1-500 | 501-724
Rész
1 1| meggyőzni karunk panaszid már~Nem veszi a tanodába, se
2 1| hajlékában, midön ekkép~Szólhat már ajkunk: ti komor gondok,
3 1| most társim! miután végét már érte a munka,~Amely tíz
4 1| van! én lemondok mindenről már,~Engemet kietlen puszta
5 1| kéklő fátyolába~Takarja már szép képedet, Pozsony,~Nem
6 1| s tán örökre szakadátok~Már tőle el, ti szeretett barátok?~
7 1| szőke lányt,~Nem hidegen~Már szűm iránt;~Hozzám voná~
8 1| esküvő szavának,~De hiszek már inkább karcsu nádnak,~Hogy
9 1| manó elhordta,~Nem köllesz már, hűtelen rosz borda!~Nem
10 1| ártatlan,~Messze a férj bujdos már távolban.~2~Barna csapszékben
11 1| csüggedetlen!~Nincsen messze már a part;~Bár izzadva, férfiszívvel~
12 1| Elhulla bájvirúlata;~S nincs már a lyányka karjaimban.~És
13 1| ölelkezének este,~A korány arcokra már bút feste;~A barátság is,
14 1| hallatlan bosszu! a~Csap már nem csepegett.~Zajló kebellel
15 1| zeng,~S messze föld fogadja már.~És merengő fájdalommal~
16 2| áldó végszavát~A szellők már régen széthordozák.~Azóta
17 2| megcsalál.~Messze tűnnek már a partok.~Messze tűn a gyászvidék.~
18 2| az égre?~Az én öregem ezt már túllépte...”~‘Hja, a sót
19 2| hogy ballagott hozzája,~Már készült is erősen reája,~
20 3| ÜRESEN ÁLL MÁR A KANCSÓ...~Üresen áll már
21 3| MÁR A KANCSÓ...~Üresen áll már a kancsó, bort bele!~Ide
22 3| Jön az ősz, megy a gólya már,~Hideg neki ez a határ;~
23 3| Túri vásár nincsen~Messze már;~Szegénylegény oda~Lovon
24 3| hajt~A betyár;~Őkegyelme már jó~Tovajár.~Mégis a gazdának~
25 3| Engemet víz ott se érjen,~S már ha sírni kell,~Sírja hát
26 3| a~Körte rám;~Csábjait ki már sehogysem~Állhatám.~Átugortam
27 3| senki más.~Vagy feledve már talán a~Régi jóbarát?~Nem
28 3| SZEMREHÁNYÁS~Már ezt föl nem tettem rólad,~
29 3| rágyujtottam volna,~Hogyha már nem égett volna.~A pipám
30 3| ez a világ énnekem;~Sok már, amit életemben szenvedtem,~
31 3| Petrarca és Petőfi~Félig-meddig már rokon;~Annál inkább osztozhatnak~
32 3| ugyan semmi sincs.~De ha már ezermesterré~Engeded, hogy
33 3| csaland:~Nem messze lehet keze már az időnek,~Mely engem is
34 3| Temetőbe kit kisérnek?~Akárki! már nem földi rab,~Nálam százszorta
35 4| Ez, urak, mégsem megyen;~Már ha fütty van, legalább hát~
36 4| könnyemet.~Nem a legelső rajtam már e seb,~De egyik sem volt
37 4| kiáradó fájdalmát:~Talán már meg sem értenéd.~Nem is
38 4| Rájött a végitélet napja,~S már semmi föl nem támaszthatja~
39 4| meggyalázott~Ősének szelleme?~Most már őt húzni nem deresre:~Akasztófára
40 4| uram,’ felelt az ifju,~‘Már az az én gondom:~Mérthogy
41 4| mi az istennyila!~Üres már a ládafia?~Üres ám -~Jaj
42 4| lejára.~A kocsmából meg már régen~Kikopott az emberségem;~„
43 4| Hitvesem fejkötője!~Jaj de hisz már sírba zártam~Szerelmetes
44 4| IVÁS KÖZBEN~Hányadik már a pohár?... csak~Ötödik?~
45 4| kétannyinak:~S lábaim most már öttől is inganak.~Ing a
46 4| Mért búsulsz? tán megbántad már,~Hogy engemet megbántottál?~
47 4| vissza nem jő.~Találtam már mást magamnak,~Találj te
48 4| ha rajt vagyok, gyühetnek már őkeemök!~Debrecen, 1844.
49 4| DE MÁR NEM TUDOM, MIT CSINÁLJAK...~
50 4| TUDOM, MIT CSINÁLJAK...~De már nem tudom, mit csináljak?~
51 4| nincsen mit csodálni,~Télen ez már ígyen megyen.~Én ugyan nem
52 4| elfoly~A Dunán.~Elvirúlt már a magyarnak~Tettvirágos
53 4| Boldogon!~Mert nem árva már az egykor~Árva hon.~Eger,
54 4| JAVULÁSI SZÁNDÉK~Mikor térsz már az eszedre, te Sándor?~Tivornya
55 4| úgy van; most a dolgon~Már változtatni nem lehet,~És
56 4| is szegény!~Mert bizony már régen lehete,~Hogy gabancuk
57 4| otthon,~Oly rég nem láta már,~Úgy megvénült azóta -~Hja,
58 4| Vitéz Mihály~S Béranger már alattam áll,~Alattam áll
59 4| Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:~Édesanyám meghalt...
60 4| azt a bort, kisleány!~Hisz már a nélkül is részeg vagyok -~
61 4| a halált!~És most midőn már közeleg,~Midőn félig rám
62 4| is pezsg ám a vér.~S én már maholnap elhagyok~Örömeket,
63 4| Hallhatók egymásnak.~El vagyok már szívedben feledve?~Vagy
64 4| keservesen,~De csakhogy már bajod végén vagyon!~Örvendek
65 4| szörnyü mód szeretlek tégedet.~Már ismeretlen is szerettelek,~
66 4| rája ok:~Hiszen szinész már többé nem vagyok.~Örűl ő -
67 4| Dicső álom volt. Volt! Már elmula.~Borúljon rá felejtés
68 4| menyecske!~Hej, miért vagy te már menyecske?~Ha te még nem
69 4| isten veletek!~Mert nem lesz már nekem kalandom;~Pedig e
70 4| szamárra,~Hazafelé vágtat;~De már későn érkezett,~Csak holttestet
71 4| elmulátok~És mindörökre tán,~Már nem terem számomra többé~
72 4| nyugszik nyelve.~Másnap már meg e hírt terjesztgette:~
73 4| tudnák, mint várom őket már.~Jeles család is. Annyit
74 4| tőlök a képzelet.~A mámi, ez már művelt egy személy,~Még
75 4| kiderűljön,~Sétálni hát már nem megyek.~Mit kéne tennem?
76 4| fekvő multakon.~Sokon mentem már én keresztül,~Sok jót értem,
77 4| sírom éje befogad?...~De már derűl! szivárvány támad~
78 4| JÓ GVADÁNYI~Kegyelmednek már rég pihen a pennája,~Kegyelmednek
79 4| az vigasztala,~Hogy ennél már nagyobb inségem is vala.~
80 4| Mégis mindig dorgálás a~Bér.~Már ilyesmit is gondoltam~Én:~
81 4| oda-~Vész.~Három izben volt már félig~Holt;~Jaj istenem!
82 4| érzék.~De az régen volt. Már az idén~A negyvenedikszer~
83 4| bölcs férfiu, aki~Az idén már negyvenedikszer~Éré meg
84 4| búnak könnye füröszté:~Most már szemeid pilláin~Az öröm
85 4| Legjobban látni sarat, port,~Már mint az idő járása vagyon; -~
86 4| mogyorófa-beszéddel,~Hogy már hazamenni tanácsos.~Ma is
87 4| kandi szemekkel,~S kiknek már viszkete talpok~A táncnak
88 4| S lemonda kivánságáról.~Már este felé volt.~A nap gombóca
89 4| nap hirdette a vészt,~A már közelállót;~Az egész természet~
90 4| Előtálalni merészlem?...~De nekem már mindegy, akár van,~Akár
91 4| széles tenyerű Fejenagy,~Ki már belefáradt~A példaadásnak
92 4| Hallatlan kára miatt;~De azt már képzelni lehetlen,~Hogy
93 4| legyen. - A~II: ÉNEKBEN~már több foglaltatik: kié a
94 4| dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára köttetik a
95 4| Arszlánnak is beilleném.~Ha már nem volna vagy két éve,~
96 4| harcoltunk vitézül,~Kivált mikor már a király,~Az ész, kidőlt
97 4| színpad foglala.~Mire való is már a fényüzés?...~Azon tünődtem
98 4| minden ajkai...~Ebédelt már ön? itt az ételek~Fölötte
99 4| nekem;~Nem egyszer menté meg már~Megúnt, bús életem.~Mert
100 4| kortyokat nyelem.~Csak menne már el a szüret,~Csak menne
101 4| szüret,~Csak menne a pokolba már!~Hozná meg isten a telet,~
102 4| LEGENDA~„Megint panasz, hát már megint panasz!~És akiről
103 4| úristen nagy bosszusan.~„Már megtekintem, ott alant mi
104 4| kancsók jól forganak.~„Keljen már kend fel, Péter! hallja
105 4| Segítnék rajta édes-örömest;~De már késő, mert minden megesett.~
106 4| pokolba juttatom,~Bár eddig is már a pokol fele,~Sőt több felénél,
107 4| ÉLET, HALÁL! NEKEM MÁR MINDEGY~Élet, halál... nekem
108 4| MINDEGY~Élet, halál... nekem már mindegy!~Ez a kétség irtóztató;~
109 4| sort olvashatom:~Hisz én már téged rég kisérlek,~Van
110 4| barátom;~De látom,~Hogy már kihalt tüzed, mely értem
111 4| Fejem nehéz,~És reszket már e kéz,~Mely a teli~Pohárt
112 4| csak akkor tértek vissza, már ha~Koldusbot van nálatok:~
113 4| kislyány!~Hátad mögött van már a dühös boszorkány;~Nagy
114 4| vigyen el -”~„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?~
115 4| egy-kettő belőle.~3~A nap akkor már a földet érintette,~Mikor
116 4| Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés,
117 4| híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza
118 4| csillagok könnye volt.~Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt
119 4| vette.~A falu messzire volt már háta megett,~Nem látta lobogni
120 4| utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~Letelepűlt,
121 4| idő járása éjfél lehetett már,~Mikor szemébe tünt egy
122 4| csontvázait látta.~7~Jancsi már hetedhét országon túl jára,~
123 4| mendegélt,~Tatárországnak már elérte közepét;~De itten
124 4| kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~Szólt kibékülve
125 4| utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~Rozmarínfa-erdők
126 4| két ország határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak
127 4| végtére tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg volt, hogy csak
128 4| haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyű
129 4| országba,~A törökök ott már raboltak javába’;~Kirabolták
130 4| maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom,
131 4| volt ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De a basa
132 4| tőle sok csók égett:~„Most már örömemnek nincsen semmi
133 4| rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent hamarjában,~Föl
134 4| öldöklésben a derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~
135 4| megőszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~Annakokáért
136 4| minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban hogyha őt
137 4| biz a haláltól ő sem volt már messze,~De mentő kezét az
138 4| magasra,~Hogy tetejét érte már a felhő rojtja;~Ekkor János
139 4| mivel szörnyen elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább
140 4| hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
141 4| És a kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres
142 4| meglepetésében.~„Jőjön be már no, hogy az isten áldja
143 4| úton ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott a
144 4| szíve bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te
145 4| Ez szivéhez vissza most már csak néha szállt,~Hanem
146 4| posványos.~Nógatom lovamat már reggeltől kezdve;~De csak
147 4| köszönjön szépen,~János vitéz már jól bennjárt az erdőben.~
148 4| ily szépen megkinálta:~„Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj
149 4| valakit királynak helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy
150 4| lassanként a sötétség országa.~Már csaknem egészen nap volt
151 4| szaladni kezd, és volt már jó távol.~„A keserves voltát,
152 4| János vitézem,~Meggyógyult már szíve a bútól egészen,~Mert
153 4| kisértetek,~És körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak
154 4| csillag,~Halovány sugára már csak alig csillog,~Mint
155 4| vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~
156 4| kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt
157 4| meg szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„
158 4| kapuhoz másnap közeledett.~De már itt keményebb munka várt
159 4| kalapot:~„Hej, aki adta!~Most már minden, de minden odavan;~
160 4| teszem ballábam,~De lelkem már a galambomnál van.~Száll
161 4| Feleséghűség járatlan út,~Rajta már csak az együgyü fut.~Szikrát
162 4| állani,~Régóta van kezembe’,~Már kopnak húrjai.~S amott a
163 4| érkezése,~Nem én vagyok már első mennydörgése!~Egy rengeteg
164 4| égre írni,~Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!~Pest,
165 4| bánatomnak~A rombadőlt s már fél-ép szív felett;~S én
166 5| mennyország~Meg nem mutat már tégedet nekem?!~Pest, 1845.
167 5| ZÁRJÁTOK BE MÁR AZT A KOPORSÓT~Zárjátok
168 5| AZT A KOPORSÓT~Zárjátok be már azt a koporsót,~És vigyétek
169 5| temetőbe!~Hisz elég rég nézem már, hogy bennem~Megmaradjon
170 5| Kiváncsi hold!~Nem úgy foly már itt a világ, mint~Hajdanta
171 5| nagy fájdalom.~Különben már rég nem volnál magadban,~
172 5| volt egykor,~Hanem most már nem látom ezeket:~Az a kis
173 5| akarám~Tulajdon éltem,~De már a látomány~Eltűnt az éjben.~
174 5| FÜGG MÁR A LANT...~Függ már a lant
175 5| FÜGG MÁR A LANT...~Függ már a lant megérintetlenűl,~
176 5| isten tégedet,~Elfáradt már ekkor a munkában,~S így
177 5| irgalomtalan fojtogatója!~Véremből már te oly sokat szivál,~Mérges
178 5| szívem,~S ha összenőttenek már:~Ugy velök együtt szívem
179 5| lop~E vásáron.~Holnapután már valahol~Becskereken~Lovagol
180 5| MULATSÁG KÖZBEN~Most már mulassatok, kedves barátim.~
181 5| emberszeretet.~Valóban!... már pedig ha~Mindig csak jót
182 5| messze, mi messze röpülsz már,~Végetlen előtted az ut;~
183 5| Volt itt szeretőm, hanem az már~A sírhalom éjibe tért.~És
184 5| éjibe tért.~És nem vagyok én már senki barátja.~E puszta
185 5| szellő, számára,~És ha fennűl már ez életmentő sajkán,~Megszárítja
186 5| tekintetet.~Alig mult egy nap, már csókoltalak.~S te visszacsókolál
187 5| Bolondos egy história talán;~De már egyéb nincs hátra;~Szeress
188 5| nem szőke hajaddal,~Tán már hamvaidból sarjadt fűszálakkal;~
189 5| nyugodtan gondolván.~Nyugodt már kebelem. Fájdalmam szélvésze~
190 5| Ez a durva kőszirt most már olyan szépen~Áll a látkör
191 5| SZERELEMVÁGY~Szeretnék már szeretni újolag...~Mit ér
192 5| gyötrelmében is~Ily boldogító már a szerelem:~Hát akkor még
193 5| a téli hó,~Midőn tövében már virág fesel.~Pest, 1845.
194 5| mén...~Hohó, szinésznő, már kész a kaland!~Háborgó szívvel
195 5| RÉG VERI MÁR A MAGYART A TEREMTŐ...~Rég
196 5| MAGYART A TEREMTŐ...~Rég veri már a magyart a teremtő,~Azt
197 5| a bor? hej, a borral ide már;~Sírja belém piros könnyét
198 5| Ilyen a magyar mulatság,~Már hiába!~Ha iszik, hát jár
199 5| ha volna ősz; elszállna~Már a gólya;~Mennék én is már,
200 5| Már a gólya;~Mennék én is már, ha még egy~Szóm nem vóna.~
201 5| néztem~Volna rája!~Vagy ha már megbűvölt édes~Arculatja:~
202 5| Csillagzaton terem,~S ott, hol már megszűnik~Az isten világa,~
203 5| büszke öntudat,~Mely tőlem már oly sok fájdalmat elveve.~
204 5| és... utószor...~Minthogy már... mást szeretek.~Pest,
205 5| hányszor irtam én meg,~Hogy már láttam tiszta kék eget!~
206 5| szivemnek önben,~Mert ön már többször segíte rajt.~De
207 5| szerelmem, egyre nő, pedig már~Végtelen tengerré árada.~
208 5| készült kebelem,~S az kitört már... ontja villámlását,~Mennydörgését
209 5| Hírök mégis elfelejtve már.~Hát tirátok, dalaim, tirátok~
210 5| Éltek-e ti még akkor, midőn már~Én fölöttem fűvek lengenek?~
211 5| gondoltam,~Hogy... izé... bizony már nem tudom:~Mit gondoltam? -
212 5| Nincsen benne buzgó népe már:~A virágok... s hallgat
213 5| megbírok, mert megszoktam már...~Csak szeress te engemet,
214 5| mely küzdött~A halállal s már kiszenvede.~Oly szelíd,
215 5| Össze is van az szaggatva már.~Lelkem gyűrü, egy acélgyürű;
216 5| AVVAGY ÉN MÁR SOHA...~Avvagy én már soha
217 5| ÉN MÁR SOHA...~Avvagy én már soha meg nem nyugszom?~Mindörökké
218 5| kezével!~Alkonyúló félben van már élte napja,~S ilyenkor az
219 5| sorsom,~Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.”~Én
220 5| ebben igazsága van -~Hogy már régóta nem imádkozám.~Imádkozom
221 5| kérelem:~Mely így, mint van, már nem sok évet lát,~Teremtsd
222 5| PIROSLIK MÁR A FÁKON A LEVÉL...~Piroslik
223 5| FÁKON A LEVÉL...~Piroslik már a fákon a levél,~Süvölt
224 5| Behunyvák a szemek, s hideg már~A szív, e kis pokol, amely
225 5| Kihamvadatlan lángolással.~Hanem már mindeneknek vége.~Alszik
226 5| mindeneknek vége.~Alszik már a becsűletorzás,~Barát-
227 5| De ez nagyon régen halt már meg,~Az újabb kornak nemzedéke~
228 5| kisérte.~Midőn kifáradt már a bujdosásban:~Csöndes vidékbe
229 5| volt mostanáig képem.~De már meguntam én álarcomat,~És
230 5| lekvittelem;~Aztán (most már készpénzemért!)~Jó téli
231 5| de sebaj,~Megszoktam már a hideget.~Pest, 1845. szeptember
232 5| rokonszellemű~Pályatárs után már rég sohajtok.~Fölléptél.
233 5| tartottad a lovadat,~De már föl is kantároztad.~Még
234 5| EMLÉKKÖNYVÉBE~Vén épület már a világ,~Le, alacsonyra
235 5| kicsiny magzatostul,~Van már kis magzata, van már férje
236 5| Van már kis magzata, van már férje neki,~Jősz-e te vagy
237 5| Elhervadunk, elenyészünk.~És midőn már elenyésztünk:~Lelkeink,
238 5| Be sokféle bilincs volt már lábaidon!)~E hajdani várost
239 5| csárdákban tisztább szíveket már,~Mint kit naponként lát
240 5| Kazal végén akkor, most már lenn a sírban,~És a szép
241 5| boroztak.~Ők valamennyien már rég porladoznak.~A csárda
242 5| higgadt szózata.~Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott~
243 5| szemem?~Azt, hogy nincs már semmi szépet látnom...~Nincs
244 5| hala.~De a kis forrás most már nagy folyam,~Csengő szavát
245 5| csillaga.~Nem hiszek én már senkinek,~Nincs senkiben
246 5| Nagyságod híre csak mese talán.~Már rég nem sírtam, s íme most~
247 5| itten és sok századot~Láttam már, amint jött és távozott.~
248 5| Éltemnek is bár vége volna már!~A fergeteg, mely ide-ide
249 5| bujálkodik.~S midőn sírban volt már a férfiú,~Eljöttek éjjel
250 5| polgárerény,~Hol éj közelge... már pirult az alkony~Hóhérok
251 5| elhullt levele,~Amelyet már a téli hó lepett el,~De
252 5| cinege.~S bár késő este van már életedben,~Szemed még most
253 5| az út,~S a boldogságról már végkép lemondék,~Ugysem
254 5| a hold is fönn az égen.~Már béke és fény lebeg a vidéken.~
255 6| azt mondja: csitt!~Egyszer már én is meghalék.~Mérget töltöttek
256 6| vált tenger.~Láttátok-e már a tengert,~Midőn a fergeteg
257 6| szenvedélyeket.~Elfáradtam már, messze még a part?~Mely
258 6| pokolból,~Hol büntetését már átszenvedé?...~Egy hattyu
259 6| egyfelől szivemben,~De másfelől már pirosan kelének,~Mint a
260 6| nagyszerűnek álmodám jövőmet,~S már hittem is, hogy ez való,
261 6| ür miatt nem szállhatott már lelkem,~Félt, hogy mélyébe
262 6| ábrándjainkból,~Láttuk, hogy a nap már a földre lép.~Alkonyodék.
263 6| e virágok elhervadtanak már;~Mit ér, szemlélnem száraz
264 6| szivemből is ki vannak irtva már~Az elválástól támadott sebek;~
265 6| Alszol... vajon megálmodád-e már,~Megálmodád-e azt a bánatot,~
266 6| veszed észre magad, hogy már a~Távolság kék levegőit
267 6| mennyei tiszta léget,~Hol már sas sem tanyáz;~Jön a való,
268 6| csókola. -~Rég volt ez; azóta már~Sok esztendő lejárt.~Az
269 6| megváltozott,~Nagyon megváltozott már,~Most a szamarak~Lovaglanak,~
270 6| el fogom felejteni,~Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -~
271 6| hová lesz az ész,~Midőn már nem gondolkodik?~S a szeretet,~
272 6| kegyét leejti,~Az ember már régen mást esdekel,~S hogy
273 6| gonosz vala rég,~Ilyen gonosz már kezdet óta...~Hisz különben
274 6| MÁR SOKSZOR ÉNEKELTEM...~Már
275 6| MÁR SOKSZOR ÉNEKELTEM...~Már sokszor énekeltem rólatok,~
276 6| a másik előre,~Mikéntha már ott volna nyomán.~Hiába
277 6| még csak pár ember vala,~Már meghalt egyik a másiknak
278 6| vagyok én még a világon, ha már~Átéltem minden szenvedéseket?~
279 6| vagyok én még a világon, hisz már~Láttam mindent, mi látható
280 6| örök diadalmait.~Hallottam már az éhezők nyögését~S dorbézolási
281 6| kurjantásokat,~Hallottam már a csalogányt dalolni~És
282 6| szeretsz!~És mit ér az élet már tenéked?~Karjaimba vesd
283 6| hogy~Elűzzem a ködöt.~Amely már olyan régen~Borong komor-sötéten~
284 6| hittem, hogy a bölcs névre már jogom van,~Midőn Franklin
285 6| el a balsorsra~Elmém, s már itten volt megvetni kész~
286 6| tündökölnek;~Hanem akkor már indulhat~Temetésemre a pap,~
287 6| nádvityillójában~Subaágyán alszik már javában.~A vén halász fiatal
288 6| közepében.”~Szólt az úrfi: „Már ez derék dolog!~Mert hisz
289 6| Csak azt mondd meg, van-e már szeretőd?~Ha van, inkább
290 6| hálót kötött.~Ereszkedett már a nap lefelé,~Festegette
291 6| még eszedbe,~Hogy láttuk már egymást az életbe’?~Láttuk
292 6| én megengedem,~Hogy úrfi már találkozott velem;~De nem
293 6| magát,~Hogy a sötét éjszaka már beállt.~És így szóla: „Tudod-e
294 6| Lidi megjött,~Szilaj Pista már régen kikötött.~„Régen várlak,
295 6| szörnyeteggé válik.~Mit tett Pista? már a másik este~Bokor mögé
296 6| bátorsággal ölelkezhetnek már.~Nem tartanak semmi ellenségtől,~
297 6| a kocsisra,~Ki az ostort már kezébe vette,~„Nem vagyok
298 6| lyány, tán meg is bántad már,~Hű szeretőd tán már megsirattad,~
299 6| bántad már,~Hű szeretőd tán már megsirattad,~Aki annyit
300 6| messze voltak,~S vége járta már az alkonyatnak.~Féligmeddig
301 6| szólt, hanem csak evezett.~Már közel volt hozzájok a sziget,~
302 6| És amire kimondta ezeket,~Már a Duna közepén evezett.~
303 6| kedvesim valának,~Ezek közül már semmit sem birok.~Emlékeim
304 6| homályával bevon,~Nem látjuk már az ég vezérlő jobbkezét;~
305 6| méltó fiai.~Kipusztíták már a szomszéd Somoskőt,~Utána
306 6| mindenik vonása;~Találkozám már véled?... oh igen, most~
307 6| öleljelek,~S fölébredék... te már távol valál,~A rengeteg
308 6| Bámulva álltam és szomorkodám; már~Oly messze voltál tőlem,
309 6| porrá égeti!”....~‘Elég már, bátya, most énrajtam a
310 6| szóla Jób.~„Hisz mondtam már, hogy messze útazott,~Oly
311 6| hosszan, mint a mormotér?~Már fényes nap van. Jer, menjünk
312 6| Elfognak... hah nézd, nézd, már jőnek is!”~Ezzel rohanni
313 6| hajnaltól pirultak~*~Dávidnak már nem kelle temetés,~Elnyelte
314 6| van még egy... a hon! vagy már elfeledted,~Feledhető-e,
315 6| nem tértél, térj eszedre már,~S ne légy, mint voltál,
316 6| mint eddig, a virágot:~Már csak haragszom rája, csak
317 6| illik, hogy véres legyen!...~Már vizözön volt, most egy vérözön
318 6| ugyan hogy is teremhet már~Olyan sötét szemben olyan
319 6| szemem fénye,~Hej pedig talán már indulnom is kéne!~Hogy induljak?
320 6| állj elém, menyecske,~Ha már el kell esnem: essem az
321 6| nem kellek én neked?~Van már kit te ölelsz, ki téged
322 6| lehet.~Mint aggódtam, hogy már ezentul~Nem lesz nekem több
323 6| Az volna lelkén is, hanem már lelke nincs - -~Pest, 1846.
324 6| tájt láthatok.~Mint ifju már Hellasról álmadoztam,~Ottan
325 6| Mit elsodort~Hullámival már az enyészet?~Mikor rontjátok
326 6| Mindegyre pusztít a láz,~S már egy egész ország esék~Áldozatául,~
327 6| és ez útban is van,~És már maholnap meg is érkezik,~
328 6| csalogány az alkony madara,~Már vége felé jár az éjszaka,~
329 6| hizelg, az boldog. -~Ha már kutyákká aljasodtok:~Miért
330 6| Azt mondd, hogy szeretsz már.~Mondd, hogy engemet szeretsz,~
331 6| legyek.~Mit határzasz?... Már látásod~Megépíté mennyemet;~
332 6| miért mondtad?~Azért-e, hogy már az~Életet meguntad?~Oh vagy
333 6| tél,~S akkor lehull, de már élettelen.~Ez sorsunk a
334 6| Szárnyai volnának.~Elszállott már a madár a~Hervadt őszi tájról,~
335 6| Legyek megszentelve.~Hogyha már hallottam~Szárnyad csattogását,~
336 6| Barna kislyány, alszol-e már?~Hallod-e a fülemilét,~Fülemile
337 6| gondolattal. -~Nem lakik már itt a gondtalanság,~E jó
338 6| hihetém.~Ne mondd, ne mondd már! mostan, ha~Nem mondod is,
339 6| félj, ne félj,~Nem kérem már szerelmedet,~Csak azt a
340 6| merek,~Attól félek, hogy már hajam megőszült...~Ez a
341 6| keresztűlvirasztom.~Az álmot már nem is keresem én,~Ugysem
342 6| alszik a remény.~A kínok is már mind elfáradának,~Elfáradának
343 6| Egy század óta hordom őket már.~Olyan nehéz és oly hideg
344 6| Lánc körűlem e titok;~Vonna már el sorsom innen,~És nem
345 6| Szegénykék betegek.~Nincs messze már halálok,~Mert a tél közeleg.~
346 6| a rosz gondolat elmaradt már,~Egy kökényfa bokrában megakadt,~
347 6| megteremtik.~Csak szólna már, csak szólna már~A harcok
348 6| szólna már, csak szólna már~A harcok harsány trombitája!~
349 6| van mit enni,~Holnap talán már éhezem.~Szóval: nagy úr
350 6| Hogy elbeszéljem érdemed:~Már az elég dicséretedre,~Hogy
351 6| bánatom,~Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.~Magasan
352 6| legyintgeti orcámat.~Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek~Lefekünni
353 6| tél van, hideg tél.~Hogyha már nem szeretsz,~Az isten áldjon
354 6| hallani szárnysuhogásaikat,~Már a másikban alig~Kisérheti
355 7| barátom az ifjúság,~Maholnap már ez is itt hágy,~S másra,
356 7| hogy ezután~Nem szeret már engem leány,~Vagy ha szeret,
357 7| hogy ezután~Nem gyűlölök már igazán,~Tán magam sem leszek
358 7| vállat rántok~A roszra.~Ha már ifjuságom elmegy,~Csak e
359 7| Feldőléstül erőtlen lábai~Már csak alig védik.~Amily hosszu
360 7| a vármegye a betyárokat~Már mind kipusztítja;~Még mikor
361 7| szerelmes lyányka várja már.~A lyányka jó, friss, szereti
362 7| Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,~Meg vannak már számlálva
363 7| ragyogsz már soká,~Meg vannak már számlálva napjaid.~S kivánom,
364 7| hirdetik nagy gonoszan,~Hogy már megállhatunk, mert itten~
365 7| megálljunk,~Mert itt van már a Kánaán!~És addig? addig
366 7| gyermeki ártatlanság kora.~Amit már elveszték, még minden megjöhet;~
367 7| várta, várta,~Mikor jön már a hír,~Hogy szabad hazája?~
368 7| helyett hozzája.~S otthon már nevét is~Alig ismerik; csak~
369 7| tetszik, pengőbe’.~Jer ide már, jer ide már, ha mondom,~
370 7| pengőbe’.~Jer ide már, jer ide már, ha mondom,~Ne légy olyan
371 7| hirtelenében,~Mert nekem ez már régi mesterségem.~Mestere
372 7| mesterségem.~Mestere voltam már gyerekkoromba’,~Lesbe álltam
373 7| hajnallik még,~Holott máshol már a nap úgy ragyog.~De semmi
374 7| tájra vet,~Melynek nincs már éltető erője,~S mégis olyan
375 7| méltóságban~Magas erdő: benne már homály van,~De az alkony
376 7| égi vándorok.~Ugy ismernek már, hogy talán még~Azt is tudják,
377 7| Lyánytestvérek, körűlfogák.~Láttam már minden változásban,~Melyen
378 7| ÉDES ÖRÖM, ITTALAK MÁR...~Édes öröm, ittalak már,~
379 7| MÁR...~Édes öröm, ittalak már,~És hova lett az a pohár,~
380 7| lett.~Keserű bú, ittalak már,~És hova lett az a pohár,~
381 7| tájról gyorsan jőj elő:~Ha már az élet oly borús vala,~
382 7| olyan rideg puszta rom -~Ha már virágtalan volt életem,~
383 7| vitézségtek.~Mikor emeltek már emlékszobort~A sok hős lábnak,
384 7| Könnyenhivő gyerek!~Most már egyéb nincs hátra,~Mint
385 7| nem vitted el~Életemet,~Ha már belőle elvivéd~Az örömet?~
386 7| nekiek,~Hisz ők éhen-szomjan~Már ugysem halnak meg.~Előttök
387 7| szántsa meg a hátad,~Látod, már a patak is letette,~Vele
388 7| születik az ember,~Mert már magában egy világ?~Vagy
389 7| Örömében a teremtés.~Vége, vége már e dalnak,~Elváltunk, és
390 7| Hajlékukra, ha még élnek,~És ha már meghaltanak,~Mondj átkot
391 7| KATONAÉLET~„Nehéz nekem már a bocskor,~Könnyü nekem
392 7| a bocskor,~Könnyü nekem már az ostor,~Csizmát húzok
393 7| egyet bölcsen teszed;~Látom, már megjön az eszed.~Aranyélet,
394 7| közöttök olyan is van,~Kit már alig ismerek,~Pedig őket
395 7| ez mutatja bölcseségem!~Már mint gyermek bölcs valék.~
396 7| bölcs valék.~Tudtam akkor már, amit más~Vén korában sem
397 7| babért ujabban.~Sőt amit már eddig kaptam,~Ha kell, azt
398 7| Pillangója lettem.~Átröpűltem már nagy~Hosszu messzeséget,~
399 7| higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése~A megeredt
400 7| vágytam minden áron azt.~Már akkor, akkor úgy szerettelek,~
401 7| mindhiába!...~Nem az fájt már, hogy nem leszek szinész,~
402 7| hozzám?~Vajjon mikor nézek már szemedbe,~Szép szemedbe,
403 7| VERSEM~Sok verset írtam én már össze,~S nem mindenik haszontalan;~
404 7| napján~Egymásnak voltunk már rendelve mi...~Isten kötötte
405 7| Még többet is merek, ha már annyit mertem.~Elvittelek
406 7| Napvilágtól,~Ezer ölre! tán már a pokol sincs~Innen távol;~
407 7| sincs~Innen távol;~Vagy már benn is vagyok a pokolban?~
408 7| őt,~Az enyémnek vallhatom már~Isten és világ előtt.~Megjött
409 7| és világ előtt.~Megjött már jókedvem, és még~Nem hagyott
410 7| Boldogságban párt nem kap.~Bárcsak már lehullanának~A virágok s
411 7| Sőt a sírtól sem félek már,~Hogy meghűt majd engemet,~
412 7| előtt~Játszottam a porban,~Már ott az járt a fejembe:~Ha
413 7| fényes délibábot?~Hisz olyat már sokat látott...~Vagy a szomszéd
414 7| Mire van hát?~Ebugattát!~Már csak megmondom, mi végett~
415 7| Guggol s nem áll; nem akar már nőni,~Van nyergelve pápaszemmel
416 7| puszta s csendes róna,~Mintha már alatta szív se’ vóna;~Ott
417 7| egyes-egyedűl,~Ez is maholnap már halomra dűl.~Idétlen rom,
418 7| mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor~Kerepölt fölöttem.~
419 7| Tüzes paripámon,~S midőn már ott jártam, ahol fizetésért~
420 7| jutottál, édesem,~És most már úgy tetszik énnekem,~Mintha
421 7| Pestre, ott leszünk tán~Már az itéletnapon is. -~Hej,
422 7| dicső leány?~Ki egyszer már a mennybe szállt vala,~Nem
423 7| bor bennök meg nem férve már.~Koszorúnk egy levelét veszíti,~
424 7| a bucsúpohár!~Nem veszem már a bort gyógyszeremnek,~Ha
425 7| Mit csináljak? gondolám,~Már, mondok, csak megtekintem.~
426 7| türelem.~Vagy feledétek már a múlt időt?~Nem ég, nem
427 7| bánom veletek. -~Hiába, ez már az én modorom:~Ha férfi
428 7| néztem,~Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,~Megleltem,
429 7| Édes barátom!... de szólj már te is egyet,~Bennem a gondolat
430 7| Valahol megesz a féreg;~Ha már senkinek sem kellek,~A sövény
431 7| száradt testét...~Nehezebb már lánca, mint maga.~Tört szeméből
432 7| behavaz.~És te vén rab, tőled már talán csak~Itt vesz búcsut
433 7| lépett,~És midőn elérte már~A legalsó csillagot,~Ottan
434 7| nem pihenve.~Tompa, csorba már a kard,~De a lánc is szakadoz.~
435 7| várjunk egy kicsit,~Megtudjuk már nemsokára:~Melyik lészen
436 7| lement a nap,~Le is szállott már a harmat,~Már a hold is
437 7| is szállott már a harmat,~Már a hold is magasan van,~Éjfél
438 7| csinál mostan Juliskám?~Már régen el is aludt tán;~Ha
439 7| hívemet...~Megénekeltem már egy holt leányt...~Ne kivánd,
440 7| MÁR, GALAMBOM, ENGEDJ MEG...~
441 7| GALAMBOM, ENGEDJ MEG...~Már, galambom, engedj meg, de~
442 7| jegyeseknek~Csókolózni már szabad.~Addsza ajkad, addsza
443 7| Csók-e ez vagy bor? biz én már~Nem is tudom igazán,~Bor
444 7| mélységbe vesz.~Túljutottam már a felhők~Tarka vándor-táborán;~
445 7| énnékem! pusztán a gondolat is már~Lángfelhőket idéz véres
446 7| egész patak.~Oh sírtam én már, sokat sírtam~Miattad, szerelem,~
447 7| hagyjon el, hagyjon magamra már;~Kérlelhetetlen, siket ő!
448 7| Tejbe-vajba fürösztöttek.~Volt már ágyam a mezetlen~Föld, kietlen
449 7| Amit itten magyaráztam,~Már tudod tán?~Oh nem, ezt még
450 7| alkotál-e~Több ily szívet is már~Mint az én szivem?~Volt-e
451 7| szivem?~Volt-e másban is már~Ily sokféle és ily~Forró
452 7| Nyujtsátok ki tettre a kezet már~S áldozatra zsebeiteket,~
453 7| Nehezen,~No de hiszen maholnap már~Itt leszen,~Nem a világ
454 7| Nap még le sem mene,~Mégis már javában~Szól a filemile.~
455 7| helyett más lengedez,~Mi már azt nem látjuk, mert szemünk
456 7| fegyveres hatalma.”~Midőn már a követ a kapuhoz ére,~Ahogy
457 7| mért terhelje fejét?~És ha már nincs páncél, sem sisak
458 7| füröszté.~Többször olvasá már a kapott levelet,~S ujra
459 7| vonna rám szemfedőt,~Ha már nem látnálak, dicső tündéralak.~
460 7| De mikor azt hitte, hogy már ott tollán van,~Végre csak
461 7| szerelmérül,~Rég gondolkodék már, midőn fenn az óra~Lomha
462 7| vedd köszönetemet,~Amit már megírtam, elmondjam újolag?~
463 7| szívemet megnyeréd,~Szívem már tiéd és kész rá hajolnia,~
464 7| egy csillagra van írva.~Ha már egyikünknek meg kell szegni
465 7| ŐSZ ELEJÉN~Üres már a fecskefészek~Itt az eszterhéj
466 7| az eszterhéj alatt,~Üres már a gólyafészek~Tetejében
467 7| mint kis felhőket,~Vagy már nem is látom őket?~Csak
468 7| s nyár vendégei,~És őket már nemsokára~A kertek s mezők
469 7| barangolhatok.~Nem szabad már, csak egyet, szeretnem,~
470 7| vagy nem haragszol rám:~Már ezentúl hátamat látod csak,~
471 7| Fejér zászló kell nekem már, és az~Feleségem fejkötője
472 7| Még ki sem pillantott, és már ráismére~Ostora hangjáról
473 7| egy szép virágot tépe;~Ha már ki van tépve, mit csináljon
474 7| hányt-vetett,~Epedve szomjazám már~A nyúgodt életet;~S mit
475 7| csendesen.~Hány drága élet hullt már érted el,~Oh szent szabadság!
476 7| Engem olyan rég nem láta már.~Várj, lovacskám, majd tiporhatod
477 7| amottan a téli világot?~Már hó takará el a bérci tetőt.~
478 7| sötét hajam őszbe vegyűl már,~A tél dere már megüté fejemet.~
479 7| őszbe vegyűl már,~A tél dere már megüté fejemet.~Elhull a
480 7| a remény?~A nem-továbbat már elértem én.~Mi volna könnyebb?
481 7| fegyverünk.~S nem volna messze már a diadal,~Ha minden harcos
482 7| kertben is keresni~Kell már a virágokat.~Kis Juliskám
483 7| tán velök sem tész roszat.~Már ha úgyis halniok kell,~Haljanak
484 7| lett?~Ne sajnáld őt, éli már ő~A mennyei életet.~Hanem
485 7| Annyiban van csak, hogy ő már~Itt a földön üdvezűlt.~Itt
486 7| ORSZÁGA~Álmodtam a minap...~Már nem tudom, hogy ébren-e
487 7| melyet egyszer elhagyott már,~Mikéntha fájna nékie~Végképen
488 7| Eszményképek, ábrándok világa!~Már kezemben tartom ajtód kulcsát,~
489 7| Az ősz, s ez is haldoklik már,~Az erdő mégis milyen hangos!~
490 7| Gondolva, hogy a tavaszig már~Ugysem leszen mit látnia,~
491 7| szabni szeszélyéhez,~Hogy már ha kell örömtelennek~Lenni
492 7| tejesköcsögöd körűl~Kotnyeleskedik már.~Meddig alszol még, hazám?~
493 7| Magyarországom?~Föl sem ébredsz már talán,~Csak a másvilágon!~
494 7| Felröpülök~Az égbe.~Oltsuk el már a gyertyát,~Mert azt ingyen
495 7| órája,~Mikor üt a boldog óra már,~Melyben ujra szabad léget
496 7| börtönben így sohajt a rab,~S már, az isten tudná, hányadikszor,~
497 7| napok, nem! évek folytak el már,~Amióta idevettetett,~Hosszu
498 7| sötét nevöket.~És fejét már régen a szegény rab~Bilincsével
499 7| láthatja,~Hogy küszöbön van már az itélet napja.~A földön
500 7| dereka felé,~Midőn lelkem már az álom borát nyelé,~Feltűnt
1-500 | 501-724 |