Rész

 1  1|      Immár a borongó föld alatt;~Félig sűlyedt kő alig mutatja,~
 2  4|         midőn már közeleg,~Midőn félig rám lehele:~Olyanformán
 3  4|   gyámolítsad őt.~Vedd vállaidra félig terheit,~S meglásd, öcsém,
 4  4|       Vész.~Három izben volt már félig~Holt;~Jaj istenem! be jó
 5  4|  érintette,~Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~Nem tudja,
 6  4|     kerül a dolog, azt verje,~Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?~
 7  5|      öröm volt, látnom téged ott~Félig nyílt ajtó mellett,~Mikéntha
 8  5|      beszédje.~Dűledez, dűledez; félig ismerni csak:~Melyik volt
 9  6|       hajnalégről~Az éj kárpitja félig van levéve.~Sötétség volt
10  6|       Tündéri lények, milyenekre félig~Emlékezém a szép gyermekregékbül.~„
11  6| toronynak őre~Virraszta csak még félig nyilt szemekkel.~A fövenyóra
12  6|        homlokát,~Aztán föleszmél félig, s két alakban~Lát mindent,
13  7|          egyszerű, mint magam... félig feketében,~Félig fejérben
14  7|        magam... félig feketében,~Félig fejérben jár.~Nekem valamennyi
15  7|         benn a~Puszta közepében.~Félig ép,~Félig rom:~Ház-e vagy~
16  7|      Puszta közepében.~Félig ép,~Félig rom:~Ház-e vagy~Sírhalom?~
17  8|         ködök telepűlnek,~S csak félig mutatják~A betyár alakját,~
18  8|      Beszélgetünk is, de~Az csak félig beszéd,~A másik fele már~
19  8|          mosódva~S a félsötétben félig rémlenek.~A mécs világa
20  8|         barna tornyokat~Elnyelte félig a távol köde,~S méhdongás
21  8|  halottat~S szelíden ringatá,~És félig énekelve suttogott,~Miként
22  8|    Aludtam s álmodám,~Álmam csak félig jut eszembe,~De az borzasztó
23  8|     rémlik,~Mint a múlt, amelyet félig~Átadott immár a lélek~A
24  8|   Végignéz a vitézségen,~Szemeit félig behúnyja,~És így kezdi cudar
25  9|       néked béfejezni kell.~Csak félig van még a csomó elvágva,~