Rész

 1  3| kisérnek?~Akárki! már nem földi rab,~Nálam százszorta boldogabb.~
 2  5|      pára!~Mint te, én is olyan rab vagyok?~Azt hiszed, hogy
 3  5|        S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~Ezek között a
 4  5|    fegyverén.~Láttam ledöntött, rab országokat,~Hol nem hallatszott
 5  6|        láncaink csörömpöléseit.~Rab a világ, igen, kezén-lábán
 6  6|        fák száraz lombjai,~Mint rab kezén a megrázott bilincs.~
 7  6|           Mikor a lánc lehull~A rab lábairul,~Még sokáig ugy
 8  7|      csuká szobámnak ajtaját,~S rab voltam, míg a színésztársaság~
 9  7|         a másik sáncon egy öreg rab,~Nem tekint sem ide, sem
10  7|     börtön... ettül félek.~Ifju rab, nézd, mint virít az erdő,~
11  7|        régen behavaz.~És te vén rab, tőled már talán csak~Itt
12  7|                               A RAB~„Te éretted harcolék, szabadság,~
13  7|        A börtönben így sohajt a rab,~S már, az isten tudná,
14  7|         Hiszen olyan régi, régi rab!~Vagy tán még csak egy pár
15  7|       fejét már régen a szegény rab~Bilincsével zúzta volna
16  8|                               A RAB OROSZLÁN~A végtelen birodalom
17  8|      nem röpülhetünk,~A szellem rab, s a ronda légbe fúl,~Mely
18  8|        önnön átkitúl.~A szellem rab; mint a hitvány kutyát,~
19  8|      tudná a hazát...~A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,~
20  8|       Majdnem összeroskadott.~A rab írót oly örömmel~S diadallal
21  8|    Szólt elözönlő fájdalommal a rab,~„S ha a világban magam
22  8|         cserép!”~Ugy ordított a rab, hogy a sötétség~Megijedett
23  8|       fájna az. -~Ott fekszik a rab, zúzott homlokának~Aludt
24  8|     kedves szép alak,~És sírt a rab, sírt, sírdogált.~De mért
25  8|   szokatlan hangok!~Figyelmez a rab, mindinkább figyel,~Ugy
26  8|        édesen dalol!~És szólt a rab, vagy csak gondolkodék,~
27  8|      Szabad vagy.”~Följajdult a rab édes örömében,~S odakapott
28  8|      hogy te vagy szabad.”~De a rab ezt nem hallá, mert esze~