Rész

 1  4|        képes,~S melyet tőlem minden kántor irígyel.~És hogy férfi legyen,~
 2  4|      seregének~A helybeli lágyszivü kántor,~Torkának szárazságával~
 3  4|                A helybeli lágyszivü kántor~Még mindig pislogatott~A
 4  4|          egyházfi,~Hogy a lágyszivü kántor~Se’ széna, se’ szalma:~Hozzája
 5  4|         közönségnek gyönyörére:~„Oh kántor uram!~Hát elmegy a nap,~
 6  4|            filkó. -~Rajta azért,~Oh kántor uram!~Most vagy sohasem. -~
 7  4|      egyházfi,~A helybeli lágyszivü kántor~Egyebet nem válaszola,~Mint
 8  4|       Harangláb,~Mondván: „Úgy van, kántor uram!”~„No, ha úgy van:
 9  4|          ezzel a helybeli lágyszivü kántor~Fölemelte s letette a kancsót;~
10  4|              Annakutána a lágyszivü kántor~Egyet rántott a lajblija
11  4|             Sompolygott a lágyszivü kántor~Háta mögé,~Aki titokban~
12  4|    tenyerével megragadá~A lágyszivü kántor gallérját,~S fölemelte a
13  4| Állhatatosságában. -~Most pedig, oh kántor!~Téged veszlek elő;~Készülj
14  4|       szokták.~A helybeli lágyszivü kántor~Elkezdett bőgni, amint még~
15  4|          közé.~A helybeli lágyszivü kántor~Bőgései közben~Ily szókkal
16  4|        Ezeket szuszogá:~„Beszéljen, kántor uram!~Mentse magát,~Meghallgatom
17  4|              S a helybeli lágyszivü kántor~Igy mentette magát,~Heverve
18  4|          mondá~A helybeli lágyszivü kántor~A megbánásnak örömtelen
19  4|         kend ezt? -~Mind igaz, amit kántor uram szólt,~Aki, úgy mellesleg
20  4|       megijedt~A helybeli lágyszivü kántor~Feleségének látásán?~Egy
21  4|     birtokos­néja? miben sántikál a kántor? ki buzdítja merényének
22  5|            Népsége régen elaludt.~A kántor háza kapujánál~Szép hajadon
23  5|        kendejét könyűivel.~A hold a kántor szobájába~Sugárait most
24  5|             Sugárait most beveti;~A kántor, a lyány részeg apja,~Benn