Rész

501  7|       harapósabb talán;~Annyira vagyunk már, hogy ama régi jó~„Előljáróbeszéd”
502  7|             haladást visz véghez.~Igen, már a táblabirák közt is vannak,~
503  7|           táblabíró urat~Ismernők, most már csak a belseje marad,~S
504  7|                borral föleresztik.~Most már teljességgel nincsen egyéb
505  7|              ház lángi ragyogtatnak;~Ez már a pokolnak rálövelő lángja.~
506  7|                                      EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán
507  7|                EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az élet!~Az egész
508  7|                 most le nem hányhatom a már megúnt nyerget.~Nem a hír,
509  7|           magányban,~Míg nem emlékezném már saját magam sem~Arra, hogy
510  7|                 csak~Poéta...~Ott talán már káplár volnék~Azóta.~Nagyvárad,
511  7|            életnek hite,~S ez is kikelt már,~Ez is virít már,~És ezt
512  7|                 kikelt már,~Ez is virít már,~És ezt szerelmed ülteté
513  7|                 szél egy darab födéllel~Már tudj’ isten hol szalad;~
514  7|                  Hogy szunyoghálónak is már~Csak szükségből volna jó;~
515  7|              gyermeked,~S rá alkuvál is már...~Szeretném tudni: mennyiért~
516  7|              illik dologhoz~Fogni végre már,~Isten drága napját~Egyre
517  7|             lett,~S ím nyiltan bevallja~Már, hogy nem szeret.~Hahh! -
518  7|                Hagyjuk abba, jobb lesz,~Már fáradt vagyok.~Elfáradtam.
519  7|                vagyok.~Elfáradtam. Most már~Csak pihenhetek.~Űlj le
520  7|                 egyet, a~Filozófiát.~Az már aztán a szabó,~Aki ezt a
521  7|                 város,~A nap vége pedig már közel,~És az út irtóztatóan
522  7|                 ma nem gyönyörködhetnek már~Bennem a város leányai.~
523  7|             ilyen tájban,~Mikor itt van már az este.”~„Ej babám,” felelt
524  7|             vajmi régen,~Régen nem tevé már,~Szinte csikorgott belé
525  7|      siralomházban vagyunk tán~S holnap már kivisznek?~Fél halál a hallgatás,~
526  7|               ekkép válaszolt:~„Engemet már mi sem érdekel.”~„Oh uram,
527  7|                 fiatal gyerek.~Tél vala már ifjuságom,~Hát öregkoromnak,~
528  7|             irántam idegen.~Elhagyám, s már nem láttam sem őt, sem~A
529  7|             hogy~Nem ereszt el?~Kiivott már mindent, bennem~Semmi nem
530  7|           maradt,~Mért nem dobja hát el már az~Üres poharat?~Átkozott
531  7|                  Az pedig a komolyságot~Már nagyon megunta,~S válaszát
532  7|           jelenem.~S hogy hínak? biz én már jóformán~Elfeledtem igaz
533  7|                Kötelességem maradni,~Ha már így van a dolog.~Az olyan
534  7|                 végtére,~El sem hagylak már ezentul,~Hogyha csak te~
535  7|                 bizalma bennem...~Többé már el sem hagy...~Védni foglak
536  7|               Éjszak tengerében.~Amidőn már messze járt fia,~Egy sohajt
537  7|             öreg gazdának:~„Most, uram, már ugy hiszem, hogy~Én fölösleges
538  7|               Én fölösleges vagyok,~Van már, aki majd vigasztal,~Aki
539  7|                  S harmadnapra a tanyát már~Majd magok sem ismerék.~
540  7|            szépen,~Nem tagadja senki.~S már akárhogyan húzzuk-halasztjuk,~
541  7|               ahol~Ugy szerették! - - -~Már kevés virág van a pusztában,~
542  7|                Mindig ilyen boldogok...~Már én is tudom, mi a~Boldogság,
543  7|                        AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~Vagy ha jártok,~
544  7|               Óra jön;~S a haldokló,~Ha már~Csak egy-két~Pókhálószál~
545  7|             Hagyja elcsábítnia.~Ő, noha már Kína is kezd~Mendegélni
546  7|             Kedvességben mosolygásodat.~Már ha rajta arcodon a felhő,~
547  7|                 várja: mikor csillog rá már~Házából a nyájas mécsvilág?~
548  7|             reggel felé a nagy tüzeknek~Már csak hideg, holt hamva van.~
549  7|                  De hamvatokat is midőn már~A szellők régen elvivék,~
550  7|            Nyelvünk is veszendőben volt már,~Hozzája közel volt a vég,~
551  7|                nem csináltatok~Eddig is már?... vas hiányzott?~Törjetek
552  7|              isten hozzád!~Fárad a nap, már alant jár,~Egyre nyargal
553  7|                   Még alig volt reggel, már megint este van.~Még alig
554  7|              van.~Még alig volt tavasz, már megint itt a tél.~Még alig,
555  7|                 hogy megösmerkedtünk,~S már feleségem vagy, már rég
556  7|  megösmerkedtünk,~S már feleségem vagy, már rég azzá lettél.~Még alig,
557  7|               játszánk apáink térdén, s már~Maholnap ott alszunk nagyapáink
558  7|             Tavaly ilyentájban,~Az idén már kettecskén~Vagyunk a szobában.~
559  7|               szobában.~Furcsa lesz, ha már ez egy~Darabig majd így
560  7|            haldokló fejét.~Haldoklik ő, már csak néhány halk~Szívdobbanás
561  8|         Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.~Kinálgatja őket a
562  8|                szanaszét elméik,~És ami már régen elmult, nagyon régen,~
563  8|           Lelkemadta kicsikéje!~Jer ide már az ölembe,~Mulassak veled
564  8|            Haldoklófélben van, amelynek már~Nem használ sem eső, sem
565  8|               meg nem áztatott?~Haj, de már nem látszik a nagy ősök
566  8|                 Azt gondolván,~Hogy itt már a tavasz,~Az ő régen várt
567  8|           gondosan~Táplálgatta, borral.~Már hiába, ha ez olyan~Különös
568  8|        Készítették, semmi szín sem~Volt már a szinében.~Gombok voltak
569  8|              madár,~Vagy hogy rövidlátó~Már öregkorától,~S le kell hajolnia,
570  8|                istene!~Aludt Brutus, de már fölébrede,~S a táborokban
571  8|                a hegedűd,~Hej, nem szól már, s ez nekem még keserűbb,~
572  8|           magyaroknak a bánat,~E nélkül már tán élni sem tudnának,~Ha
573  8|               tán élni sem tudnának,~Ha már igy van, ébredj föl vén
574  8|                sír egy helyen!~És mikor már kibusúltuk magunkat,~Megfeszítjük
575  8|                kaptatok,~És így tevétek már régóta mindig;~Látják, kik
576  8|               légbe fúl,~Mely dögvészes már önnön átkitúl.~A szellem
577  8|                 jó, rosz meg nem kapja,~Már nyugonni sem fog addig a
578  8|              lehanyatlik,~Tűzben állunk már tetőtül-talpig.~Édes hazám,
579  8|              zsoldos seregét és~Longway már meghódola,~Megy tovább,
580  8|               esztendő szép szám, pedig már azóta~Az idő a földre azt
581  8|         szólították föl: „Vezess minket már most,~Józan okosságod vezéreljen
582  8|              először a szép napvilágot,~Már gyermekjátékból párducra
583  8|               23~S hangját a magyar nép már nagyon ismerte,~Jel-adó
584  8|                 soványabb,~De hiába, ha már ott szoptuk anyánkat.~Aztán
585  8|                szép országra, mely most már a miénk.~Mily rivalgó hangok!
586  8|              szörnyen, amint mondtam is már,~Napestig oldalán lógott,
587  8|               rendesen ő hordta,~Tudták már, ha ő jött, hogy a tavasz
588  8|                azon imádkoztak, bárcsak már mulna el;~De nem csoda,
589  8|          gyermek, az ifjú pedig vén.~Mi már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,~
590  8|         nézzetek szemébe,~Bátran odaáll már a vihar elébe,~Nincsen rászorulva
591  8|                magyar ember.~46~S mikor már az ebéd felén túlesének,~
592  8|             csendesség,~Noha egy kicsit már nehezökre esék,~Hogy elhallgassanak,
593  8|              telve:~„Fűnek-fának ittunk már egészségére,~Talán el is
594  8|        egészségére,~Talán el is fogyott már a hordók vére,~Pedig még
595  8|           zavarni,~Vagy hogy elfáradtak már tovább mulatni,~Elég a hozzá,
596  8|       Gondolatink szárnyai,~Nem vagytok már többé rabok,~Szét szabad
597  8|                többé rabok,~Szét szabad már szállani.~Szálljatok szét
598  8|            sirattatok.~Szabad sajtó!... már ezentul~Nem féltelek, nemzetem,~
599  8|                 holnap?~Mire virad, tán már dobolnak,~Akkor aztán ki
600  8|                 nem fog, nem akar,~Most már meg van vetve a lába,~S
601  8|           szeretett király!~Csak tűrnek már titeket a népek,~Csak tűrnek,
602  8|               fát, amelynek a gyümölcse~Már túlérve, rothadásba’ van?~
603  8|           kardja! csak most~Készültél s már a rozsda esz.~Meglássátok,
604  8|               Mely föl vagyon nyergelve már,~S prüsszögve és tombolva
605  8|         harmatot a~Rezgő fa lombjai.~Ha már megöleltem,~Mért meg ne
606  8|              félig beszéd,~A másik fele már~Csókokba olvad szét.~Nagy
607  8|            féltened,~Hiszen ismerhetnéd~Már feleségemet,~Ismerheted
608  8|            volna meg,~Hogy most, amidőn már elértük a révet,~Az utósó
609  8|                sok vétke,~S büntetéseit már átszenvedte ő;~De erénye
610  8|                 a te életed...~Véget ér már a hétköznapi vesződség,~
611  8|               el, el!~Nincs a mocsárban már a szent szobor,~Fertő-ágyábul
612  8|                                         MÁR MINÉKÜNK ELLENSÉGÜNK...~
613  8|                 MINÉKÜNK ELLENSÉGÜNK...~Már minékünk ellenségünk~Egész
614  8|              viselünk háborut,~Ha pedig már elfeledték,~Jól van, majd
615  8|              előttünk,~Azt űztük, pedig már a török oroszlán~Elbődült
616  8|                Ki sem hallgatva még,~És már elitélve.~Hunyadi Jánosnak~
617  8|              volna is vétkem,~Bünhödtem már érte,~S törvény értelmébe’~
618  8|               törvény értelmébe’~Szabad már személyem!”~S föláll László
619  8|              végtére katonák!~Elég volt már a furulyából,~Riadjatok
620  8|                 beszélik,~Hogy elfajult már a magyar,~Hogy gyöngeségből,
621  8|                volna harc, csak öntenék már~Vérünket, bárcsak öntenék!~
622  8|              végtére katonák!~Elég volt már a furulyából,~Riadjatok
623  8|               nem halált.~Jöhetsz, most már jöhetsz, vihar,~Nem rettegjük
624  8|           jöhetsz, vihar,~Nem rettegjük már haragod,~Két ország eggyé
625  8|                vállamon huszonöt év van már...~„Cserebogár, sárga cserebogár!”~
626  8|              esteli harangszó,~Kifáradt már a lovas és a ló,~Hazamegyek,
627  8|           Hallgatom s félálomban vagyok már...~„Cserebogár, sárga cserebogár!”... - -~
628  8|                 Mellette a gödör, hanem már beomlott,~Be is gyepesedett;~
629  8|              nézhet rajta? hisz affélét~Már eleget látott.~Ott van a
630  8|               vesztek, s amely porhatag már,~Vessétek azt el kérlelhetlenül,~
631  8|            benntörött bicskája...~De ez már a vége; kezdjük elől,~Ne
632  8|           Nyomintották a fejére néki,~S már csatázott siheder korában,~
633  8|             király, szerelmetes öcsénk,~Már most aztán fogj erősen hozzá...~
634  8|                nagy oka...~Odajutottunk már,~Hogy csak titkon lehet~
635  8|               ünnepélyen?~Vagy akkorára már tán elvisz az~Enyészet s
636  8|           ország;~Valahára mutassuk meg már, hogy~Senkinek sincs semmi
637  8|              Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,~Haljunk meg oly
638  8|            téged közöttünk az isten,~Ha már elérhetjük a megígért földet,~
639  8| visszahurcoljátok őt a~Mocsárba, honnan már kiért. -~Nem én tépem le
640  8|         országnak szivéhez?...~Azt most már szétszakíthatod,~Mert hieroglif
641  8|               is aki áldja, teremti!~De már abból csakugyan nem lesz
642  8|                 fenekére.~Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben,~Sok
643  8|                Azért várja, várja, hogy már mikor dől le?~Látta gonosz
644  8|          vétségök nem lett volna nekik,~Már azért magáért a nyakukat
645  8|                volt szabad bennetek,~De már annak vége... megadhatjuk
646  8|               És mért adál családot,~Ha már azt nem táplálhatom~Saját
647  8|      kísértetszerű.~Errébb jön, errébb, már látszik, hogy asszony,~De
648  8|              mint tennap volt, nagyobb;~Már ettül el nem állok, nem
649  8|                  Milyen bolond beszédek már ezek!~Hiszen pólyában van
650  8|              vissza is vinném nekik.~De már ez mégis csak cudarság~Igy
651  8|                 nem tudhatja senki sem,~Már ez titok, s örökre az marad.~
652  8|           másikat.~Nagyon jó lesz. Most már törvényesebbek~Lesznek lopásim,
653  8|               még, s mennyit hánykodott már!~Mennyit nem fog hánykódni
654  8|         tolvajjá nevelem!~Szó, ami szó, már ahhoz értek,~Hogyan kell
655  8|                  Alig négy esztendős és már lopott~Gyömölcsöt a kofától,
656  8|               így szólt nyájasan:~„Most már az ördög elvihet, fiam;
657  8|              tán? adnék is vacsorát,~De már késő van, látom, alhatnál,~
658  8|                nem teszesz.~Én a munkát már restelem,~Mert elhíztam
659  8|             boldogtalan...~Két évet élt már át a koldulásban.~Nem volt
660  8|           örömmel volt vele!~A vén anyó már irígyelni kezdé~A barátságot,
661  8|                 lett.~Igy élt a gyerek. Már hatéves volt,~S átélte hat
662  8|          szentek nevére kérem!~Meguntam már a koldulást;~Az ő számára
663  8|              szemem,~És hányszor vertem már meg érte,~Hogy ilyen szégyent
664  8|                  s ő ily rosz unoka!~De már nincs messze az itélet...~
665  8|            Szóhoz jutott s szólt:~„Elég már a komédiából,~Különben e
666  8|               Azt képzelé, hogy a banya~Már nyúl utána s galléron ragadja;~
667  8|                 parancs kimondva,~Midőn már teljesűlt is,~S a jó fiú~
668  8|                méltatlanságokat,~S most már, ha megüté az úrfi őt,~Nem
669  8|                volt:~„Hm, szolgafaj? ha már a születést~Vesszük, talán
670  8|            beszéltem,~És hogyha egyszer már~A szolga emberré emelkedik,~
671  8|             visszanézett,~Nagyot haladt már, messze volt a város,~A
672  8|                 nagy szüret,~Akkorra én már rég lementem,~S parányi
673  8|                a leckéztetést,~Kinőttem már az iskolából,~De ahhoz szokva
674  8|                háborítom föl vele.~Csak már viradna, ily nyomasztó~Éjem
675  8|                 mégsem virad! mikor fog már viradni?~Megfojt e sűrü
676  8|             rajta a nehéz bilincs.~Most már mindenre jól emlékezett,~
677  8|             talán én~Többé nem is látom már ezeket,~Vagy oly későn,
678  8|               Talán én is halott vagyok már,~S a sírban álmodom... rosz
679  8|         Temettek el...~Halott vagyok... már nem dobog szivem...~E reszketés,
680  8|           melléje,~Fülébe ezt sugá:~„Én már kiszenvedék,~Isten veled!”~
681  8|            villámlás után az éjfél.~„Én már kiszenvedék, isten veled!”~
682  8|                hallok én többé soha:~Én már kiszenvedék, isten veled...~
683  8|               örök sötétség.~18~Tíz éve már, hogy e négy fal között
684  8|              sokszor nézte, nem fejér-e már?~De azt mindig csak feketének
685  8|                 látta,~Pedig fejér volt már, mint a galamb,~Csakhogy
686  8|               színe a sötétben.~Tíz éve már, s őnéki e tíz év~Egyetlenegy
687  8|                várta, hogy mikor virrad már?...~Koronként ugy tetszett
688  8|                 ugy tetszett neki,~Hogy már több század, több évezred
689  8|              Van e helyen, hogy a világ már~Az ítélet napján rég túl
690  8|            többé nékie,~Kihalt szivéből már a bánat is,~Csak néha sírdogált,
691  8|        szerelmem angyala!~Fiam még él s már nagy lehet,~Azóta rég felnőhetett.~
692  8|                 Mióta itt vagyok, pedig már~Nagyon régóta vagyok itt.~
693  8|                ezt nem hallá, mert esze~Már messze, messze járt... bejárta~
694  8|                mely~Ott fönn lakott, de már fölötte régen?~Ezek s ezek
695  8|              sorsa függ.~E terv nem új, már ezrek életébe~Kerűlt, de
696  8|                hol van ő?~Ott áll... de már fekszik, nem áll,~Félhalva
697  8|            isten átkát? nem elég,~Amely már rajta fekszik?~Nem volt
698  8|                erdejében~Csörög, csörög már s nem susog a lomb...~Milyen
699  8|                 merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~Ha fekete,
700  8|                     BUCSÚ~Alig virradt, már ujra alkonyúl,~Alig jövék,
701  8|             alig, hogy üdvezeltelek,~És már bucsúzni, már elválni kell.~
702  8|          üdvezeltelek,~És már bucsúzni, már elválni kell.~Isten veled,
703  8|                messze messze vagy.~Csak már ne volna ily borús,~Ilyen
704  8|              egy kissé elmerengenék.~Ha már szemed nem láthatom,~Ha
705  8|                 szemed nem láthatom,~Ha már nem lehetek veled:~Hadd
706  8|        Szivöknek minden porcikája rosz,~Már anyja méhéből gazságot hoz,~
707  8|              úgy a vállamat,~Alig bírja már a lábam,~El kell dőlnöm
708  8|              hát, nagy jó uraimék,~Elég már a tréfa, elég?~Meglapulunk
709  8|           kerülének.~És a hóhér sujtana már...~„Megállj, mester,” szól
710  8|                  Huszonkilenc fej hever már~Garmadában a vérpadnál,~
711  8|            lantom,~Megpendítem húrjaid;~Már régóta vagy te nálam,~Sokat
712  8|            szólj erősen, lantom, hogyha~Már utósó e dalod;~Hirtelen
713  9|          vérszag és a füst~Megrészegíte már,~Előre rontok én,~Ha élek,
714  9|              megint!~Egészen elfeledtem már.~Dalolj, tavasznak hírmondója
715  9|               mily puszta volt és benne már~Milyen sok szép virág fakad.~
716  9|             természet rende,~Isten őket már így teremtette,~Ők szegények
717  9|              Hagyd el, anyjok, hagyd el már,” szólt kérve~Péter bátya,
718  9|             fölértél a hegyre,~S könnyű már annak, aki völgybe mén.~
719  9|       ellenséged!~Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,~Hogy még sok
720  9|              könnyét!~Jőjetek! ismerjük már egymást, ti futtok,~Mi űzünk
721  9|                jön az orosz,~Itt is van már valóba’.~Eljött tehát az
722 10|               szép paripám,~Nincs benne már kedves babám.~Csárda, csárda,
723 10|             majd,~Az üldözött nem bírja már~E nagy szerelmi bajt,~Te
724 11|               az egy.~Jaj! Te kis csík, már elsiklanál?~A világért sem