.
4 2| el;~S az ifju ajkain~Míg néma csend honol,~Az illanó vizár~
5 2| a két közember homlokát~Néma bánat mély redői ráncolák:~
6 4| Mint az izé...”~Érté e néma beszédet~A helybeli lágyszivü
7 5| mikép felelnél,~Hiszen néma nyelvvel...~Kiterítve...
8 5| lépjen.~Legtöbbször csendes, néma bánatom;~Élek? nem élek?
9 5| falut;~A faluban csend, néma csend van,~Népsége régen
10 5| nyelvem:~Az nem mindig olyan néma, holt.~Ajkaimról hallhatják
11 5| énekesmadár.~A természet néma szentegyháza~Fölzajlik még
12 6| a késő éjszakán~Gedővár néma falai között?~A szerelem
13 6| Ezenkivűl a róna~Oly néma, oly zajatlan.~Leszálla
14 6| tó partinál~A gyászfűzek néma lombjai -~Mindez, mind előttem
15 6| összefolyának.~S te állasz a néma, a puszta határon,~Tünődve:
16 7| Megátkozná, míg a~Messzeségből néma~Fájdalommal néz rá.~Itten
17 7| sorok, hevertek.~Túl a réten néma méltóságban~Magas erdő:
18 7| gyanánt~Úszom át a léget néma nyúgalomban,~Létezésemet
19 7| mosollyal hullnak róla szét.~Néma, csendes a világ körűlem,~
20 7| is~Megszünik dobogni...~Néma lesz s hideg.~Lenn a föld
21 7| és a harci lárma.~Csendes néma a világ körűle,~Zavaratlan
22 8| zsámolyára,~Halkan imádkozott, néma volt az ajka,~Csak egy szellő-sohaj
23 8| meglátom ablakánál,~Egy néma búcsút küldök föl szememből,~
24 8| szent őrjöngésiben.~A férfi néma fájdalommal~Állt a kicsiny
25 8| megadá magát,~És mozdulatlan néma volt s oly~Érzéktelen, mint
26 8| S szemeimnek bámultában~Néma, de szent imádság van.~Mint
27 8| kis patak módjára.~Aludj, néma költő... most észrevétlenül~
28 8| egy se’ térdel,~Állnak néma megvetéssel.~„Sujts!” ordít
29 9| elbeszélni~Nagy hősiségedet,~Csak néma áhitattal~Szemléllek tégedet,~
|