Rész
1 1| széjjellebben,~Dúl a régi fájdalom~Annál dühösebben.~Nyugszik a tánc,
2 3| Csüggedés nem ért:~Egykor annál bőkezűbben~Nyujtja majd
3 3| Félig-meddig már rokon;~Annál inkább osztozhatnak~A borostyánlombokon. -~
4 4| több az, amit megiszom,~Annál iszonyúbban szomjazom.~Mért
5 4| poétai szépség,~De vagyon annál több igaz magyar épség,~
6 4| hogy később a meglepetés annál meglepőbb legyen. - A~II:
7 4| egy jó szót is velem.~S annál megfoghatlanabb ez,~Mert
8 4| éppen sárga volt,~És így annál jobban látszott a folt.~„
9 4| bizonyos, mennél tovább jutott,~Annál sötétebb lett előtte a világ,~
10 4| óperenciás?” kiáltott fel János,~„Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos;~
11 5| felhőben,~S felsüt a nap akkor~Annál égetőbben.~Sőt hazudtam
12 5| a nagy pillanatban~Majd annál biztosabban~Vívhassam ki
13 5| rettegem, sőt várom...~Hisz annál fényesebb a csillag,~Minél
14 6| homályosabban láttam őket:~Annál dicsőbbek voltak, és szivem~
15 6| dicsőbbek voltak, és szivem~Annál emésztőbb sovárgásban égett.~
16 6| nincsen kedve senkinek.~Annál jobb. Oh ez pompás alkalom!~
17 7| mentül inkább hallgatsz,~Annál többet, annál szebbet mondasz. -~
18 7| hallgatsz,~Annál többet, annál szebbet mondasz. -~Késő
19 7| könnyet hullatott,~De azután annál többet káromkodott,~Kicifrázta,
20 7| Mit? régi szeretőm? ugy annál~Kevésbbé jösz be, bármiként
21 7| Felűled!~De ha így van?... annál jobban~Becsűllek.~Szatmár,
22 7| többet éhezem és fázom,~Annál több az örömem,~Mert annál
23 7| Annál több az örömem,~Mert annál szebb lesz jövendőm,~Minél
24 7| jutok~A tenger végetlenébe,~Annál ritkábban jön ilyen~Vészt
25 8| szeme pillantása,~Lelke annál inkább hajlott a vigságra.~
26 8| ember vele magát sérti;~Annál kevésbbé volt még akkor
27 8| őkelme, mint a pinty.”~„Annál jobb. Hét, nyolc esztendő
28 8| Akasztófára kellett jutnia,~Ki annál sokkal többet érdemelt.~
29 8| talán ingyen se kellene,~Annál kevésbbé kell olyan nagy
|