Rész

 1  1|                 EPIGRAMM~Rákosnak szomorú mezején járván, magyar,
 2  2|            mit nem kell hallanom?~Szomorú az eset, ha úgy vagyon;~
 3  4|          Mindegy nekem,~Mindenütt szomorú~Az életem.~Mért nem tudom,
 4  4|     jószerencse nékem:~Túljövék e szomorú vidéken.~De itt is nagyobb
 5  4|  szomorúsággal lehet nézni eztet.~Szomorú dolog ez s valóságos csúfság;~
 6  4|     enyészet gyászlobogója~Leng a szomorú csatatéren.~Tápászkodjék
 7  4|     enyészet gyászlobogója~Leng a szomorú csatatéren.~Ugy volt egy
 8  4|        hamar Jancsinak sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe öltözködött
 9  5|                                BE SZOMORÚ AZ ÉLET ÉNNEKEM..~Be szomorú
10  5|      SZOMORÚ AZ ÉLET ÉNNEKEM..~Be szomorú az élet énnekem,~Mióta eltemették
11  5|        ott a sírban~Fekünni olyan szomorú dolog:~Ott oly sötét és
12  5|  vigadtunk minden időben,~Igy hát szomorú a búcsu se légyen.~Föl,
13  5| lenyugszik a nap:~Akkor lesz csak szomorú, sötét.~Szalkszentmárton,
14  5|          őszi köd...~Mult időmnek szomorú emléke~Őszi ködként ült
15  5|       hátha általok~Kissé vidítom szomorú hazámat.~Pest, 1845. szeptember
16  6|        Járjunk e víg temetőbe~Ily szomorú időbe’!~Szalkszentmárton,
17  6|        Hol egy kis vidámság van~E szomorú világban.~Szalkszentmárton,
18  6|          égbe szellemszárnya.~Oly szomorú ez a hold,~És mégis rája
19  6|        jár,~Mintha rajta volna,~A szomorú terhet~Annyira megszokta.~
20  7|           KUTYAKAPARÓ~Kivül-belül szomorú csárda ez~A Kutyakaparó,~
21  7|                                   SZOMORÚ ÉJ~Éjfél lesz, és én mégsem
22  7|       itélnek~A magányos baglyok, szomorú odvokban.~Leestem ugyan
23  8|      vidám hangja volt, hol pedig szomorú,~Tudott harsogni, mint az
24  8|          Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!~Akkor is így tettünk,~
25 11|      Közeledben... ez(t esengem.)~Szomorú, rideg (bús lelkem)~Ugy