Rész

501  7|          Amidőn a szív először~Népesül meg,~Amidőn kiséretével~Benn
502  7|            tövén.~Keresém és nem lelém meg,~De csipését érzem én.~Készakarva
503  7|         csendesíts le,~Jer, s nyugtass meg engemet,~Mert az első sziklakőnél~
504  7|             sebemet~A sirásó gyógyítja meg,~Hogy akkor zárul be sebem,~
505  7|                szeszélyből talán?~Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,~
506  7|             ott a csillagokon,~És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,~
507  7|                majd~Szívem repesztette meg,~Most meg arra figyelmeztet~
508  7|           Szívem repesztette meg,~Most meg arra figyelmeztet~Egy nem
509  7|               kis tréfácskával~Engemet meg nem ijesztesz.~S ha nem
510  7|                 E szamárcsonttal verem meg!~Szatmár, 1847. augusztus~
511  7|            volt, a nemzet?~Nincs-e még meg minden régi baj?~Tenni,
512  7|           Valahogy.~Ma ő enged, holnap meg én~Engedek,~Igy elejét álljuk
513  7|                 Vagy mi magunk nyissuk meg, azt akarjátok?”~Kurta megtagadás
514  7|              Murány égő romján gyujtom meg pipámat.~Hm, fegyveres asszony!
515  7|             hogy szép és ifju asszony.~Meg kell látnom, igen, meg!
516  7|                 Meg kell látnom, igen, meg! el nem mulasztom.”~A vezérnek
517  7|             rémlik,~Fut lefelé mélyen, meg sem áll szivéig.~Ott áll
518  7|         királyi fönségünk nevében.~Add meg magad, add meg a várat,
519  7|            nevében.~Add meg magad, add meg a várat, amíg kér.~Megbánás
520  7|           bajra figyelmeztet,~De mondd meg, hogy azt itt fölöslegnek
521  7|            Meghalhatunk, de úgy halunk meg mint hősek.~Ha itt e lobogó
522  7|          világa.~Meghajtá magát - vagy meg sem hajtá talán -~Ment,
523  7|              hölgy az iratot.~Jó, hogy meg nem láták nagy meglepetését,~
524  7|       lélekzetet vegyen,~S zajló szíve meg ne repedjen alatta.~Sisakja
525  7|               dicső tündéralak.~Mutasd meg magad egy rövid pillanatban,~
526  7|             leszek, ha láttalak: öless meg!~Szívesen veszem a halált
527  7|                 itt: de nem átkozlak-e meg,~Hogy álmaiból e lelket
528  7|              Mert ím kötélhágcsó indul meg lefele;~A vitéz elfojtott
529  7|          Eljöttem, asszonyom!” szólalt meg a lovag,~„Nagyságos kegyedért
530  7|                 Ezen föltétellel elmém meg nem békül,~Kivánj akármi
531  7|             fogok élni, az alatt halok meg.~És ha másnak adott eskümet
532  7|          bántani, ím asszonyi csel ejt meg. -~De mért zúgolódom, miért
533  7|               írva.~Ha már egyikünknek meg kell szegni hitét,~Én szegem
534  7|                szegni hitét,~Én szegem meg, legyen sértetlen a tiéd.~
535  7|            viszhangja, nem más,~S mely meg nem zavarja álmainkat,~Sőt
536  7|          tévedt,~És vadásztak bár reá,~Meg nem ölték, nem ölhették,~
537  7|             Világdöntő kacajra~Nyilnék meg ajakam,~Ha olyan szörnyüképen~
538  7|               beszélget, nem hallhatni meg;~Vajon mit mond nekik? beszédire~
539  7|         szerzél, nagy nevet?~Veled hal meg s a föld alá viszed,~Vagy,
540  7|               Téged, szegény hazám te, meg se’ lát,~Hogy, aki rajta
541  7|                  Vágy-szomjasan~Kaptam meg a kilincset~És bényiték,~
542  7|             lyány.~Be kevés pap híznék meg~Az esketés diján.~Igaz,
543  7|               poéta,~Rongyos poéta-vő!~Meg is tevé dicsően~A hat-vágás
544  7|              Csak egy vonást sem fejte meg,~Midőn feléje a halál,~A
545  7|              kezdem útazásom:~Hol akad meg fülem olyan nyikorgáson?~
546  7|               Kérem az urakat,~Emeljék meg, amint illik, kalapjokat.~
547  7|       Lelke-teste rajta hűséggel ragad meg,~Egy van benne, mit az ég
548  7|                 szegény ember! gondold meg csak jobban,~Hej, írnod
549  7|                bőgőt dugnának tokjába,~Meg is reggelizett, két font
550  7|                álljon ki a gátra,~Irja meg levelét... de mi hagyjuk
551  7|           Láttuk a vén tölgyet, nézzük meg lombját is,~Illendő megnéznünk
552  7|                 Hiába keressük, ha ott meg nem lelnők,~Reggelenként
553  7|              mint ismerős; bátyja jött meg, bátyja,~Kitörő örömmel
554  7|              nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy ez~Amint eddig elvolt
555  7|                tündérkéjbe.~Igy maradj meg, szép Kolozsvár,~Igy maradj
556  7|            Amidőn először látogattalak meg,~Most bús egyformaság födi
557  7|                megálljon;~Igy csaljunk meg ezt a vén hajdút, ki engem~
558  7|               seprőt~Kezemből.~Hej, de meg is vert az isten~Engemet,~
559  7|      hazát-hamvasztó máglyán gyujtaték meg.~Hát ne bántsd a költőt,
560  7|              felé.~„Ártatlanul ölettél meg!”~A bíró ily szókra ébred,~
561  7|                csak a szabót, a~Posztó meg van véve rég...~Közbevágott
562  7|                Ha minden istenadta nap~Meg nem történnék újolag.~Van
563  7|              hited, tisztelt apa,~Tudd meg, nem teljesűlt,~S ha tán
564  7|                                   ÁLLJ MEG, FELESÉGEM...~Állj meg,
565  7|            ÁLLJ MEG, FELESÉGEM...~Állj meg, feleségem,~Mondok valamit,~
566  7|            Hahh! - vagy úgy... ni most meg~Én feledtem el,~Hogy csak
567  7|               ha épen úgy kivánja,~Hát meg is süvegelem,~Csak térjen
568  7|               meglátom, melyikünk~Unja meg elébb.~Istenemre, én vagyok
569  7|              senki sem~Keresztelkedett meg, mint én.~Mennyit, mennyit
570  7|          vagyok;~Még ugyan nem fagytam meg, de~Nem is izzadok.~Nagyon
571  7|           gondolá az,~Másodízben rakva meg a tányért,~„Ez a Matuzsálemína~
572  7|         akasztott emberek:~Akkor mondd meg, milyen a világ,~Akkor mondd
573  7|            milyen a világ,~Akkor mondd meg, fiatal gyerek.~Tél vala
574  7|                sarával megdobálva~Halt meg itt lenn, a földön, szeméten.~
575  7|               akarlak bántani; bocsáss meg,~Ha beszédem lelked sértené.~
576  7|           ember boldog nem volt,~Addig meg nem halhat.~S a boldogságod
577  7|             vélem itt.~Maradj itt, míg meg nem únod~E tanyát,~És ha
578  7|              ellenem!~Tőle futok, védj meg ellenében;~Szívtelenül férjhez
579  7|            vagyok csak itten?~Ne itélj meg, százszor jöttem volna,~
580  7|           ember boldog nem volt,~Addig meg nem halhat.~Ő hozzám jött,
581  7|             Őrködik az igazság felett.~Meg nem átkozlak, de~Meg sem
582  7|           felett.~Meg nem átkozlak, de~Meg sem áldalak...~Menj el ugy,
583  7|                Menne is, ha őt a gazda~Meg nem fogná,~S nyájas keménységgel
584  7|            tarisznyát~Leveszi,~A leány meg kezéből a~Botot veszi ki.~
585  7|              gyermekit idővel,~Őket is meg kell még áldani!” - - -~
586  7|           jóbarátom,~Nesze semmi, fogd meg jól.”~Azzal vagdalkoznak
587  7|                Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,~Mosolyodnak hajnalával
588  7|                is egyre ég.~Tanuljátok meg, mi a költő,~És bánjatok
589  7|                szépen vele,~Tanuljátok meg, hogy a költő~Az istenség
590  7|           igazságit~Saját kezével írta meg.~S habár más nemzet föl
591  7|            emberek,~Ők ápolák s menték meg... és ti~Őket mégis lenézitek!~
592  7|             ott a~Fényt sem igen látni meg.~Ifjuság! ez a minden jó,~
593  7|             Mely a tündérhont közelíti meg.~A szentek szentének hódolva,
594  7|                kis házakat!~Térítsétek meg a bálványimádót;~Haldoklófélben
595  7|                rabszolgáknak~Bocsássak meg?... nem, sohasem!~Az isten
596  8|            százszor, de ezerszerte,~Ha meg nem haragszol érte.~Nem
597  8|             Ugye, lelkem kis Juliskám?~Meg se’ várjuk a halálunk,~Elevenen
598  8|           támada.~Kevés vándor fordult meg itt e tájon,~Kevés szem
599  8|              tájon,~Kevés szem akadott meg e virágon,~De aki látta
600  8|               te, hah te lelkedet öléd meg!...~Egy költő-lelket semmisítni
601  8|                költő-lelket semmisítni meg!~Nem ismeréd tán küldetésedet?~
602  8|            hazában,~Amelyet magyar vér meg nem áztatott?~Haj, de már
603  8|             több fájdalmakat,~S verjen meg bár engem a nagy isten érte...~
604  8|              hogy szól sejtésem,~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~
605  8|            Elválik a csatatéren,~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~
606  8|             pénzen, piros véren;~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~
607  8|               Ha ilyen szép kéz varrja meg,~A győzelem belészeret,~
608  8|              ott lesz közelében;~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~
609  8|                 itt imádkozott és~Halt meg, reményeinek özvegye,~S
610  8|            nekem csak~Az irgalom nyitá meg ajtaját.~Reszkess, gonoszság!
611  8| széjjeltagolhat,~Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!~Pest, 1848.
612  8|         tanítóm,~Volt nekem egy jó is.~Meg is maradt a fejemben,~Úgy
613  8|        Elhervadtak virágai,~Egy maradt meg épen,~Egy nagy bazsarózsa
614  8|                volt ajándékom, s ő még~Meg is hítt vendégül.~Pest,
615  8|                honfi-névnek fénye tölt meg,~Mint a győzedelmi oszlop,
616  8|                török pipa.~Hadd rázzam meg, kedélyes~Barátom, kezedet,~
617  8|                történt ezelőtt,~A jövő meg? bánja is ez a jövőt.~Bánja
618  8|              de ebbül a hon még nem él meg,~Mert nincs rendében eljárásotok,~
619  8|   templomépitőt,~Ki a tornyot csinálja meg előbb?~És azt a levegőbe
620  8|           minden szép és jó beszéd,~Ha meg nem fogjátok az elejét,~
621  8|      mindenséget teremte.~Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek~Eláradó
622  8|             Tűznyilakkal rád lövöldöz.~Meg fogsz halni, vad, bitor
623  8|             félj, téged nem feszítenek meg.~Elbuvék a békesség galambja,~
624  8|                S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja,~Már nyugonni
625  8|                 ha eljön a nagy munka,~Meg bírjuk-e védni mi magunkat?~
626  8|       szalmafödél alatt,~Sosem tagadom meg származásomat,~Kis házikókra
627  8|         templomban volnátok,~Emeljétek meg a kalapjaitokat,~Mert köszönhetitek
628  8|                Magyarország szép föld, meg kell vallanotok,~Rá a jóisten
629  8|                nem tiporták őket,~Ahol meg kellett vón ló, barom számára,~
630  8|         Fölkeresik, abban állapodtanak meg,~Fölkeresik, akármeddig
631  8|          emelték fel őt,~Ekkép mutatta meg magát népe előtt;~A nép
632  8|              26~Hogy szerette kürtjét! meg is érdemelte;~Nem csont-darab
633  8|                szoptuk anyánkat.~Aztán meg ki tudta, célt nem veszítünk-e,~
634  8|           közepében:~Annak itta ám még meg az áldomását!~Akkori kedvének
635  8|       megkopaszodott,~Mint jómagam, ki meg őszbe csavarodott,~Mint
636  8|            öreg vezért magasztalta,~Ki meg a fiatal Zoltánt buzdította;~
637  8|                van tele,~A másik felén meg szürke felhőtábor~Lengeti
638  8|          köszönhetem,~Hogyan állhatnám meg, föl nem köszöntenem?~53~
639  8|           mennydörgős mennykő ne üssön meg téged,~Bízza a magyarra
640  8|              Most is úgy járt, most is meg volt illetődve,~S szólt
641  8|                 fogát véretekkel~Festi meg?~Ki a síkra a kunyhókból~
642  8|      legszentebb a~Nép neve:~Feleljünk meg becsülettel~Nékie.~Legyünk
643  8|               emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,~S lesz sereged
644  8|                nem tart énvelem,~Verje meg azt az én istenem,~Vigyék
645  8|                fog, nem akar,~Most már meg van vetve a lába,~S az úristen
646  8|             Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy~Büntessétek a felszólalót;~
647  8|              erre szükség;~Mért ráznám meg erőszakosan~Azt a fát, amelynek
648  8|              szabadság~Nevében,~Álljuk meg a helyet amúgy~Keményen,~
649  8|               amúgy~Keményen,~Mutassuk meg, hogy mik vagyunk?~Olyanok,~
650  8|              Vérével!~Ellenséged előbb meg nem~Taposhat,~Míg vérünkkel
651  8|         kebletekre borulunk,~Öleljetek meg,~Kedves hű fiaink!”~És kell-e
652  8|                féluton kivánsz?~Csupán meg van tágítva rajtad,~De nincs
653  8|             hangon lelkesitve~Erősítsd meg seregünk szivét.~S rohanunk
654  8|                Ha már megöleltem,~Mért meg ne csókolnám?~Csókokban
655  8|             űzz~Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet féltened,~
656  8|              maradsz? mért nem jelensz meg~A világ felett?~Jöszte,
657  8|                zöld sátrait.~Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,~Beteg most
658  8|               évig azért tartott volna meg,~Hogy most, amidőn már elértük
659  8|                tavasz, mikor legszebb.~Meg is érem minél előbb,~Megérem
660  8|               gyanánt,~S vállán pihent meg nyári délben a nap.~E hegytetőn
661  8|               be pályád;~Hány nem érte meg, amit te? ámbár~Késő vénség
662  8|             Le-letevegette,~A helyökbe meg a maga~Perepútyát rakta,~
663  8|                uraságok,~A szegény nép meg szenvedett~Húzzavonjaságot,~
664  8|         dolgozz, fizess,~Azután dögölj meg!”~Néhányan az efféléket~
665  8|            mennykő~Villogott szemében;~Meg is hökkent a németség~Egy
666  8|       megfuladtok!~Először is te halsz meg, te~Gertrúd, német szajha!~
667  8|              bán kardja a királynét~Át meg átaljárta,~S magyarság a
668  8|              német,~Az istennyila ütné meg!~Azt követeli a svábság:~
669  8|            mennek.~Lassan, német, húzd meg magad,~Könnyen emberedre
670  8|                 Majd elválik, ki bánja meg.~Azt a jó tanácsot adom,~
671  8|        nyujtsátok karotok...~Öleljetek meg, tietek vagyok!~Pest, 1848.
672  8|              Érted száz halálba~Mennék meg sem állva,~Szerelmes angyalom!~
673  8|            vermet!~Menyasszonya keblén~Meg sem pihenhetett,~Szerelme
674  8|            Hogy bántani nem fog!~Halld meg, egész világ,~Tehozzád kiáltok:~
675  8|   Földindulástul, mennydörgéstül~Tőből meg fognak ingani,~Ha összevesz,
676  8|                a furulyából,~Riadjatok meg, harsonák!~Elől pofoznak,
677  8|                közűl a nap,~Vakúljanak meg s megvakúlnak,~Akik reápillantanak.~
678  8|                a furulyából,~Riadjatok meg, harsonák!~Pest, 1848. június~
679  8|                e kincseket,~Ajándékozz meg ifjat, öreget,~Hadd gazdagodjék
680  8|              Hadd gazdagodjék mindenik meg,~De legszebb részét add
681  8|                a székelyeknek!~Csókold meg a székely fegyvereket,~Azok
682  8|           völgyeket,~Röpűlj föl s állj meg bérceik felett,~S hogy megismerjék
683  8|                tégy szivedre!...~Mondd meg nekem, súgd meg nekem,~Melyik
684  8|                  Mondd meg nekem, súgd meg nekem,~Melyik vagy, édes
685  8|              meglett ember, úgy jöttem meg.~Hej azóta húsz esztendő
686  8|          lapályon~Egy ér nyúlik végig, meg se’ mozdul habja,~Csak akkor
687  8|           Tartja a föld felett.~Emerre meg gyérül~A legelő, végre a
688  8|            Egyik-másik alattvaló~Hítta meg ebédre.~De nem bánta ám
689  8|                ebédre.~De nem bánta ám meg, aki~Meghivá ebédre,~Őfelsége
690  8|          vérivel,~Az a hon többé nincs meg, csak neve~Bolyong közöttünk,
691  8|                   Az a hon többé nincs meg, falait~Elmorzsolák a mult
692  8|            mindenik kövét,~De nézzetek meg minden darabot, mit~Alapnak
693  8|              elméje javuláson forgott.~Meg is javúlt, istenes szándékból~
694  8|              pedig seregestül~Szállták meg a mosolygó remények.~De
695  8|             szúrta~Őfelségét, hogy még meg se’ nyekkent.~Pest, 1848.
696  8|                 hogy először~Csókoltál meg, kedvesem.~Édes volt a csók,
697  8|               istennyila~Őket ott ütné meg!~S minket, kik a hazát~Védeni
698  8|           szent~Esküvésre szájok,~Hogy meg fogja őket~Látni Magyarország,~
699  8|               mögöttök~Kit pillantanak meg?~Lenkei kapitány,~Az ő kapitányok,~
700  8|              majd a kerek világot.~Kit meg nem térít szép szelíd szemed,~
701  8|               tart a sírba’ mélyen?~Ha meg nem érem e nagy ünnepet,~
702  8|         ünnepet,~Barátim, emlékezzetek meg rólam...~Republikánus vagyok
703  8|               hidege,~Nem háborítja őt meg semmi vész,~Télben, viharban
704  8|          alkony mindennémü neszt,~Hogy meg ne háborítsa énekét,~Hogy
705  8|                A NEMZETHEZ~Konduljanak meg a vészharangok!~Nekem is
706  8|              ország;~Valahára mutassuk meg már, hogy~Senkinek sincs
707  8|            becstelen haláltól.~Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,~
708  8|             szabad már élnünk,~Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,~
709  8|              vétettél, hogy ugy haltál meg, mint Mózes?...~Szegény
710  8|                  Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!~A magasztos
711  8|                  Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Tudjátok,
712  8|           minden év uj fénnyel töltött meg,~A Negyvennyolcadik év a
713  8|                  Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Sovánnyá
714  8|                a nemes vér termékenyit meg,~Dicsőséges föld, mely egy
715  8|                  Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~A respublika
716  8|                  Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Dicsőség
717  8|         könnyeim.~Oh francia nép, hogy meg nem ölelhetlek!~Pest, 1848.
718  8|             lett belőle,~Amelyet senki meg nem ért. -~Nem én tépem
719  8|              kend, bátya, ugyan mondja meg,~Mit csinálnak odafönn a
720  8|               őket érdem szerint áldja meg.~Olaszország minket soha
721  8|         meghalok, hazám, teérted halok meg.~Budán nem járjatok, ne
722  8|               hamvaitokat~Hol találjuk meg, hogy tiszteljük azokat?~
723  8|             kenyeret,~Vagy csak mutasd meg, az is jólesik.”~„Várj holnapig,
724  8|             Mert holnapig meghalhatok,~Meg is halok, tudom...~Olyan
725  8|             mint a pelikán?...~De állj meg ajkamon, szó,~Az isten tudja,
726  8|             apró gyermeke.~Ember hajol meg emberek előtt!~Ki embertársának
727  8|                 isten, tégedet csufol!~Meg vagy csufolva, isten, ott
728  8|               S ha nagyurat szólítanál meg,~Nem állna szóba véled.~
729  8|             Egy ablak tábláját ragadta meg,~Megrázta és sarkábul kifeszíté,~
730  8|            Amott a bérkocsit pillantja meg,~Tolvajléptekkel hozzásompolyog,~
731  8|            magas lett volna, tennap is~Meg kellett volna botlanom,~
732  8|           volna botlanom,~De én tennap meg nem botoltam,~Pedig nem
733  8|             lábam vakságát orrom bánja meg.~Csak az vigasztal, hogy
734  8|               én ezennel~Azzal javítom meg magam,~Hogy visszamék, és
735  8|              most egymásután~Szoptassa meg e gyermeket.~Hol vettem?
736  8|              találtam,~Az isten áldott meg vele.~Hisz mindig mondtam
737  8|              keresztanya.~Kereszteljük meg, hogy nevét~Törvényesen
738  8|               s ünnepéllyel~Keresztelé meg a fiút,~És Szilveszter lett
739  8|              árva vagy,~Apád most halt meg, és anyád~Honn fekszik éhen
740  8|           Megértettél-e, gyermekem?~Ha meg nem értél, ujra magyarázom,~
741  8|               ha szó után egyáltalában~Meg nem tanúlod ezt a tudományt,~
742  8|     megnyálazza szemeit,~Gyakorta telt meg az könyűivel.~Egyetlen barátja
743  8|            éhezik s beteg,~S most halt meg apja,~De e mogorva úr előtt~
744  8|                nem vagyok fia.~Mentsen meg engemet, vigyen magával,~
745  8|                 És hányszor vertem már meg érte,~Hogy ilyen szégyent
746  8|               De mindez hagyján... még meg is tagad.~Nem fáj a szived,
747  8|                tulajdon anyját~Tagadja meg a gyermek,~Édes szülőjét!”~
748  8|                azt hallás után tanulta meg.~Becsűletére vált ez a fiúnak,~
749  8|            emberré emelkedik,~Éhen hal meg vagy a bitófán,~De többé
750  8|                És most az isten áldjon meg, fiam,~Légy szerencsés,
751  8|             élj boldogúl,~S emlékezzél meg rólam is koronként,~De ha
752  8|              Megölelé s arcát csókolta meg,~S úgy távozott könnyes
753  8|              nagy természet magyarázta meg~Hatalmad és jóságodat...~
754  8|               barátja volt,~A senkitől meg nem zavart magány.~Ott élt
755  8|             évmiljomokba,~De bizonyára meg fog érni egykor,~És azután
756  8|            pályát végezé,~Több úr hivá meg őt~Nagy s gazdag hívatalra~
757  8|                 Előtted ezren hajlanak meg.~Más dolgod nem lesz, mint
758  8|           szerint, s e~Könnyű munkából meg fogsz gazdagodni.”~Szilveszter
759  8|             csodálatos~Érzés szállotta meg szivét,~Mely hozzá igy beszélt:~„
760  8|               hull reá soha!~Nyugodjál meg sorsodban, jó fiú,~Viseld
761  8|                Vagy csak magától nyílt meg kebele?~Eszébe nem jutott)
762  8|       ijesztést illeti,~Az elcsapástól meg nem ijedek;~Annyit mindenhol
763  8|            ifjút a nép.~Egy pillanatra meg volt lelke törve,~Kétségbeejtő
764  8|              könnyen bolondítani,~Majd meg fog érni, férfi lesz belőle,~
765  8|              százszor s százszor nézte meg~A gyűrűt, mert csak amikor~
766  8|             esze...~Barátnéját ismerte meg.~„Utánad jöttem,” szólott
767  8|            hisz szavamnak, ám~Próbálja meg, s én minden szem magért,~
768  8|          Kitálalhatja ön,~Sőt érte még meg is dijazzák.”~Bódultan tért
769  8|       könnyeket... de nem fagyaszthatá meg~Örök hevű érzelmeit.~Igy
770  8|           magzatom:~Mit álmodol?~Mondd meg nekem.~Szép álmokat~Látsz,
771  8|                koporsót?~Miként ásatja meg a sírt?~Egy árva fillér
772  8|                Ujján a gyűrüt pillantá meg,~Lelkénél drágább jegygyürűjét...~
773  8|           válnia?~Hajszálai őszültenek meg~A gond miatt... s nem volt
774  8|             Földről a mennybe járt!~De meg kellett történnie,~Hogy
775  8|             csak egy~Garast is tartson meg kenyérre,~Bár erre olyan
776  8|         történt. Amit sok évi~Erőködés meg nem hozott, amért~Hiába
777  8|               isten legszebb adományát~Meg nem becsűli,~Magát az istent
778  8|         pillanatra,~Mig egyszer ölelem meg őket~S egy isten-hozzádot
779  8|               sem tinektek,~Ne öljétek meg őket!...~Oh istenem, ha
780  8|              ha szavaimra~Nem indultok meg, könnyeim~Indítsanak meg...
781  8|               meg, könnyeim~Indítsanak meg... e könyűk~Szivem vérének
782  8|                a szép szó,~Düh szállta meg, s előszedé~Testének minden
783  8|    Nyomoruságos hitvány életet!~Dögölj meg oly kétségb’esetten,~Amilyenné
784  8|              arcodat,~Vagy csak mutasd meg ujjadnak hegyét...~Ugy ég
785  8|            kővé válni nem tudsz,~Miért meg nem hasadsz!”~Sírt, jajgatott,
786  8|                egy keveset,~Tanítsatok meg, az időt~Hogyan kell itt
787  8|               ki, ezt nyögé:~„Nem állt meg... elment... itt hagyott...~
788  8|            előtte~Egy hölgyalak jelent meg,~Kiben ráismert hitvesére,~
789  8|             téged elvitt, mért hagyott meg engem?~Mit ér, mit ér az
790  8|                Az isten ezt sem engedé meg.~Milyen kegyetlen az az
791  8|        megtagadtál engem,~Ugy tagadlak meg tégedet.~Egy rabszolgáddal
792  8|               Ott fekszik, és nem halt meg, és él!~Hozzá van nőve a
793  8|       sírdogált.~De mért nem látogatta meg fia?~Hisz őneki volt fia
794  8|         szenvedésimet,~De egyszersmind meg is vigasztal,~S a megvigasztalt
795  8|                megöl,~Boldogságával öl meg engemet!~Egy sejtelem azt
796  8|               e dögvészes helyen halok meg,~De kinn az isten szép ege
797  8|        kételkedem.~Erős légy, szív, ha meg nem tört a bú,~Ne törjön
798  8|               nem tört a bú,~Ne törjön meg majd az öröm.~Valóban úgy
799  8|             mintha~Eszét ragadta volna meg,~Mely el akarta hagyni őt.~„
800  8|             elröpülni,~Nem tébolyodtam meg... tudom,~Mi történt: én
801  8|                hazára, golyhó?~Köszönd meg, hogy te vagy szabad.”~De
802  8|           gonosztevő volt,~Amért aztán meg is lakolt ám,~Elfogták és
803  8|               és börtönbe dobták,~S ha meg nem halt, még most is ott
804  8|         szegény öregnek,~Hogy nem lelé meg, amit keresett, hogy~Könyűiből,
805  8|                hol keressék, hol lelik meg őket?~Rég elhamvadtak a
806  8|             zöld mezőt piros vér festi meg,~Csaták zajától zeng a föld
807  8|                Magas e hely, itt pihen meg~Koronként a vándor felleg,~
808  8|              viharok kergetnek,~Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,~
809  8|              Ha bú vagy kedv érintette meg,~Száll a dal, mint szállanak
810  8|           igazság s az isten.~Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi,~Mint
811  8|            többet hozott.~Téged hozott meg nekem, téged,~Reményim fényes
812  8|          Velünk, és mostan egy év ölne meg?~Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,~
813  8|                most e tetvek egyenek-e meg?~Föl, nemzetem, föl! jussanak
814  8|           Melyben egykor koporsója fér meg,~S mégis-mégis viszi lobogóját~
815  8|             amint elviszem,~Épen hozom meg hű szerelmemet.~Isten veled,
816  8|              fiatal vitézek~Látogatták meg ezt a csapszéket.~„Kocsmárosné,
817  8|            jőjön ide hozzám!~Csókoljon meg, kérem igen szépen,~A harc
818  8|            föld~Csak elalszik, nem hal meg;~Szeméből is látszik, hogy
819  8|             Ásót, kapát a kezébe,~Ássa meg a sírját véle!~Éljen,~Éljen
820  8|           gyermekem, oh gyermekem,~Még meg sem vagy születve,~S szivemre
821  8|      királyokat!~Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,~Gyülölni méltóképen
822  8|              mi életünket,~Csak kíméld meg gyermekinket.”~S leoldozták
823  8|            Reádördül a királyra:~„Állj meg, aki istened van!~Többet
824  8|                piros bársony,~Süssenek meg tüzes nyárson!~Gyilkoltass
825  8|             tüzes nyárson!~Gyilkoltass meg mindnyájunkat.~Ez tehozzád
826  8|        örömkönnyeimmel~Keresztellek én meg tégedet.~Csillagász lett
827  8|            dalod;~Hirtelen ne haljon ő meg!~Zengjék vissza az időnek~
828  9|              De nem esett le csillaga.~Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.~
829  9|                otthon reszketve mondja meg,~Hogy jaj neki,~Ki a magyart
830  9|         térdepelj le szépen,~S csókold meg a korbácsot kezében,~S várd
831  9|                magyar nép,~Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép?~E
832  9|             tekints, szabadság,~Ismerd meg mostan népedet:~Midőn más
833  9|             halálhörgése bölcsőéneked;~Meg kell, hogy érjem azt a szép
834  9|           szabad nemzet imádsága lesz!~Meg kell, hogy érjem azt a nagy
835  9|               mindörökké verjen!~Verje meg ugy, amint ő akarta,~Hogy
836  9|              szívem majd, de nem reped meg.~Szép halál a szabadságért
837  9|              előtt s most~Te mentetted meg a magyar hazát!”~Vajdahunyad,
838  9|              szívem csakhogy nem reped meg!~Ha így bántok velem, ti
839  9|           orcáikra halkan,~Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek~
840  9|                élünk még és nem halánk meg,~Csak meghajoltunk, de el
841  9|              hát, oh nemzetem, ne állj meg,~Hogy állanál meg pályád
842  9|              ne állj meg,~Hogy állanál meg pályád közepén?~Félútadon
843  9|           ártatlan~Magyarra,~Most veri meg az úristen~Mindenható haragja!~
844  9|                 azt~Az ördög nem menti meg.~Sok az orosz, nagy a száma,~
845  9|               van,~Ha a világ támad is meg,~Győznünk kell e csatákban;~
846 10|           veled!”~- E gondolat ragadja meg Jenőt, -~De szól szivében
847 11|               nem szeretsz (te engem,)~Meg kell halnom, (de haljak
848 11|                kell halnom, (de haljak meg)~Közeledben... ez(t esengem.)~
849 11|             Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.~Előttem itt
850 11|              sáska-sereg!~Nem döbben-e meg,~Bármilyen erős, nagy a