Rész

 1  1|  röpűlete~Fellengezőbb legyen,~Telt hordóhoz vevém magam,~Pincének
 2  1|   örömben~Szikráznak a szemek,~Telt a kebel dicsétől~Harc nagy
 3  4|   kihajtom egy cseppig borát~A telt üvegnek,~Bár keserű... mert
 4  4|     nagyapjának se’ volt;~Amit telt erszénynek neveznek,~Távol
 5  4|       Ha föl nem törtök most a telt kebelből,~Édes terhétől
 6  4|    halottakra szállt;~Nem igen telt benne nagy gyönyörüsége,~
 7  4| ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott a változékony
 8  5|   Véghetetlen,~Mert nagyon sok telt palackot~Emelgettem.~De
 9  7|       Melyet a bárgyú világnak~Telt kalászokként árulnak,~Kik
10  7|    Vagy ihatnék?... nem biz a.~Telt vederrel a kezében~A mezőre
11  7|        ez oszlopot;~De könnyen telt ki tőle,~Mert nem maradt
12  7|        ijedve~És földre ejti a telt poharat.~E szellem a mult!
13  8|     Lehel ifjusága e csatákban telt el,~Nem ért rá játszani
14  8|     oly érzékenyen, ahogy csak telt tőle:~5~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
15  8|    tettünk,~Terített asztalnál telt poharak körül~Bút és bajt
16  8|    tevék,~De megtevém, amennyi telt,~Van, akinek nagyobb az
17  8|        Hej azóta húsz esztendő telt el~Megrakodva búval és örömmel...~
18  8|         Hogy egy gyüszűnyi sem telt a~Legnagyobb hordóbol.~Ha
19  8|   eltemeti szépen~Kun legények telt kupái mellett,~Kun menyecskék
20  8|       Az öregúrnak benne kedve telt,~Mert ész s ügyesség villant
21  8|      szelíden,~Amint csak tőle telt:~„Hogy hínak, kisfiam?~Ki
22  8|  megnyálazza szemeit,~Gyakorta telt meg az könyűivel.~Egyetlen
23  8|    Beszélt az ifju, amint tőle telt,~Beszélt oly lelkesen, mint
24  8|   elhagyá a hang,~Hoszú szünet telt el bele,~Mig akadozva ekkép