Rész

 1  1|           vesztegelnek.~„Hogy többé ránk ne törjetek,~Bitóra tüstént
 2  2|            Mosolyogjon a sors~Szája ránk;~S pályánk áldásával~Öntse
 3  3|           Ha a nap ily tűzzel sütne ránk,~Rég elégett volna a világ.~
 4  4|             várt csak~Az üdvek üdve ránk!~Csend volt; méláza a természet~
 5  4|          föladatunk:~Akkor gyalázat ránk,~Szinészek nem vagyunk!~
 6  4| kiterjesztendi,~És az áldást mondja ránk.~Pest, 1844. október-november~
 7  5|             még egy este boldogsága ránk.~Az este eljött. Épen bál
 8  5|            A nap jókedvvel mosolyga ránk.~És midőn elkészült a bokréta,~
 9  6|       öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...~Isten csodája, hogy
10  6|          láng!~Ki a világot gyujtod ránk,~Aztán ellobansz... tán
11  6|    legkedvesbike,~S akkor hazánknak ránk szüksége lesz. -~Látod barátom,
12  8|        lehullna láncunk,~Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:~Nincsen
13  8|              iddogáljunk...~Vidáman ránk ragyog~A lámpa, feleségem~
14  8|           isten gyönyörködve~Nézzen ránk,~S örömében mindenható~Kezével~
15  8|           lobogó lángja.~Oh tekints ránk, fönséges szabadság!~Vess
16  8|     kardomnak~Ez sehogysem tetszik,~Ránk szemét a falról~Mogorván
17  8|           öreg kard,~Olyan mérgesen ránk?~Vén golyhó, talán a~Szerelemféltés
18  8|             szent palástja szárnyát ránk takarta,~S tombolt a vihar,
19  8|            kötelesség fáradalma vár ránk.~Föl kell emelnünk a szobrot
20  8|          Akkor élet és dicsőség vár ránk,~Akkor saját örök birtokunk
21  8|             van gazságod,~Küldheted ránk a rácot, a horvátot;~Állani
22  8|        híres őseid.~Egy ezredév néz ránk itélő szemmel~Atillától
23  9|          haragra őt,~Te ellened,~Ki ránk veszett fogad fened!~De
24  9|             Nem érdemetlen szálljon ránk?~E hűtlen korban mi utósó~
25 11|         előre... az ellen elé!~Nézz ránk haza! itt lesz egy új Marathon~