Rész

 1  4|         zaj,~Mily lárma riasztja~Egyszerre az egyház~Temetői nyugalmát!~
 2  4|        gondolt a zsiványtanyára;~Egyszerre valami csillámlott előtte,~
 3  4|         is jön; a világ elborúl,~Egyszerre megdördül az égiháború,~
 4  4|        János bámulva mód nélkül,~Egyszerre előtte valami sötétül.~Az
 5  4|  sötétebb lett előtte a világ,~S egyszerre csak annyit vesz észre,
 6  4|      János vitézünket;~Nagy lába egyszerre félmérföldet lépett,~Három
 7  4|          feltátotta,~Hogy Jánost egyszerre szerteszét harapja;~S mit
 8  5|         Az lett szivemnek pokla.~Egyszerre lelkemet ezer~Mennykő csapása
 9  5|       Elmondjuk ott egymásnak,~S egyszerre indulunk, ha ébresztő szava~
10  5|        fölbontott levél,~Amelyet egyszerre általolvashatok;~S vannak
11  6|        való, nem álom...~De most egyszerre szívem, melyet a~Világgal
12  6|       évekig.~De fölébred végre,~Egyszerre fölriad,~Fölkeltik egyre
13  6|       tenger meghallotta azt,~És egyszerre nagy birodalmában~Minden
14  6| járt-kelt? ő maga sem tudja;~Mig egyszerre csak azt veszi észre,~Hogy
15  6|  Mindaddig férje is boldogtalan.~Egyszerre a nő felsikolt ijedve,~Hallván
16  6|         lelkök ismét visszatért:~Egyszerre léptek az ajtó felé,~Amely
17  7|       gyanánt~Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.~Más csak levelenként
18  7|       Hosszu messzeséget,~Amidőn egyszerre~Utolért emléked,~S szárnyamat
19  7|         Másfelől, a kisleány.~És egyszerre csak elkezdtek~Sírni mind
20  7|       fűre~Könnye~Szomorún.~Most egyszerre~-Vajjon~Mi dolog? -~Búsan
21  8| visszavette elvert feleségét.~De egyszerre más jutott eszébe...~Gyűléseztek
22  8|          Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,~Mint a villám oly váratlanúl
23  8|         véve még lélekzetet sem;~Egyszerre, mintha lőpor által~Vetették