1-500 | 501-655
Rész
1 1| velem a tudomány ösvényit: ez óra~Tőletek elválaszt, szétoszlunk
2 1| nyájas barna csecsemő.~„Ez Kuruttyóivadék!”~Mond a
3 1| Légyen emléked bele;~Mely ez égő szerelemmel~Enyelegve
4 1| karomat,~Haj! nem érem el s ez érzet~Csillapítatlan marad.~
5 1| kell-e több nekünk?~Elég ez úntig póri népnek;~Vedd
6 1| érzeményim innen,~Ó a puszta föld ez nem az én hazám;~Itt a bús
7 1| pillanatra, túlviági lény!~Jőj, ez árva lét hogy elfeledve
8 1| könyv kezében,~Az életkönyv ez; benne két lap a mienk,~
9 1| Mond az aggódó anya,~Nehogy ez vagy az lakunkból~Vélek
10 1| viadalt~Karom között szemléle.~Ez óra tőle elszakaszt;~Hagyd
11 2| Legyen emléked bele,~Ki ez égő szerelemmel~Enyelegve
12 2| kecske is megnyalja.~Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’~
13 2| is a menyecske.~De most ez egyszer a szomszéd bátya~
14 3| kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez úgysem árthat,~Igaz-e?~Meg
15 3| tavasznak~Himes virági termenek.~Ez arc fölött is két patak
16 3| A színpad célja szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt
17 3| cél ne vesszen el.~S ha ez lesz életünk:~Édes jutalmat
18 3| isten,~Álmodnak boldog titka ez.’ -~És nőtt a gyermek, lángra
19 3| a gólya már,~Hideg neki ez a határ;~Röpűl, röpűl más
20 3| fájdalmában kettéreped. -~Ez volt a lant története.~A
21 3| májam~És vesém.~S nem elég ez; szomszéd bácsi~Rajtakap,~
22 3| belehal.~Úgysem tetszik ez a világ énnekem;~Sok már,
23 3| Nem, tovább nem űzöm!~Mert ez drága bér;~Tán ily áldozattal~
24 3| is?~Nagyon kedves nekem ez a hely;~Elmegy majd a tavasz,
25 4| egy rókát kétszer nyúzni,~Ez, urak, mégsem megyen;~Már
26 4| Keresztúton állok,~Merre tartsak?~Ez kelet felé visz,~Az nyugatnak.~
27 4| nincsen mit csodálni,~Télen ez már ígyen megyen.~Én ugyan
28 4| tehát a hon bajával,~Most ez egyszer el vele!~A kitört
29 4| a jó öreg,~S a kedvemért ez egyszer -~Az isten áldja
30 4| űltében megfagyott.~Esett ez a betyárnak tudtára,~S csaplárnénak
31 4| Dicsőbb, mint Ádám-Éva édene;~Ez ami búban engemet vigasztal,~
32 4| erre szőke kislány?...~De ez csak fele még.~Azon volnék
33 4| De azt is mondhatom,~Hogy ez a világ nagy,~S a világon
34 4| sugára~Képeden pihen meg.~Oh ez a mult! pusztaság vidéke,~
35 4| tiszta napfény melegen.~Nekem ez a világ nem is kellene,~
36 4| kedvesem két kék szeme;~Ez az egy szép, ami van a világon,~
37 4| EZ A VILÁG AMILYEN NAGY...~
38 4| A VILÁG AMILYEN NAGY...~Ez a világ amilyen nagy,~Te,
39 4| könnyeden.~A pénz, a pénz! ez ám a bökkenő.~Ez életünkben
40 4| a pénz! ez ám a bökkenő.~Ez életünkben a szekérkenő.~
41 4| édes-örömest fölmenteném.~Ez fáj nekem csak, nyúgodt
42 4| nyúgodt éltemet~Most egyedűl ez keseríti meg.~Tégy érte,
43 4| itten, holnap ottan,~Csak ez az élemény...~Csavargónak
44 4| egy helyen.~De nem tart ez sokáig,~Igy biztat a remény;~
45 4| A bornemű dicső ital.~És ez lett megölő betűje~A szilárd
46 4| KEDVES VENDÉGEK~Oh ez az ostoba falusi nép!~Irják,
47 4| borzasztóan mulatok.~A táti, ez derék legény. Derék.~Az
48 4| tőlök a képzelet.~A mámi, ez már művelt egy személy,~
49 4| Könnyelmüség, könnyelmüség! ez~Gyakorta oly lépésre vitt,~
50 4| könnyelműségen kivűl,~S ez majd a maga idejében~Az
51 4| bosszusággal~Ármánykodó gazemberek.~Ez egy barátom a költészet.~
52 4| nézni eztet.~Szomorú dolog ez s valóságos csúfság;~Gyötri
53 4| Míg a fagy végre engedett.~Ez ínségben csak az vigasztala,~
54 4| nagy lelke erejébül,~És ez bukása! népét fölviszi~Olyan
55 4| ő egy rövid bilincsen -~Ez a jelen; csak erre számolhat,~
56 4| nekem csak~Egy;~De mikor még ez az egy is~Sok!~Előbb-utóbb
57 4| ember hortyog.~Ugy van! ez emberalak.~Egy zugban két
58 4| itt húzom ki az éjet,~S ez nem lesz módnélkűli mulatság.”~
59 4| ajándoka! zengd el:~Honnan ez elnevezés.~Erzsók asszonyom
60 4| hajnalnak~Pirja dereng.~S innen ez elnevezés.~Vannak ugyan,
61 4| Ilyen a rágalom aztán!~Oh, ez előtt nincs~Szentség a föld
62 4| mindhárman~Összevisítánk:~Ez összevisítás~Alig lehetett
63 4| Mélységes mélyében e titkot.~Ha ez emberek itten~Észre találnák
64 4| Földöntúli izékbe avattak.~Ez vésznek előjele,~Amely még
65 4| Mert ő, a nagy férfiú, volt ez.)~„Jó napot adj isten,~Hát
66 4| a szívet;~Tündéri madár ez, amelynek~Ajtó sem kell,
67 4| cibálni,~Mint a harangkötelet.~Ez iszonyú látvány~Megragadá
68 4| volt még.~Nagyszerü volt ez esés!~Igy hullnak alá a
69 4| aggastyánt.~Ottan feküvék ez~Testének egész hosszában~
70 4| szeméről.~De korántsem volt ez~Oly könnyű munka, minőnek~
71 4| tyúkját agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi közé
72 4| amazontermészetü Mártához,~De ez nem könyörűlt.~Megfogta
73 4| Hogy, ki a bort szereti, ez és ez.~Haszontalan világ
74 4| ki a bort szereti, ez és ez.~Haszontalan világ ez a
75 4| és ez.~Haszontalan világ ez a mai;~Egyáltaljában nem
76 4| teszen szert öltözetre?~Ez is igen eredeti:~Bál- és
77 4| talpig,~Tökéletes képmása ez;~Magának és kedves honának~
78 4| S annál megfoghatlanabb ez,~Mert zsebemnek zord egén~
79 4| DÁRIDÓ UTÁN~Ez volt aztán az éjszaka!~Bort
80 4| sorsnak fényes kedve nincs;~És ez nem éppen olyan ritkaság~
81 4| szinészetet~Becsülni fogják, míg ez befogad~Minden bitangot,
82 4| biztos menhelyet.~Barátom, ez fájt énnekem s neked,~Ez
83 4| ez fájt énnekem s neked,~Ez keseríte minket annyira.~
84 4| de mással nem birok;”~Ez ok~Miatt~Hordá, mig széjjel
85 4| Tudjátok?~Hanem szegény~Fején~Ez épen a nagy átok,~Mert a
86 4| irgalmatlanúl:~Csak a bor, amitől ez~Ismét lecsillapúl.~Lecsillapúl
87 4| Vitéz Mihály.~Hát a dologban ez volt az egész:~Kereste ott
88 4| oly hidegen;~Megöltök, ez halál nekem.~Halál nekem!~
89 4| halál... nekem már mindegy!~Ez a kétség irtóztató;~Igy
90 4| Ki sajátod lopja! -~Ha ez így van: sorsod~Szivemből
91 4| közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít
92 4| látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában
93 4| Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én
94 4| hagyjatok életben,~Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem;~
95 4| tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany,
96 4| préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos
97 4| kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No,
98 4| Szerecsenországnak jószívű királya.~Ez a magyaroknak mindjárt pártját
99 4| sereget,~Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~Igen jól ismerem
100 4| határra,~Hogyne örűlt volna? ez a szegény vidék~Egyebet
101 4| ettek mást, mint levegőeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni
102 4| méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük
103 4| kezére.”~Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~Minden
104 4| szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében
105 4| huszárok.~De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára
106 4| csinálom-adta! meleg egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már a
107 4| kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~Kednek
108 4| egyedűl mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én
109 4| megmentője,”~Beszélt a király, „ez legyen tetted bére,~Vidd
110 4| régi hűséges szívemet,~És ez elég neked, drága szép Iluskám!~
111 4| emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végső lehellete:~Jancsikám,
112 4| gondolta s elhagyta bánatát,~Ez szivéhez vissza most már
113 4| neki János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom
114 4| szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam,”~János
115 4| kivántam,”~János vitéznek ez járt gondolatában;~Amint
116 4| Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok,
117 4| énnekem.~Kendtektől csupán ez egyet követelem:~Amidőn
118 4| szeme világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~
119 4| egyik óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És
120 4| temetőbe’;~Temetőhely volt ez, ócska temetőhely,~Harcoltak
121 4| ide?~Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~Azért semmi áron
122 4| medve egy lett a halállal.~„Ez elég lesz mára,” János ezt
123 4| megszakadt.~Igen feltüzelte ez a győzödelem,~Azért, mint
124 4| szerteszét harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~
125 4| Hogy belépett János vitéz ez országba,~Mindent, amit
126 4| kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó,
127 4| íratok;~Fekete betűkkel~Ez lesz írva rája:~„Itt hervad
128 4| szivárvány,~Reánk mosolygani fog ez,~Ha majd derengő ifjuságunk~
129 5| ott terem,~És szól, hogy ez nem férfias dolog;~Azt mondja,
130 5| komor, goromba férfi ő;~Ez a rosz bátya mindig közbejő,~
131 5| embert ütök - -~Egyébiránt ez egyre megy,~Különböző csak
132 5| bánatja.~Bánatom s szerelmem,~Ez ikertestvérek,~Engemet gyötörni~
133 5| JAJ, BE BÚS EZ A HARANGSZÓ!~Jaj, be bús
134 5| A HARANGSZÓ!~Jaj, be bús ez a harangszó!~Neked harangoznak,~
135 5| győzedelmeskedni a bút~Nem láthatád.~Ez akkor volt, - ha megtekinted~
136 5| homlokod~Letarlott édenét,~- Ez első csókom volt,~S te ezt
137 5| Legfölebb is egy vén remete,~És ez a remete a halál.~Pest,
138 5| befog.~Bármennyit szenvedek: ez orvos által majd~Én is meggyógyulok.~
139 5| könnyei.~Szegény anyám te!~Ez a vigasztalás sem jut neked;~
140 5| jutalom?~Dicsőség legfölebb,~Ez a szem fényét elvakító semmi;~
141 5| szétpattan este nyúgaton. -~És ez minden nap így megyen.~Pest,
142 5| halljuk, majd elbeszéli a hír:~Ez és ez nyugszik... odalenn...~
143 5| majd elbeszéli a hír:~Ez és ez nyugszik... odalenn...~Haszontalan
144 5| Elhagyni, fiúk, titeket,~Ez fáj nekem, ez szomorít el,~
145 5| titeket,~Ez fáj nekem, ez szomorít el,~Ez ver kebelembe
146 5| fáj nekem, ez szomorít el,~Ez ver kebelembe sebet...~De
147 5| Sötétkék napok égtek...~De ez nem tartozik ide.~Csak hogy
148 5| számára,~És ha fennűl már ez életmentő sajkán,~Megszárítja
149 5| menyecske,~Bordám alatt ez a kis húsdarab~Ugrálni kezdett,
150 5| mozdulásra kél?~Nem olyan-é ez, mintha rózsabokrot,~Virító
151 5| ráz a szél?~Az égő szív, ez a rózsának bokra,~Lengő
152 5| reményim sajkája kettétört,~Ez a durva kőszirt most már
153 5| érezém~A szerelemnek mind ez ideig,~S e bú mindennél
154 5| Hej, pedig e szivközép, ez~Szentek szente,~Nem sok
155 5| barátság~Ünnepének?~Ünnep volt ez, a barátság~Szép ünnepje,~
156 5| sok fájdalmat elveve.~Ha ez nem volna, a kígyók marása~
157 5| láttam tiszta kék eget!~S ez hazugság, mert nem láttam
158 5| költőt, s tán rendén is van ez:~Tarka, pompás toll nem
159 5| világát,~Szerelem dicső világa ez!~Hálából e szív, örök tüzével,~
160 5| elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a jó háziorvos,~Nem késett,
161 5| van olyan nagy élőfa, mint ez?~Árnyat az egész világra
162 5| fa keblem~Pusztájában?... ez a gyűlölet.~El fog dőlni
163 5| szerelmem, mint nap, jött ez éjre~Fölkelt a nap... halványúl
164 5| nem lennél enyém!~Iszonyú ez éj és e sötétség~S villám
165 5| Szerelemmel rám mosolygani.~Ha ez igy van, mint álmodni szoktam,~
166 5| Lángrózsáit, a csillagokat.~Majd ez égi fény borít el, majd
167 5| viharból ugy maradt meg ez, mint~Bús időkből az emlékezet.~
168 5| nagy láthatáron,~Rónaság ez, völgy- és hegytelen.~Szívem
169 5| hol majd elédbe állok,~Ez a nagy nap nemsokára jő.~
170 5| rózsa lett.~Mit jelenthet ez az álom?... semmit,~Csak
171 5| halálra gyötri,~S olyan édes ez a gyötrelem!~Szalkszentmárton,
172 5| énnekem, teremtőm!~Hajdan ez volt a kivánatom.~Oh mi
173 5| énnekem, teremtőm!~Mostan ez az én kivánatom!~Szalkszentmárton,
174 5| a mohamedán:~Kelet felé ez hosszu árnyat vet.~Miként
175 5| lakásom;~Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel.~
176 5| fakadott.~Most is látni ez örömkönnyeknek~Cseppjeit,
177 5| Nagyságos úr! tudja mi ez?~Nem, hogy engemet kritizál,~
178 5| sírbolt, amelyben a föld,~Ez óriás koporsó fekszik.~És
179 5| lelkiösmeret marása...~De ez nagyon régen halt már meg,~
180 5| fergeteg törött le,~S mit ez most kerget a széles világba.~
181 5| kedv, nevetés,~Csak olyan ez, mint a virág a síron.~Kivűl
182 5| könyűi égnek! -~Oh nem, ez mégsem szép határozat!...~
183 5| lánglobogva ég;~Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál
184 5| mezőt,~S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.~Pest, 1845.
185 5| rég sohajtok.~Fölléptél. Ez engem megujit,~Hogy a sorompók
186 5| juhászlegény!~Tele pénzzel ez a kövér erszény;~Megveszem
187 5| dásul add a szeretődet.~„Ha ez a pénz volna csak foglaló,~
188 5| azonban~Tavasszal él csak, és ez oly rövid,~Míg a szerény
189 5| áldani átkos életemet.~De mi ez? sír... halál... hova nem
190 5| előttem.~Nem váromladék ez. Csárdának romjai.~Hanem
191 5| templom maradt meg - de ez is betegen -~Hogy a pusztulásnak
192 5| én fáradt életemnek képe ez.~Elfárasztott engemet a
193 5| egyszer szerelmi lantomat;~Még ez egyszer, egyszer és utószor,~
194 5| Országokat reszkettető Lehel!~Ez volt a hős, ez volt a kürt!...
195 5| reszkettető Lehel!~Ez volt a hős, ez volt a kürt!... e hősnek~
196 5| Kilencszáz év mult, és ez égzengésre~Most kél a viszhang:
197 5| legjobb köszörükő? a bosszu;~Ez fente meg a magyar kardokat.~
198 5| leggyorsabb fergeteg? a bosszu;~Ez hordja mostan a magyarokat.~
199 5| temeted.~Nagy lakomája volt ez a halálnak,~S kit el nem
200 5| császár,~Függjek koszoruként ez oszlopon. -~Német vagy,
201 5| visszavettem.~Legdrágább kincsem ez,~Jobb helyre kell hát tennem.~
202 5| a~Világ magát gunyolja,~Ez a babér, ez a babér~Velőm
203 5| magát gunyolja,~Ez a babér, ez a babér~Velőm égetni fogja.~
204 5| alkonyodnak harmatcseppje ez?~Magyar dicsőség, mi valál?~
205 5| leszálla~Pihenni fölibe.~Ez kérte, mondaná el~Élettörténetét,~
206 5| történtenek.~Meddig tart még ez iszonyú világ?~Miért nem
207 5| asszony! -~Arca pirul... harag ez vagy szégyen?~Oh, akármi,
208 5| Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem elég,~Engem ne tisztelj,
209 5| van még...~Erre törekszem, ez amit kivánok:~Büszkén nevezzen
210 5| Ábelszivek fölfeccsent vére ez,~Mit a zsivány föld csillagnak
211 6| szivünkre célzó gyilkot lát,~S ez öngyilkos kéz hányszor szálla
212 6| egy hiéna kiása siromból.~Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.~
213 6| Én szívemet adtam oda,~S ez oly keserű volt, hogy megdöglött
214 6| fönn a mennyben virúl.~De ez nem igaz.~Virág az ember,
215 6| sem halhatok.~De mily hang ez, mily tulvilági hang,~Mely
216 6| gyermek, s nem valék~Még ifju. Ez az élet legszebb éve,~Mint
217 6| jövőmet,~S már hittem is, hogy ez való, nem álom...~De most
218 6| napról-napra nőttön-nőtt ez ür,~S ez ür miatt nem szállhatott
219 6| napról-napra nőttön-nőtt ez ür,~S ez ür miatt nem szállhatott
220 6| nem angyal;~Ahol vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S te
221 6| ajkamon volt ajka;~E csók! ez ajk!... mért nem váltunk
222 6| mindörökre rajta!~E csók, e csók! ez édesb volt a méznél~S az
223 6| tudom, honnan, s miként van ez,~De mostan ég és föld egészen
224 6| trónon. De hisz trón volt ez; mi rajta~A boldogság ifjú
225 6| emlékezet!~Eljött az ősz, ez a vad zsarnoka~A természetnek.
226 6| szelét~Elválás képiben, s ez arcainknak~Leszaggatá szép
227 6| Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? -~Alszod, természet, téli
228 6| élet!~De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.~Szalkszentmárton,
229 6| Csalódás kínos sohaját;~S ha ez leng rájok:~Sírhalmukon
230 6| Mely csókola. -~Rég volt ez; azóta már~Sok esztendő
231 6| lyányka,~E fekete szem,~Ez bánatom és örömem~Százszínű
232 6| nevez.~Az én jelszóm nem ez;~Én örömimet és fájdalmimat~
233 6| temető?~A bú temetője!... „S ez hol lelhető?”~Azt kérditek,
234 6| repedj meg, oh szivem!~És ez - büntetésül - nem reped
235 6| szived?~Nem érezed,~Hogy ez hideg csók, hideg ölelés
236 6| bujdosik!...~S ha végre ez is leesik!... - -~Szalkszentmárton,
237 6| az ég,~Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.~A lyányi
238 6| nem mondtok hazugságot,~Ez meglehet,~De azért nem adom
239 6| Mélyébe e földalatti háznak.~Ez a fény is csak azért pillant
240 6| Mulandóság a királyok királya.~Ez a világ az ő nagy palotája.~
241 6| velem?~Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!~Ugy rángatózik,
242 6| meghalt után! -~Jó asszony, ez egyet föl se vedd,~Vagy
243 6| végy föl többet... hisz ez egy ruhán~Keresztülcsillog
244 6| Csak álom, tünedékeny álom.~Ez álma mind a természetnek,~
245 6| Fejemben éj van, éjek éjjele,~S ez éj kisértetekkel van tele;~
246 6| Mint megannyi tündérvár!~Oh ez idő el fog jőni,~Amidőn
247 6| nem is madár dalolása~Volt ez, hanem szivök dobogása.~
248 6| Lidi,~Azért nem tetszett ez a nap neki.~De csakhamar
249 6| közepében.”~Szólt az úrfi: „Már ez derék dolog!~Mert hisz én
250 6| végiggondolta a dolgot:~Ez az úrfi oly sok szépet mondott,~
251 6| hol jártál, galambom?”~Ez nem tudta: hirtelen mit
252 6| Legény, leány - amaz szőke,~Ez barna,~Legény a lyányt subájába~
253 6| Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Mi ez? mind vágytok engem ünnepelni?~
254 6| És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,~Azért rút a
255 6| És a világ során. Az és ez oly sötét!~S az éjben, mely
256 6| Igy van. S e gondolat, ez oly engesztelő,~Nagy úr
257 6| oly engesztelő,~Nagy úr ez, mely minden megbántást
258 6| felhőknek vándor serege;~Ez a műhely, hol a komor kovács,~
259 6| észrevétlenűl~Léptünk eléd?... ez egyszerű dolog:~Megvesztegettük
260 6| kérdték volna: milyen látomány ez?~Melyik tündére az álomvilágnak~
261 6| Dávid a szép martalékkal,~Ez életének nem adá jelét,~
262 6| töredezve szólt:~„Férjem!... de ez nem férjem... ez sem az;~
263 6| de ez nem férjem... ez sem az;~És e terem... hisz
264 6| sem az;~És e terem... hisz ez nem a mienk.~Hová juték?
265 6| rajta ezt a szép piros vért;~Ez férjed vére... én megöltem
266 6| midőn az végzé, így kezdette ez:~„Hah, istenemre, hogyha
267 6| a biró,”~Igy szóla Jób, „ez asszonyt itt magának~Akarja
268 6| a szomszéd terembe.~„Hát ez ki itten?” kérdé, öccse
269 6| senkinek.~Annál jobb. Oh ez pompás alkalom!~Szép kedvesem
270 6| az égbe röpülünk!”~„Hah, ez megőrült,” gondolá Perenna,~
271 6| mert az élet csizmatalp,~S ez nem lesz új, ha egyszer
272 6| rabokból ismét emberek!”~Ez nagyszerü, de véres kor
273 6| szeret;~És ha szeret, megég.~Ez és az baj. E két baj közt~
274 6| fényben kel.~Milyen hullám ez? hogy híják e sziklát?~Milyen
275 6| Lövel kék homlokára.~Olyan ez a piros fény,~Mely a kék
276 6| szellemszárnya.~Oly szomorú ez a hold,~És mégis rája nézek,~
277 6| Oly mondhatatlanul bús~Ez a hold, hogy láttára~Eszembe
278 6| bagolyfiakkal?~Milyen kisértetes ez a dal! -~S dalolnak egyre
279 6| Orvost küld hozzánk, és ez útban is van,~És már maholnap
280 6| Barna fürtök, barna szem,~És ez arcon és e szemben~Mennyi
281 6| hogy engemet szeretsz,~És ez a szó életemnek~Egy új teremtője
282 6| Ám nem szeretni, oknak ez kevés;~A mozdulatlan, a
283 6| közeledhetik.~Kinoskeserves lesz ez örökszomju élet,~Hanem éretted
284 6| lehull, de már élettelen.~Ez sorsunk a sirig. Bár járj
285 6| életem~Egyetlen reménye!~Ha ez az egy reményem is~Elmulandó
286 6| szerelmem... és szerelmem...~Oh ez véghetetlen!~Erdőd, 1846.
287 6| szobának szívem az asztala,~Ez asztalon nagy ezüst pohárba’~
288 6| hatalmas szellem,~A szerelem. Ez lakik most bennem,~Ez lakik
289 6| szerelem. Ez lakik most bennem,~Ez lakik most keblem szobájában~
290 6| hoztál rája, te!~Oh lyány, ez nagy kegyetlenség.~Bocsáss,
291 6| hogy már hajam megőszült...~Ez a szív itten, oh ez oly
292 6| megőszült...~Ez a szív itten, oh ez oly öreg.~Az éjszakákat
293 6| kétországos nemzet a magyar!~Ez tette lelkem pusztává, a
294 6| madarat,~Úgy űzött engem ez a gondolat.~Lassan, lassan,
295 6| jó lovam, lassan járj,~Ez a rosz gondolat elmaradt
296 6| határon,~Tünődve: mi volt ez? való-e vagy álom?...~Pest,
297 6| házereszrül,~Ugy függ szivemről ez a gondolat.~Hej, be nem
298 6| volt, nem így néhanapján!~Ez ünnep sokszor be vigan viradt
299 6| S ilyen áldások dacára~Ez a nemzet mégis árva,~Mégis
300 6| dicsőséggel lakunk jól,~Hogy ez innen van honunkból.~Ez
301 6| ez innen van honunkból.~Ez hát nemes büszkeségünk,~
302 7| az ifjúság,~Maholnap már ez is itt hágy,~S másra, tudom,
303 7| Koldusbot és függetlenség!”~Ez légyen jelszavad.~Ha férfi
304 7| Kivül-belül szomorú csárda ez~A Kutyakaparó,~Éhen-szomjan
305 7| Dömötör;~Hát a felesége?~Ez takaros menyecske lehetett~
306 7| használ.~És amilyen maga ez a csárda,~Olyan a vidéke,~
307 7| Mintha szánakozva tekintene~Ez árva csárdára.~A csárdától
308 7| gyötresz, hazaszeretet!~Ez hát a költő sorsa, mindig
309 7| hát a költő sorsa, mindig ez,~Hogy örök vészű tengeren
310 7| szakad.~Kietlen pusztaság~Ez, amelyben lakunk;~Nincs
311 7| EGRESSY ETELKE~Ez a te lyányod, Gábor? én
312 7| elveszték, még minden megjöhet;~Ez egy, mi nem jön el többé
313 7| a~Költő, a szabadság~Ez örök-lámpája.~Pest, 1847.
314 7| kettő lesz belőle,~De még ez is, ha ugy tetszik, pengőbe’.~
315 7| hirtelenében,~Mert nekem ez már régi mesterségem.~Mestere
316 7| világ zaja nem zavarja.~S ez az igaz költő, ki a nép
317 7| édesapa legelső fiához,~Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„
318 7| édesapa középső fiához,~Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„
319 7| Poharába, édes szerelem!~Ez az egy, mi tépett lelkemet~
320 7| Összeolvaszthatná némileg;~Ez az egy fa, mit kétségb’esésem~
321 7| szövi be~A hazaszeretet,~S ez is csak addig van, míg jön
322 7| Melyért vérzenünk kell;~Ez a szentség a szabadság!~
323 7| sem?~A kérdések kérdése ez,~És nem a „lenni vagy nem
324 7| nevezünk,~A miljom érdek,~Ez mind egyes sugára csak~Egy
325 7| elérte,~Ismét leballag,~S ez így tart mindörökké:~Föl
326 7| Régen, régen kezdtem én.~S ez mutatja bölcseségem!~Már
327 7| Csak egy nap süt melegen,~S ez a nap nem fönn az égen,~
328 7| virág~Beszéde, annak dala ez,~S ha lényem durvább része
329 7| világ; s a mostani béke~Ez csak ama sírcsend, amely
330 7| nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:~A jók
331 7| Vértengerbe kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,~Melyet igért
332 7| isten, próféták ajkai által.~Ez lesz az ítélet, s ez után
333 7| által.~Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,~Az
334 7| életemnek egy főcélja lesz,~S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.~
335 7| zsarnokság ellen küzdeni.~S ez eskü most is olyan szent
336 7| másvilágon is,~Ha valaha ez esküt elfelejtem!~Pest,
337 7| világot;~Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,~Melyre nevedet
338 7| mert ujra mindig megtelék.~Ez olajos-korsó az élet kéje;~
339 7| fejedhez. -~Csak igy élet ez az élet,~Tüzes lyánnyal,
340 7| jöszte, bányaszellem,~Most ez egyszer volt lejőni kedvem,~
341 7| csillagom,~Nem neked való hely ez, ahova értem;~Vagy ha el
342 7| át a csatatéren.~Csatatér ez a sík, szent csatának tére,~
343 7| rátok,~Elvertem az ördög~Ez atyjafiát...~Mily édes az
344 7| torony áll még egyes-egyedűl,~Ez is maholnap már halomra
345 7| PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK...~Puszta
346 7| MOST JÁROK...~Puszta föld ez, ahol most járok,~Istenért
347 7| Minő az út!... de vajjon út ez?~Vagy fekete kovász talán?~
348 7| szerelmemért!~Vagy tán e zápor és ez a sár~Épen szerelmemért
349 7| átkot. Jaj annak,~Jaj, akit ez tart vissza csak.~Én eskü
350 7| egen.~S örök hűségem, oh ez a hüség is~Még a te érdemed
351 7| engemet röpít ki...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~Amiért a sorshoz
352 7| meglelém a révet...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~Nem veszem
353 7| édes ajakárul...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~Még ez este
354 7| Cimborák, ez a bucsúpohár!~Még ez este vagyok a tiétek,~Töltsétek
355 7| állni székem...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~S mert szeretlek
356 7| kiálthassátok:~Cimborák, ez a bucsúpohár!~Pest, 1847.
357 7| MI LÁRMA EZ MEGÉNT?~Mi lárma ez megént
358 7| LÁRMA EZ MEGÉNT?~Mi lárma ez megént fülem körűl?~Ki háborítja
359 7| bánom veletek. -~Hiába, ez már az én modorom:~Ha férfi
360 7| Mely született s ellobbana.~Ez bennem a legelső szerelem,~
361 7| örökre itt maradsz szivemben,~Ez a szív nagy, megfértek benne
362 7| szívedet, hiszen majd felel ez...~Hallod? én is hallom,
363 7| Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez~Ábrándos hang jólesik nekem.~
364 7| Az anyám lebeszélt róla,~Ez volt a siralmas óra!~Szerencs,
365 7| még talán nem ittam?...~Ez volt tehát~A múzsák egykori
366 7| ezt is özvegye~Állíttatá, ez oszlopot;~De könnyen telt
367 7| a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
368 7| a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
369 7| a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
370 7| a vérpadra lépni.~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
371 7| a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettől félek.~
372 7| Egy fehér hattyúra, és ez~Hozta őt a lyányka mellé,~
373 7| tagadta.~Milyen csók volt ez!... midőn~Összeért az angyal
374 7| szűlt a lyányka, kardot,~És ez a kard... a szabadság.~*~
375 7| csókolóztak.~Milyen csók volt ez!... midőn~Összeértek ajkaik,~
376 7| vágyaimról,~Reményeimről... ez még mind kevés,~De ami több,
377 7| alatta haltak el.~Mutatja ez, mutatja,~Hogy az igazság
378 7| Hogy az igazság itt van,~S ez isten oltáránál,~Bár a világ
379 7| harsonákat,~S emeljétek paizsra~Ez ifju leányt,~Ki mátul egész
380 7| karoddal, szép leány!~Csók-e ez vagy bor? biz én már~Nem
381 7| is tudom igazán,~Bor lesz ez, bor! ilyet ittak~Az olympi
382 7| fejemre,~Oh de milyen mámor ez!~Égbe vitt... a föld alattam~
383 7| olyat~Kompónálni, azért. Ez meglehet. Ámde hogy úgy
384 7| Ha szakad a tajték róla: ez a~Sok tűztől van, nem a
385 7| reám.~De nem, nem zápor ez; csak egy könny,~Egy könnycseppecske
386 7| Kiszorított könnyeim.~És ez jó, hogy ily hideg van,~
387 7| Milyen áldott két csikó ez,~Egyik sem kér abrakot.~
388 7| kezedet.~Tréfa, ami tréfa, de ez~Kriminális egy idő,~Összeesküdt
389 7| megtölti~A szivet,~Hogy ez, szegény, szinte-szinte~
390 7| szinte-szinte~Megreped.~És ez a nép egyre lót-fut,~Föl
391 7| nekem.~S meddig tartott ez a bajom?~Míg megcsókolt
392 7| Fenyegeti éltemet.”~Tréfa-e ez vagy valóság?~Egyik s másik
393 7| Forró érzelem?~Hű tanya ez a szív,~Nemesebb barátság~
394 7| Nemesebb barátság~Hű tanyája ez.~Elhagyott, elaggott~Szüleim
395 7| Szüleim egyetlen~Lágy párnája ez.~Kert e szív, ahol leg-~
396 7| Nyílnak, szerelem!~Bánya ez, amely a~Szabadság számára~
397 7| röpülne fel?...~S egykor ez a szív is~Megszünik dobogni,~
398 7| Mint a többiek;~Egykor ez a szív is~Megszünik dobogni...~
399 7| A SZÁJHŐSÖK~Meddig tart ez őrült hangzavar még?~Meddig
400 7| titeket.~Áldozat s tett, ez a két tükör, mely~A valódi
401 7| a hon eladói,~Elveszünk ez ordítók miatt...~Rólok tudja
402 7| hogy fölfordítsam majd ez~Ál nagyok győzelmi szekerét,~
403 7| Itt leszen,~Nem a világ ez az egy hét,~Lemorzsolom
404 7| Szól a filemile.~De hiszen ez nem is~Madár danolása,~Hanem
405 7| és boszorkány, még csak ez volt hátra,~Hogy fejkötő
406 7| fogod.~Sohasem hallotta ez asszony híremet?~Veselényi
407 7| A vezérnek hosszu volt ez a nap, hosszu,~Két madár
408 7| azt is látásod elvette,~De ez egy ész helyett adott ezer
409 7| látszott;~És, ha nem volna, ez adna bátorságot.~„Irok neki,”
410 7| bosszankodva szóla: „Istenemre,~Ez asszony boszorkány, ugy
411 7| megbüvölt-bájolt!~Egy a gondolatom, s ez ő... szemeimre~Vont az egész
412 7| csak egy kis nyilása,~És ez is azért van, hogy szemem
413 7| Sűrű bokrok között~Állt ez s gondolkodék szíve szerelmérül,~
414 7| ágyam,~Erre fekszel, és ez nincs megvetve lágyan.”~
415 7| csak egyet, szeretnem,~És ez is csak engemet szeret,~
416 7| nagylelküség - -~Mily zaj ez kinn?... Pegazusom tombol,~
417 7| Megmondjam-e, feleségem,~Hogy ez ifjuból mi lett?~Ne sajnáld
418 7| Amelynek gyémánt kapujára~Ez volt fölírva szivárvány-betűkkel:~„
419 7| akasztott emberek,~Mindenhol ez, mindig csak ez,~S hátúl
420 7| Mindenhol ez, mindig csak ez,~S hátúl a sziklák ormiról~
421 7| való;~S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,~Nem is
422 7| eltemette a nyarat,~Az ősz, s ez is haldoklik már,~Az erdő
423 7| Oh én szerelmes istenem,~Ez még koránsem szerelem!~Még
424 7| legyen örömtelen...~Lássátok, ez a szerelem!~Koltó, 1847.
425 7| gyönyörűen rántja félre arcát!~Ez a bájos orca épen méltó
426 7| melyen ő futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~
427 7| kisértet fejér lepedőben~Volt ez, mely lakozik kinn a temetőben;~
428 7| ördögkezektől van varrva,~Ez a piros sipka a bőségnek
429 7| nyelv, mit az irodalom!~Ez csak haszontalan cifra az
430 7| be,~De hogy is nem jutott ez mindjárt eszembe?~Bevezetem
431 7| mit az ég magához húza,~Ez egy: kackiásan kipödrött
432 7| csak a belseje marad,~S ez még nagyobb munka, ezt egy
433 7| járatnál folyót iskolába,~Mikor ez alig van fiaid számára?~
434 7| Tisza folyamoddal;~Mint ez környékének, ugy esnek ők
435 7| ingófélben van? semmit sem teszen ez!~Hiszem azt az egyet, hiszem
436 7| nyugatra a háza,~S hogy ez az időnek járását ne lássa,~
437 7| nélküle.~Talán amióta század ez a század,~Nem érte Borbálát
438 7| pálinkás-üveg a kamarába’ van,~S ez az, ami őt oly jókor odavonja,~
439 7| ház lángi ragyogtatnak;~Ez már a pokolnak rálövelő
440 7| vendég ugyan az unalom,~De ez az öregúr épen ugy utálja~
441 7| örömkönnyekre nem fakadt,~Hallván ez édesen üdvezlő szavakat;~
442 7| nézve azt jegyzi meg, hogy ez~Amint eddig elvolt nélküle,
443 7| EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már
444 7| EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az élet!~Az egész
445 7| kolomp,~Amaz drámákat és ez~Tündérregéket mond.~Itt
446 7| maradni nem hágy.~Nevezetes ez a város.~Tekintetem szerteszéjjel~
447 7| század.~S történetkönyv ez a város,~A történetek nagy
448 7| sírontúli életnek hite,~S ez is kikelt már,~Ez is virít
449 7| hite,~S ez is kikelt már,~Ez is virít már,~És ezt szerelmed
450 7| koporsó; de vidám sajka ez,~Amely velünk e~Szép életből
451 7| tudni:~Hol, merre terjed ez a másvilág?~És mily alakban~
452 7| alakban~Jutunk majd innen~Ez ismeretlen másvilágba át?~
453 7| mit látnál?~Késő éj van, s ez még nem elég:~Éj a földön
454 7| föl a vidék.~És a szél, ez a hazátlan szellem,~Kit
455 7| Hej, milyen jólesik nekem ez!~Lenn a Dunában a nap képe;~
456 7| Soha sincsen semmije.~De ez nem az ő hibája;~Ő magyarnak
457 7| aggalom~A jövendő miatt?~Ez volt a szép palást, amely~
458 7| Mily iszonyú tett volna ez,~Ha nem voln’ olyan ó,~Ha
459 7| majd el sem hagyja őket ez.~De szép hited, tisztelt
460 7| henyéltünk,~Ennek vége lesz,~Mert ez a léleknek~Fásulást szerez.~
461 7| el.~Mennyi galibával~Jár ez a dolog!~Hagyjuk abba, jobb
462 7| fenekébe.~Hisz elég nagy ez a puszta,~Megférünk egymás
463 7| mely utána nyargal,~De biz ez nem fordul el, hanem~Utoléri,
464 7| Éljenek az iskolák!”~Ez komor tanya,~Ahová az ifju
465 7| belépek, lábamat~Vissza még ez urak sem riasztják.”~S a
466 7| isten hírivel~Menjen arrébb, ez nem csárda.~Majd biz itt
467 7| Másodízben rakva meg a tányért,~„Ez a Matuzsálemína~Hogy kitett
468 7| Hogy kitett magáért!~Hiszen ez királyi vacsora;~Kár, hogy
469 7| gyermekem,~Még egy él és ez rosz ember~És irántam idegen.~
470 7| is nagy: a kétségb’esés.~Ez a bűnök koronája,~Minthogy
471 7| bűnök koronája,~Minthogy ez nem más,~Mint a legsötétebb~
472 7| boldogságod sosem késő,~És ez oly bűvszer, mitül~- Essék
473 7| ember, hol vagy? nézz ide,~Ez az én kis unokám!~Ifju ember,
474 7| szentségtelen lábnak való ez,~A tied szentségtelen...~
475 7| Régi szenny és régi gond.~S ez, Bolond Istók öcsém,~Ez
476 7| ez, Bolond Istók öcsém,~Ez mind a te munkád,~Ember
477 7| világít,~A tanyának mécsvilága ez,~Boldogokra vetheti viágát,~
478 7| Az első Ausztrália.~És ez, hogy Ausztr(ál)iának~Tőszomszédja,
479 7| paraszt és a nemes.~Kutyabőr! ez itt a fő-fő,~Becsben párja
480 7| om milyen emberek,~Hogy ez országban nyilvános~Épületek
481 7| Lenézik a szegény költőket~Ez elbizott, kevély urak,~Kik
482 7| Jót kivánok én is néked,~Ez természetes dolog,~Csakhogy
483 7| életednek~Bánatai, bajai?~Eh, ez nem is jó kivánság!~Bánat
484 7| igen látni meg.~Ifjuság! ez a minden jó,~Éld le ifjuságodat...~
485 7| jó,~Éld le ifjuságodat...~Ez rövid, s aztán meghalni?~
486 7| hajak késő korát,~Hanem ez ne légyen más, mint~Álarcban
487 7| ég...~Úgy ereszkedik le ez~A sík tengernek szinére,~
488 7| Egy sziporkát sem fáradva;~Ez a gép tán egyenest a~Másvilágba
489 7| magával~Nem bírt, kinek ez~Volt a neve egykor~Mindenkinek
490 7| Haragos Petőfi!~Mily aggalom ez, mily~Hiábavaló!~Nem hagyhat
491 7| milyen szegény gazdagság!~Ez milyen gazdag szegénység!~
492 7| szobában.~Furcsa lesz, ha már ez egy~Darabig majd így mén:~
493 7| haldoklik az esztendő,~Ez a mi drága kedves jóbarátunk...~
494 7| Ellenségnek is megbocsát,~És ez valóban nagyszerű, szép;~
495 8| bujkálás miatt,~S hol a hold, ez a szép fonóleány~Olyan kisérteties
496 8| bódítón-édes illatot...~Barátom, ez a fájdalom virága,~Ez a
497 8| Barátom, ez a fájdalom virága,~Ez a virág lantod zenéje volt. -~
498 8| küldetésedet?~Szent és nagy ez valóban,~Amely föld pusztulóban,~
499 8| látnátok satnya maradéktokat!~S ez a faj dicsekszik őse érdemével,~
500 8| Vigyétek el!...~Mily illat ez,~Mily sok virág!~Egy végtelen~
1-500 | 501-655 |