Rész

 1  4|   Tettvirágos tavasza!~Hosszu gyáva tespedésben~Pang, sínlődik
 2  4|    Aki, úgy mellesleg mondva,~Gyáva, haszontalan ember,~Hogy
 3  4|   világból.~Mikor ezt látta a gyáva török sereg,~Uccu! hátat
 4  4|        Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~Kezem által
 5  5|      megint lobog.~Gyalázat a gyáva katonára,~Ki a síkra búsfélénken
 6  6|       haragszom...~Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált~Elzárt,
 7  6|     könnyárja.~Ál lelkesűlés, gyáva könnyek!~Miket nekik meg
 8  7|   iránta?~Számüzé magát, hogy~Gyáva nemzetét ne~Lássa; mert
 9  7|   mélyibe. -~Erőm fut, mint a gyáva hadsereg,~Itt hágy magamra,
10  7| valódi honfiút mutatja,~De ti gyáva s önző szívek vagytok,~Tettre
11  8|    Elkezdődik ostroma.~Verdun gyáva népe reszket,~S reszkető
12  8|      magunk ne adjuk át.”~Aki gyáva, siket is, nem~Hallgatott
13  8|      Takarodjék el közülünk~A gyáva,~Bújjék bele a kemence~Lyukába!~
14  8|       ottan!~Kiáltottam vón a~Gyáva bámulókra~Veszett fájdalmamban:~„
15  8|                             A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...~A
16  8|      FAJ, A TÖRPE LELKEK...~A gyáva faj, a törpe lelkek,~Kik
17  8|       FORRADALOM~Haloványul a gyáva szavamra... dalom~Viharodnak
18  8|       a lobogót.~Haloványul a gyáva szavamra... dalom~Viharodnak
19  8|  porba rogy... -~Kelj föl, te gyáva zsarnok!~Hisz nem talált
20  8| Megőrzé éltedet.~Kelj föl, te gyáva zsarnok!~S töröld le képedről
21  8|    előkerűl,~Te honn a sutban gyáva szívvel űlj! -~Ilyen beszédeket
22  8|      merik azt mondani, hogy „gyáva”,~Tereád, hogy nem mersz
23  8|       Bécs felé Jellacsics, a gyáva,~Seregének seregünk nyomába’,~
24  9|  Magára hagyták, egy magára~A gyáva népek a magyart;~Lánc csörg
25  9|   kell!~Aki nem megy, hivány, gyáva korhely.~Nem királyért hadakozunk