Rész

 1  1|          hogyha jő~S átszenderíti lelkemet~Egy boldogabb világba: harsogó
 2  3|    engemet,~Fogadd el neked szánt lelkemet,~Annyibul ha megérdemli
 3  4|        süsd le szemed -~Elégeti a lelkemet!~De hisz úgysem szeretsz
 4  4|    szárnyal:~Lerészegítéd szomjas lelkemet~Művészetednek édes italával.~
 5  4|           Mely kedvre hozta volna lelkemet.~Kenyért keresni színészek
 6  5|        szivemnek pokla.~Egyszerre lelkemet ezer~Mennykő csapása érte...~
 7  5|     örökké?~S megvagdalni hagyjam lelkemet?~A babér csak elfödi sebünket,~
 8  5|         napom volt,~Mely melegíté lelkemet;~S mi mostan? holdvilág,
 9  6|          Idézi ama mély rejtekből lelkemet,~Amelybe zárkozék, midőn
10  6|           nap fénye tündökölt.~De lelkemet nem ily képek körözték,~
11  6|        körözték,~Nem ily vidámak; lelkemet homályos~Látkörbe vitte
12  6|       virágok~Föléleszték elájult lelkemet;~Nem gyűlölöm, mint eddig,
13  6| nyoszolyája!~Megint lefektettem a~Lelkemet reája.~Szerelem rózsáiból~
14  6|        amidőn~Besüvöltötte puszta lelkemet! -~Mely ördög súgta, hogy
15  6|       titkon~A szobából~Kiröpítem lelkemet.~Szállj, lelkem, szállj~
16  7|     hazával?~E kettős kérdés tépi lelkemet.~Ah, nem érem be a magam
17  7|           TOLDI írójához elküldöm lelkemet~Meleg kézfogásra, forró
18  7|    szerelem!~Ez az egy, mi tépett lelkemet~Összeolvaszthatná némileg;~
19  7|       Szeretőmhöz küldöm~Haldokló lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~Ki engemet
20  7|         érjen el,~S égesse, tépje lelkemet legmélyebb~Pokolba mártott
21  7|          a pénzemet,~Kitáncolom a lelkemet!”~Bekopognak az ablakon:~„
22  7|       vagy nem tudva~Bántod ekkép lelkemet?~Mely téged oly véghetetlen~
23  7|    hangodban, mely futólag~Csengi lelkemet körül,~Egy mosolygásodban
24  7|         Mint kivánkozám e helyre,~Lelkemet mint vonta a vágy!~S ugyanez
25  8|        foglald egyedűl el~Egészen lelkemet,~Száműzve a jövő s mult,~
26  8|        mondanom,~Hogy ki ne vesse lelkemet belőlem,~Mint a Vezúv a