Rész

 1  1|     ifjunak~Nyugalmat az nem ad.~Zajló küzdés szivén,~Szerelmi,
 2  3|    most, és ölelem, mi élvet ad;~S mi ad élvet, hogyha nem
 3  3|    ölelem, mi élvet ad;~S mi ad élvet, hogyha nem bor és
 4  3|  lesz életünk:~Édes jutalmat ad~A hon áldó szava~S a nyúgodt
 5  3|      S mit a költő a lantnak ad,~Szivének mindenik virága,~
 6  3|      HÁT VIGASZTALÁST MI SEM AD...~Hej nekem hát vigasztalást
 7  3|      hát vigasztalást mi sem ad?~Bánatomban le kell innom
 8  4| Maholnap eljő, s annyi élvet ad!~A réteken majd méhek táboroznak,~
 9  4|  adna,~Minőt az orvosság nem ad. -~S tán eddig is azért
10  4|   szívbül-ömlő tiszta hangot ad.~Gyakran nem érti emberét
11  5|     nem bánom: a sors bármit ad;~Legyen örök éj létem...
12  5|     sebemre az ég orvosságot ad.~Keblem varázsfüve~A büszke
13  5|    eszembe?~Az, hogy: asinus ad lyram.~Drága, tisztelt nagyságos
14  5|    Mert ezentúl hangot ő nem ad.~Nem pazarlom én többé leányra~
15  6|    Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn~Mélyébe ránt, a sajkát
16  6|      szavamnak szíved úgysem ad!...~Mert mi poéták hazudunk
17  7|    fáradt útasnak hüs árnyat ad.~S eddig csak írtam, hol
18  7|  beteg.”~Feleletet egyik sem ad,~Kihörpentik boraikat,~Végét
19  8|   ilyen mesteremberek,~Ezért ad a hon nektek kenyeret,~Ezért
20  8|     Egy-egy merészebb hangot ad,~Ha a közelgető viharnak~
21  8|   Egyikhez így szól s kardot ad kezébe:~„Eredj és küzdj!
22  8|    De életemnek a tudat erőt ad,~Halálomnak pedig megnyúgovást,~
23  8|   mást,~Csak ami boldogságot ad,~Kedvesemet és lantomat.~
24  9| inkább~Ez légyen, ami lelket ad.~Emelje ez föl lelkeinket,~
25 11|    még több, ami jő,~Mit még ad az isten, a nemzetek őre...~