Rész

 1  1|      tenni akartál~Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár~
 2  2|         híven felezéd~A nyomornak végső falatkenyerét.~E falattal
 3  4|           S az összeroskadó kebel~Végső imája:~Áldás a honra, istenem~
 4  4|  emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végső lehellete:~Jancsikám, Jancsikám,
 5  5|      ágával meg egy sem érkezett.~Végső reményed:~Ha majd halálod
 6  5|        Azért éneklek, költök,~Mig végső csep vérem ki nem szivárog.~
 7  5|         többinél.~Együttlétünknek végső napja jött.~Tán mindörökre
 8  5|            Nevednek vagy csak két végső bötűje...~Huzd meg magad,
 9  5|           végzi be.~Te vagy elmém végső gondolatja,~Mielőtt bezárkozik
10  5|         megteremtésétől~Szállok a végső itéletig.~S így ha mennyet
11  5|           hantjára,~Hogy könnyeit végső cseppig kisírja~A földre,
12  5| Koszorúnak főmre nászi ékességül;~Végső kivánságom a göncölszekere,~
13  6|     napjának, az Árpád-családnak,~Végső sugára. Harmadik Endre halt
14  6|          arculatjok,~S e pirúlás, végső órájokban,~Ifjuságuk visszaálmodása,~
15  6|         álmodom!~De mért hagyád a végső pillanatnak:~Megfejtését
16  7|          most~Század óta hallgat.~Végső volt honában,~Ki a szabadságért~
17  7|           legtitkosabb táján,~Ott végső kétségbeesés szálla rája,~
18  7|           Midőn feléje a halál,~A végső szellem, közeleg.~S te balgatag
19  8|         arca,~Vad haraggal vetett~Végső tekintetet~A véres piacra.~
20  8|          merengőnek szeme,~Mint a végső remény.~Padlásszobának halvány
21  8|           egyél,~Edd jóizűn, ez a végső darab,~Holnapra szántam
22  8|        szentjánosbogár;~S midőn a végső falatot~Lenyelte, ráborúlt
23  8|        Pedig csalatkozott.~Ez nem végső fájdalma volt.~Midőn a börtönből
24  8|         Kont István következik,~A végső, a harmincadik!~Ő volt akkor