Rész

 1  1|          karodból~Engem; olvasván ezeket, lebegjen~Dalma eszedben.~
 2  1|        estem nagy mohón,~Gondolva ezeket,~De ó hallatlan bosszu!
 3  4|            hoz...~És én hallottam ezeket,~És szívem ketté nem repedt!~
 4  4|     Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,~Örömest itt hagynám, de
 5  4|           ma alig lesz.”~S miután ezeket mélytitku ajakkal~Elmondotta:
 6  4|          kedvéérti~Földhözütésbe,~Ezeket szuszogá:~„Beszéljen, kántor
 7  4|     gyermeke vagyok én anyámnak.”~Ezeket mondotta szőke szép Iluska,~
 8  4|        Szomorún kullogva gondolta ezeket,~„Gazduramnak úgyis rosz
 9  4|      halálom tán ti meghozzátok.”~Ezeket gondolta s elhagyta bánatát,~
10  4|          S nagy boszankodással im ezeket mondja:~„Nem nekem... van
11  4| jobbágyidat hívod.”~Az öreg óriás ezeket mondotta,~S János vitéznek
12  5|          Hanem most már nem látom ezeket:~Az a kis domb, mely kedvesem
13  5|     másnak termi a virágokat;~Míg ezeket szétosztogatja,~Önnön magának
14  6|       magánál forróbban szeret,~S ezeket sokszor mégis megbántja.~
15  6|           van.”~És amire kimondta ezeket,~Már a Duna közepén evezett.~
16  6|      Amint nyílnak kelyheik,~S ha ezeket nyílni látod,~Szíved is
17  7|        gondoltad?~Te gondoltad ki ezeket,~Mikor szerelmed született.~
18  7|     kérdezé az agg:~„Hol tanultad ezeket?~Ki vagy, ifju, hogy hínak?”~
19  7|  Ilyeténkép mondta:~„Hol tanultam ezeket?~Egy bagoly beszélte,~Amidőn
20  7|          Mintha feketedni érzeném~Ezeket a fejér fürtöket!~Mily kicsiny
21  8|     Magyar történet múzsája,~Vésd ezeket kövedre,~Az utóvilág tudtára~
22  8|         szélmalmok előtt! elnézem ezeket,~Amint vitorlájok hányja,
23  8|         én~Többé nem is látom már ezeket,~Vagy oly későn, hogy akkorára~
24  9|     elbeszéli úgy, amint~Megértük ezeket mi mind:~Akad-e majd,~Ki