Rész

 1  1|       Hozzám voná~A szerelem,~S eget lele~E kebelen,~S én piruló~
 2  3|     Szellem bejárja a földet és eget.~Bú- s kéjnek egyaránt feltárja
 3  3|       elaltatá,~És földeríté az eget,~Elandalító húrjain~Az ének
 4  4|          S én újolag vidám, kék~Eget szemlélhetek;~S a fölvidámult
 5  4|        hánykódás közt földet és eget;~Elszenderűlt, miképen~A
 6  4| kulcsával~Nyitand számomra majd eget...~Vagy, mint őrültet, szolga
 7  4|    hamar is hagyta el megint az eget.~Megindult a felhő könnyü
 8  5|         elrejt előlem földet és eget.~Pest, 1845. január-február~
 9  5|      Hogy már láttam tiszta kék eget!~S ez hazugság, mert nem
10  5|    Kertet látsz csak, kertet és eget.~(Adja isten, hogy legyen
11  6|    fergeteg,~Mely meghasítná az eget,~És e hasitékon át~A földgolyót
12  6|    kellett vóna~Százféle mesét,~Eget, isteneket,~Pokolt és ördögöket~
13  6|    Szeretlek, mint a csillag az eget,~Szeretlek, mint a féreg
14  6|       barangolta be a földet és eget.~Mint üstökös, nyargalt
15  7|    láthatára,~S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.~Nagy
16  7|    Tartá vállán, mint Atlasz az eget,~A nemzetiségnek ügyét.~
17  7|   csókjaimmal,~Mint a hajnal az eget.~Szédülök... fogj meg karoddal,~
18  7|       merengve nézem a sötétkék eget;~Száll reám aranyos, ezüstös
19  7|   fitymálják ajkai,~S minth’ az eget akarná szántani~Orrával,
20  7|       nyilni látnám fölöttem az eget.~Abból olvasom a világ tarkaságát,~
21  8|    Merengve nézik a rózsafelhős eget.~Lopva mosolyognak, nem
22  8|   világlátó nap:~Ott hagynám az eget,~S a nagyvilág helyett nem
23  8|     Mely földet riasztott, mely eget repesztett.~23~S hangját
24  8|        Nem ostromolták többé az eget,~Csak halkan rezgedeztek,~
25  8|         tónak~Vize a tiszta kék eget,~Igy ringatózott ama csónak~
26  8|         szentegyház épül,~A kék eget vesszük boltozatnak,~S oltárlámpa
27 11|        Ne látnám többé a napot, eget,~Csak láthatnálak, lelkem,