Rész
1 4| Egy hű, igaz barátja van,~Egyetlen ő, ki nem hagyott el~Balsorsom
2 4| Millió és millió száj~És egyetlen hang legyen,~Mely kiáltsa
3 4| S megfosztották kedves egyetlen lyányától.~Így találta népünk
4 4| leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~Be
5 4| s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!~
6 5| TE VOLTÁL EGYETLEN VIRÁGOM...~Te voltál egyetlen
7 5| EGYETLEN VIRÁGOM...~Te voltál egyetlen virágom;~Hervadt vagy: puszta
8 5| szomorítanátok engem!~A bú egyetlen kincs, amelyet~A szerelemtől
9 5| szőlőhegyem?...~Most beérném egyetlen gerezddel,~Egy egész szőlőhegy
10 5| ÉLETEM MOST...~Életem most egyetlen kivánság:~Megnyerhetni,
11 5| sírja;~Mert könnye volt egyetlen kincse, melyet~Elvesztett
12 5| árva, árva szolga,~Tüntén egyetlen gyönyörűségének,~Az élet
13 5| még egy esdeklésem hátra?~Egyetlen egy... azután utazzon...~
14 6| siromból.~Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.~Ezt is megcsaltam.~
15 6| csillag, szemed ugy ég.~Ha egyetlen egy füzért fonnának~Minden
16 6| Te vagy mind a két életem~Egyetlen reménye!~Ha ez az egy reményem
17 7| én~A gólyamadarat,~Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott~
18 7| angyalom!~Igen, te voltál az egyetlen,~Akit szerettem eddig életemben,~
19 7| hidegség, hó, eső.~Az az egyetlen szerencsém,~Hogy mezítláb
20 7| föld; mély és csendes álma,~Egyetlen halk dongás érinti fülemet,~
21 7| Elhagyott, elaggott~Szüleim egyetlen~Lágy párnája ez.~Kert e
22 7| álmakba ringat.~Odaviszlek, egyetlen virágom~A nagy földön, e
23 7| Bilincsével zúzta volna szét,~De egyetlen társa, a reménység,~Megragadta
24 7| fél századon.~Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet~Apáink
25 8| tyúkkal barátságba’...~Anyám egyetlen jószága.~Vác, 1848. február~
26 8| dicséretökre legyen mégis mondva,~Egyetlen egy sem volt köztök oly
27 8| Gyakorta telt meg az könyűivel.~Egyetlen barátja volt,~Ki nyájasan
28 8| szivedbe gyűl;~Az a te szíved egyetlen világom,~Nappal napom és
29 9| E hűtlen korban mi utósó~Egyetlen híveid valánk!~Debrecen,
|