Rész

 1  4|        kötelet,~S ekképen szóla magában:~„Lenn volnék...~Hála a
 2  4|     rosz helyen járok” gondolta magában,~És a kilincs megint volt
 3  4|       róla,~Elindult s mentében magában így szóla:~„Ki porából nőttél,
 4  4|            NEM TESZ FÖL A LYÁNY MAGÁBAN EGYEBET...~Nem tesz föl
 5  4|            Nem tesz föl a lyány magában egyebet,~Csak hogy téged,
 6  6|      Menj, menj, ifju”, gondolá magában,~„Sok szerencsét vándorlásodon;~
 7  6|   lyányka elhatározottan,~Szólt magában, azután ezt mondta~Fennszóval,
 8  6|          A porszemet, mely csak magában áll,~Elfúja egy kis szellő,
 9  7|     születik az ember,~Mert már magában egy világ?~Vagy ő csak egy
10  7|       számatlan ragyogó világot~Magában tartó mindenség szivem!...~
11  7|   megcsufolva,~Sivatag közepén,~Magában áll a zászló,~Melyet szolgálok
12  7|     neki,” szólott a szép hölgy magában.~Hosszan gondolkodott, gondolt
13  7|  királyfi~Túl az Óperencián,~Él magában falujában~Pató Pál úr mogorván.~
14  7|  Megfordult a fejiben.~S amit ő magában gondolt,~Ki is szokta mondani;~
15  7| világban, ő e~Milliók közt állt magában.~Végre lelt egy jóbarátot,~
16  8|     ember és~Tünődve ekkép szól magában:~„A mennydörgős mennykőbe
17  8|       szokás szerint,~Kijobbitá magában,~S mosolyga a badar beszédeken.~
18  8| Elmondta életét.~Elmondta, mily magában áll a földön,~Hogy nincsen
19  8|       Asztalhoz űlt, és föltevé magában,~Hogy szép lágyan, szelíden
20  8|        éktelen sötét.~Igy szólt magában: „Éj van csakugyan,~Aludtam
21  8|    Lelkem halotta,” így szólott magában,~„Hozzád megyek; miként
22  8|         Majd megtalálom,” szólt magában a férj,~„Majd megtalálom
23  8|     képe,~Aki eszét vesztve áll magában~Beburkolva rongyos bíborában.~
24  8|         kezet,~Melynek érintése~Magában élvezet,~Szeretem lelkednek~
25  9|      Amit szólott, azt csak úgy magában~Mormogta el hazaballagtában:~„