Rész
1 4| egyszer mondotta: „Bezártak.”~Azután, mint férfihoz illik,~Téged
2 4| ki a nyáj bátor őrzője;~Azután haragos szemmel fenyegetve~
3 4| szuszból gazdája kifogyott;~Azután ballagott, megállt, meg
4 4| kissé elfáradtunk;~De holnap azután, mihelyt fölkel a nap,~Visszafoglaljuk
5 4| kiköszörülték acél szablyáikat,~Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~
6 4| borult a nyakába,~S csak azután mondta a következőket,~Mikor
7 4| beszédének,~Aki egyet ivott, azután köhhentett,~S végre ily
8 4| Kukoricza Jancsi ekképen felele,~Azután a király ily szót váltott
9 4| volna a föld mélységébe.~Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~
10 4| veszett a kinccsel élete.~Azután a szikla tetején szétnézett,~
11 4| darabig némán merevedve,~Azután szólt, mintha álmából ébredne:~„
12 4| hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután bucsút vett,~Szivükre kötvén
13 4| őtet és a partra tette,~És azután utját visszafelé vette.~
14 5| szív csalfa pókhálója,~És azután foglyodnak~Oly irgalomtalan
15 5| vigyelek, lovam, a kovácshoz,~Azután majd vígy el a rózsámhoz.~
16 5| először is szivárványdarabot.~Azután berontott a hajnal kertébe,~
17 5| esdeklésem hátra?~Egyetlen egy... azután utazzon...~Csókoljon meg,
18 6| elhatározottan,~Szólt magában, azután ezt mondta~Fennszóval, a
19 7| egy-két könnyet hullatott,~De azután annál többet káromkodott,~
20 7| nem lőtt meg apám,~Mikor azután az ajtót rájok nyitám;~Oly
21 7| vagyon a csillagok felett,~Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,~
22 7| még sohasem volt dolga.~Azután elkezdé s mondta mondókáját,~
23 7| hűséget, én szegjem-e szavam?”~Azután fennszóval mondá a vitéznek,~
24 7| Esztendőre hármacskán,~Azután négyecskén.~3~De félre,
25 8| paraszt, dolgozz, fizess,~Azután dögölj meg!”~Néhányan az
26 8| meg fog érni egykor,~És azután az emberek belőle~Világvégéig
27 8| aludt el,~Aztán az anya, azután~A kisfú... s a csecsemő?~
28 8| Soká, soká állott igy, azután~Lankadtan hullatá le kezeit,~
29 8| Legyen szabadság először,~És azután legyen béke.~Eljött végre
|