Rész

501  8|               zúgá be a szamum szele.~Ez a szép föld, ez volt a szép
502  8|         szamum szele.~Ez a szép föld, ez volt a szép idő!...~De tömlöcének
503  8|           világa,~Mert vesszejével őt ez főbe vágta.~Vessző s egy
504  8|    Táplálgatta, borral.~Már hiába, ha ez olyan~Különös plánta volt,~
505  8|        egyebet, mint~Pincei harmatot.~Ez alatt az orr alatt egy~Nagy
506  8|            kolbászt~Saját kéményébül,~Ez volt ajándékom, s ő még~
507  8|          kikelet~És a nyár gyüjtöget,~Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,~
508  8|               volnék! oh milyen rideg~Ez a magasság, e dicsőség,~
509  8|             lelkesítve jár,~Mondván: „ez a föld, honnan elfutott~
510  8|             Cézár;~Előttünk meghajolt ez óriás,~S ti a törpéknek
511  8|         hegedűd,~Hej, nem szól már, s ez nekem még keserűbb,~Ez nekem
512  8|              s ez nekem még keserűbb,~Ez nekem még keserűbb!~Régi
513  8|         ezelőtt,~A jövő meg? bánja is ez a jövőt.~Bánja is ez a jövőt!~
514  8|               is ez a jövőt.~Bánja is ez a jövőt!~Egyszer ember csak
515  8|      szomjúságom csak jobban éget.~Ha ez siker, ha ez jótétemény:~
516  8|          jobban éget.~Ha ez siker, ha ez jótétemény:~Elmémet a bölcsőben
517  8|       Sajtószabadságot, csak ezt ide!~Ez oly nagy, oly mindenható
518  8|              mindenséget teremte.~Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek~
519  8|        nemzetnek koldus a neve.~S hol ez megvan, bár rongyban jár
520  8|            gyávák, ti máris remegtek?~Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...~
521  8|             remegtek?~Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...~Hátha
522  8|              S elsütötte fegyverét,~S ez szivébül kiszakítá~Életének
523  8|               kegyes mosolygást:~Őket ez érdemes emberek mulassák.~
524  8|               végig,~Birodalma hajdan ez volt Attilának,~E hegyeket
525  8|            töltvén,~Kettős ünnep volt ez: halotti lakoma~Álmosért,
526  8|            nem az életet,~De jutalmok ez a gyönyörű haza lett.~Öt
527  8|             nótát kezd vezérünk,~Hah, ez az, mikor a Kárpátokra értünk,~
528  8|         fájdalomba.~32~Nem egyéb volt ez, mint temetési ének~Azok
529  8|               legyünk, vagy szabadok?~Ez a kérdés, válasszatok! -~
530  8|           diadallal hoztuk el,~Aminőt ez az öreg hely~Mátyás alatt
531  8|   megtestesült bátorság,~Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,~Öntsük
532  8|          Jehova ugyse’~Elkergetik!~De ez lesz a magyarra nézve a~
533  8|        nyársra húzzuk!~Készülj hazám, ez ünnepélyre,~Készülj, és
534  8|             egy marad.~Tudjátok-e, ki ez az egy,~Aki maradt, aki
535  8|             árnyék, míg süt a nap,~Ha ez elmegy, vége annak.~Itt
536  8|      boldogságunk!~De az én kardomnak~Ez sehogysem tetszik,~Ránk
537  8|             ezt te, bajtárs,~Nem való ez néked,~Ha férfi vagy, ne
538  8|              bán, „elbeszélem~Neked s ez uraknak.~Tiszteletet parancsolok!~
539  8|               De csak ettétek... mert ez az~Utósó falattok.~Ami most
540  8| Lelkiisméretem,~Légy bíróm, lépj elő.~Ez hallgat, ez alszik,~Mint
541  8|          bíróm, lépj elő.~Ez hallgat, ez alszik,~Mint csecsemő-gyermek~
542  8|             engem?~Apám szent nevére,~Ez őrült merészség!...~Ki sem
543  8|            mindég!...~Magyar szemében ez oly ritka vendég.~Együtt
544  8|          alföldi szép nagy rónaságon,~Ez a város születésem helye,~
545  8|              szó „szabadság” vala.~Oh ez ritkaszép látvány volt,~
546  8|          gyepesedett;~Elmerengve nézi~Ez a kútágas a távol délibábot,~
547  8|             ágyon!~Haza és szabadság, ez a két szó, melyet~Először
548  8|                Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!~Akit nem égő
549  8|             benntörött bicskája...~De ez már a vége; kezdjük elől,~
550  8|                az csak sok, hiába!~Ha ez így tart, belénk üt a mennykő.”~
551  8|              Lenkei~Huszárszázadának?~Ez ám csak a század,~Ezek a
552  8|             foly a~Gazda-nemzet vére.~Ez a jó huszárok~Szívbeli szándoka,~
553  8|            kapitány,~Az ő kapitányok,~Ez iparkodott nagy~Sebesen
554  8|               azt, s akkor béke száll~Ez üldözött, e fájó szív porára.~
555  8|            hang egy szent szerelem. -~Ez a csalogány szíved, kedvesem!~
556  8|            bátran, szörnyű sebesen. -~Ez a sas a te lelked, kedvesem!~
557  8|           álmodtuk, ilyennek mi őtet!~Ez az óriás nép nem hagy semmit
558  8|       Akaratja, mi újra lealacsonyit.~Ez a vétek amily cudar és iszonyú,~
559  8|              német csaplár adta neked ez áldomást.~Vendégül fogadtuk
560  8|             Nagy és szent igazság! de ez igazságot~Még most is egészen
561  8|             fejénél egy szuette láda,~Ez a szobának minden bútora.~
562  8|             tette az iránytűt,~Amerre ez vezet, megyek. -~Nesze,
563  8|            kenyér, egyél,~Edd jóizűn, ez a végső darab,~Holnapra
564  8|                mint én szeretem, hogy~Ez tészi őket boldogokká,~Amikké
565  8|          elsuhant~Egy-egy csillagnál, ez megreszketett~A gyertyalángként,
566  8|             áldalak, mert azt mutatja ez, hogy~Szeretsz, hogy én
567  8|              levének...~Rabszolgaság, ez a bűnök szülője,~A többi
568  8|               isten, ott a földön,~De ez örökké nem maradhat így,~
569  8|           Ottan lett vón neveltetésed~Ez asszonyság ölében,~Eltáplált
570  8|               mit beszélsz?~Hát illik ez,~Illik hozzád ily káröröm?~
571  8|              hozzád ily káröröm?~Nem, ez nem illik, s én ezennel~
572  8|        azonfölül sikít is!~Sikító kő, ez furcsa egy kicsit.~Nézzük
573  8|             az ablaknál... hohó,~Hisz ez gyerek, valóságos gyerek.~
574  8|               is vinném nekik.~De már ez mégis csak cudarság~Igy
575  8|               tudhatja senki sem,~Már ez titok, s örökre az marad.~
576  8|               Számomra majd te lopsz. Ez így van,~Igy mossa egyik
577  8|              mint a papok hiszik.~Hm, ez nagy kincs! magára bízom,~
578  8|               a minap kötöttek föl...~Ez volt a tolvaj! félszemű
579  8|            semmit sem lopott.~Azonban ez ritkán fordult elő,~S az
580  8|        amelyeket a városban talált...~Ez egy barátja a kutya,~Mely
581  8|              a szó, azt gondolá,~Hogy ez mindent tud, és így válaszolt:~„
582  8|             maradsz,~Hazug kölyök!...~Ez a fiú az én fiam, uram!”~„
583  8|               hogy ölelte a kutyát,~S ez nyalta képét és kezét,~S
584  8|         tanulta meg.~Becsűletére vált ez a fiúnak,~De nem vált örömére,
585  8|             szemekkel.~Mily jól esett ez a fiúnak,~Szegény fiúnak
586  8|              fiúnak milyen jól esett!~Ez volt az első szeretet,~Mellyel
587  8|       ezredévek óta az.”~Mit olvasott ez ifiú belőle?~Mit gondolt
588  8|            gyümölcsnek,~Amíg megérik? ez belékerűl~Évezredek vagy
589  8|               de~Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;~Hogyan kivánhatnók
590  8|             Más dolgod nem lesz, mint ez ezreket~Nyúznod tehetséged
591  8|               helyesen itélt,~Ki volt ez?... a kastély kisasszonya.~
592  8|               amint lenézett életébe, ez~Örvénybe, melyből fölkapaszkodott,~
593  8|           lyány véle zokogott.~13~Még ez nap a leány atyjával~Egy
594  8|               Hogy milyen istentagadó ez ember,~Istentagadó s lázitó!~
595  8|             holttestre a hollósereg.~„Ez hát a nép!” kiálta föl,~„
596  8|              hát a nép!” kiálta föl,~„Ez hát a nép, amelyet én imádok,~
597  8|               kinézni.~De puszta most ez ablak,~Nincs ott virága,
598  8|          Elébb fog széjjeltörni benne~Ez a gyémántkő, mint az én
599  8|           bolond!~Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,~Ennél különbet
600  8|           Kévéinket kell tartanunk, s ez~Az igazságot, a magot~Kicsépeli
601  8|           elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint ő,~És ennyi fáradás
602  8|              A kisfú... s a csecsemő?~Ez még nem ébred, mélyen alszik...~
603  8|             Megcsókolom~Én arcodat,~S ez nem pirúl,~Mért nem pirúl?~
604  8|       elmennydörgé haragos szavával:~„Ez lázitó könyv!~Vallást s
605  8|     fölébredett? vagy~Eszét veszíté s ez most visszajött?~Egy óra
606  8|             jár mindenkinek~A rész, s ez a közös jó a szabadság!~
607  8|             Beteg lelkem végvonaglása ez.”~Végtére megszűnt gondolkodni
608  8|           megcsókolá a férfi arcát,~S ez erre ugrott föl... midőn~
609  8|              az emberiség, szabadság,~Ez mind üres szó, puszta ábránd,~
610  8|           veszteségemet,~Békén tűrném ez óriási terhet,~Amíg alatta
611  8|             rajta más,~Nekem nem kell ez alamizsna-élet,~Elédbe vágom
612  8|            volt fia is;~Mért nem jött ez hozzá soha?~Ezt kérdezé,
613  8|            Szentséges ég, e sejtelem,~Ez engemet megöl,~Boldogságával
614  8|          szabadság hírmondója vagy! -~Ez így van, így lesz, nem kételkedem.~
615  8|               Kezem-lábamról leverik;~Ez a néhány perc hosszabb,
616  8|              le bágyadt lelkiről,~Míg ez könnyűnek érezé magát,~Mint
617  8|       vigasztalá magát,~Hogy életében~Ez az utósó fájdalom,~Hogy
618  8|             test.~Pedig csalatkozott.~Ez nem végső fájdalma volt.~
619  8|           egynek sikerűl,~S ha épen ő ez egy?...~Mélyen titkolta
620  8|              Mely alkalom, mely ünnep ez?~Talán az isten jött a földre~
621  8|            mer... egy a sok között...~Ez egy, oly hangon, mely a
622  8|          tömeget~Túlbőgi, mást kiált.~Ez azt kiáltja: „haljon a király!”~
623  8|           Csendesedjél, szívem, minek ez indulat?~Miért pazarolnod
624  8|     galambomat,~Itt láttam őt először~Ez ákácfák alatt.~Itt űlt e
625  8|          kigyúladt~Szerelmem hajnala.~Ez volt a hajnal! ilyen~Nem
626  8|           hajnal,~Megértem a delet,~S ez tán nem oly regényes,~De
627  8|      szivemnek~Imádott asszonya!~Eljő ez is, de későn;~Azért jő majd,
628  8|           milyen vígadalom!~Mi légyen ez? talán lakodalom?~Nem a
629  8|           Éljen,~Éljen a köztársaság!~Ez egyszer csak annyit mondok:~
630  8|          Süvít a golyó, cseng a kard,~Ez lelkesíti a magyart.~Előre!~
631  8|             kezdesz lenni végre, nép!~Ez mind igen jó, mind valóban
632  8|            porba.~A hazának képe volt ez,~Ottan hevert, mint a holttest,~
633  8|        Gyilkoltass meg mindnyájunkat.~Ez tehozzád illő munka...~De
634  8|        hiréhez,~Tedd még ünnepibbekké ez~Ünnepélyes perceket.~És
635  9|          Ellenkezőleg, oh hon, inkább~Ez légyen, ami lelket ad.~Emelje
636  9|         légyen, ami lelket ad.~Emelje ez föl lelkeinket,~Hogy mi
637  9|          pártfogó maradt csak~Velünk: ez Bem vala.~Oh Bem, vitéz
638  9|              te, minő ostoba képzelet ez!~Honszeretet, bátorság s
639  9|           magyar?~Egy ember a haza, s ez halni kész,~S ezért, oh
640  9|            velem.~Emlékezet s remény, ez a~Két rózsafa ismét virít~
641  9|          búcsuvétel végett.~Az anyák (ez a természet rende,~Isten
642  9|            utáni~Békeségnek a jelképe ez.~Ott megy ő, a vén vezér,
643  9|              Elől halál, hátul halál,~Ez rémes nap vala!~Akkor, miként
644  9|            hogy vissza fogsz te jőni,~Ez a hitem volt, mi erőt adott,~
645  9|               kergetni a seregből,~És ez kemény vád lenne majd, kemény
646  9|      tollamnak hegyére~Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,~Hegyesb
647  9|              ennyi bajt~Higgyen, hogy ez történet?~És e beszédet
648 10|               A kárhozat örök tüzére!~Ez iszonyú, ez ördögi;~Tegnap
649 10|              örök tüzére!~Ez iszonyú, ez ördögi;~Tegnap mondá a lány
650 10|               Hagyj szép szemedbe még ez~Egyszer tekintenem.~Gyúlaszd
651 10|            érintetlen áll.~S vedd még ez egypár könnyet~Szelíd emlék
652 10|          müvészet e kebelnek mindene,~Ez a kettő, melyért élnem kellene.~
653 11|              ne emeld,~Lányka, egekbe ez árva kebelt.~Vagy valamint
654 11|              ne legyen,~Nesze hát még ez az egy.~Jaj! Te kis csík,
655 11|             haljak meg)~Közeledben... ez(t esengem.)~Szomorú, rideg (