Rész
1 1| Legszebbje tégedet,~Minőt az ég csupán~Egyszer teremthetett!”~S
2 4| és messzely bor?~No hisz csupán az kellene még!~O nem, nem!
3 4| Nem zengem én a bort... csupán~Torkomba öntöm ezután.~Pest,
4 4| szerzem a pénzt, hogy legyen -~Csupán azért, hogy eligyam s egyem.~
5 4| álmából fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés
6 4| szétnézett,~Nem látott mást, csupán egy grifmadár-fészket.~A
7 4| is végkép számot vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~
8 4| Társaságotokba beállok ebédre,~Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~
9 4| mindegy énnekem.~Kendtektől csupán ez egyet követelem:~Amidőn
10 5| vagyok reád:~Szerelemért csupán szerelem kell,~S én szeretlek,
11 5| légyen~Boldogságom álomkép csupán.~De ha nincs igy, oh, ha
12 5| kornak nemzedéke~Ismerte ezt csupán hiréből.-~Mindennek vége.
13 6| földet hóval leplezé el.~Csupán némely embernek~Kell öltözetlenűl
14 6| Ily szomorúnak én látom csupán?~Én látom így csak, keresztülnézvén
15 7| lyánya ilyen nem lehet.~Csupán a képzelet s az is ritkán
16 7| festő volnék: egyebet sem,~Csupán felhőket festenék.~Ugy kedvelem
17 7| kiváltságosok?~Miért a jog csupán tinálatok?~Apáitok megszerzék
18 7| ne zsarnokkénytől,~Békét csupán a szabadság~Fölszentelt
19 7| hüség is~Még a te érdemed csupán;~Hogy szerethetne mást többé,
20 7| tőle,~Mert nem maradt több,~Csupán hét árva gyermeke.~S miért
21 7| díszes, tündöklő terem,~Hová csupán csak fénymázas cipőkben~
22 7| mégis mennyi a kinom!~Álom csupán... de mit használ? amig
23 7| érkezett.~Szép ifjú, amilyen csupán magyar lehet,~Tüzes két
24 7| arcok és öngyilkolás!...~Csupán csak a táj és az ég mosolygott.~
25 7| természettant keresztülfürkésztem~Csupán csak e miatt s a legnagyobb
26 8| Megállni féluton kivánsz?~Csupán meg van tágítva rajtad,~
27 8| nem tagadom, félek,~De csupán a becstelen haláltól.~Haljunk
28 8| Szegény jó Magyarországunk,~Csupán harminc ember maradt~Védeni
29 9| Lánc csörg minden kézen, csupán a~Magyar kezében cseng a
|