Rész

 1  1|     míg belekezdeni kell majd.~Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke
 2  5|    CSÁSZÁR FERENC ŐNAGYSÁGÁHOZ~Nagyságos úr! ismer engem,~Tudja azt
 3  5|        embernek szemébe vágom.~Nagyságos úr! ön nem isten,~Csak ember,
 4  5|     Ugyan mért ki ne mondanám?~Nagyságos úr! kimondom azt,~Mert ön
 5  5|        És így nem rejiciálhat.~Nagyságos úr! meglehet, hogy~Önnek
 6  5|     Van egy megbocsáthatatlan.~Nagyságos úr! tudja mi ez?~Nem, hogy
 7  5|       hogy ön verseket csinál.~Nagyságos úr! az isten szent~Szerelmére,
 8  5|       Azt hiszi: a költészet a~Nagyságos címmel együtt jön?~Nagyságos
 9  5|   Nagyságos címmel együtt jön?~Nagyságos úr! a költőnek~Szükséges,
10  5|       Spongyia van a szivében.~Nagyságos úr! a spongyia~Lángot nem
11  5|          Minek üti-veri tehát?~Nagyságos úr! valahányszor~Az ön verseit
12  5|      ad lyram.~Drága, tisztelt nagyságos úr!~Az ön atyja csizmadia;~
13  7|          szólalt meg a lovag,~„Nagyságos kegyedért vedd köszönetemet,~
14  8|        fiú az én fiam, uram!”~„Nagyságos úr,” rimánkodott a gyermek,~„
15  8|        rimánkodott a gyermek,~„Nagyságos úr, én nem vagyok fia.~Mentsen
16  8|       Midőn hazaért a fiúval a~Nagyságos úr, átadta őt a~Cselédségnek.
17  8|        gyermek itt fiam, te őt~Nagyságos úrfinak hivod,~Ő lesz parancsolód,~
18  8|     Szolgált az árva gyermek a~Nagyságos úrfinak,~Mögötte ment, mögötte
19  8| mennyit nem szenvedett!~Mert a nagyságos úrfi~Oly gaz kölyök vala,~
20  8|     vala,~Amilyenek rendesen a~Nagyságos urfiak.~Érezteté, hogy ő
21  8|      az írást-olvasást,~Mint a nagyságos úrfi.~És amint szaporodtak
22  8|     kezdett lenni rája,~S ha a nagyságos úrfi~Bolondokat beszélt
23  8|        erre nem,~Mert a kevély nagyságos úrfi~Mindannyiszor keményen~
24  8|  Verték falát a gladiátorok! -~Nagyságos úrfi, isten önnel,~Mi együtt