Rész
1 1| adjatok, isteneim,~És marhat a fájdalom, a fene kín;~Én tűrni fogok, -
2 1| csendes éjjelébe~Nem tekint a fájdalom,~S a keservek halvány képe;~
3 1| széjjellebben,~Dúl a régi fájdalom~Annál dühösebben.~Nyugszik
4 4| szenvedésem síró gyermeke~A fájdalom:~Dalt dalra költök - dalaimmal
5 4| sokáig a sors balkezében~A fájdalom meggyúlt világa volt;~Te,
6 5| Hogy ölni képes a nagy fájdalom.~Különben már rég nem volnál
7 5| fekünném, édes angyalom!~A fájdalom nem éles fejsze, melynek~
8 5| Csapásától az élet fája dől...~A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,~
9 5| fővel kimulását várja.~A fájdalom gyakorta megrohan,~Mint
10 5| melyben~Elátkozottan él a fájdalom.~Pest, 1845. január-február~
11 5| Midőn nagyon bánt a vad fájdalom,~A várost, a világot elhagyom,~
12 6| istennőt:~A szabadságot. Fájdalom, hogy~Csak álmaimban látom
13 6| Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére,~Egy cseppet a remény
14 7| megkerűle.~Csörög lelkemen a~Fájdalom bilincse;~Lesz-e kéz, amely
15 7| megjelentél?~Dúlt arcoddal, sötét Fájdalom!~Nem remeg kend, örök ellenségem,~
16 7| Szívem megrepedne.~Hosszu fájdalom rövid tartalma:~Sírban két
17 7| mere:~„Szent előttem minden fájdalom,~Kettősen szent az öreg
18 8| illatot...~Barátom, ez a fájdalom virága,~Ez a virág lantod
19 8| Benne váltogatva öröm s fájdalom van.~29~Furcsa érzés is
20 8| Reszketek, de nem a félelemtől;~Fájdalom és düh habzik szivembe’!~
21 8| és düh habzik szivembe’!~Fájdalom, mert düledék hazámra~Uj
22 8| szivekbe,~Miként egy égő fájdalom,~Mint a harang szava,~Mely
23 8| vigasztal,~S a megvigasztalt fájdalom talán~Még édesebb, mint
24 8| Hogy életében~Ez az utósó fájdalom,~Hogy itt örömmel s fájdalommal~
25 8| elmennem.~A szégyen és a fájdalom~Kettős könyűje áztat,~Szivemre
26 8| áztat,~Szivemre szállt a fájdalom,~Nem, nem az: a gyalázat.~
27 9| Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van!~De nem, de nem, inkább~
|