1-500 | 501-650
Rész
1 1| kerülni.~Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra~Törni
2 1| tanodába, se Nepos hősei éltét,~Ki mutatá híven, mennyit vittek
3 1| örüljön!~Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral~A
4 1| irántam, s szíved~Add nekem, ki csak tenéked híved~Voltam,
5 1| megett.”~Nézd, Kuruttyó, nézd ki jő~Látogatni téged?~Isten
6 1| istenítő boldogságnak~Ekkép ki kelle halnia!~Ti, fönt a
7 1| Keblökbe dúlni és pusztítani:~Ki fog miként egy égnek angyala~
8 1| Indulatcsatáit a zajló kebelnek,~Ah! ki festi le?~Mért e láng, e
9 1| érzeményim szállanak vele;~Óh ki élsz ragyogva túl a földhomályon,~
10 1| Éhezni kell, éhezni hát,~Ki költő lenni vágy,~Éheztem
11 2| többé sosem ád;~Te valál, ki vélem híven felezéd~A nyomornak
12 2| mindörökre~Legyen emléked bele,~Ki ez égő szerelemmel~Enyelegve
13 2| szerelemmel~Enyelegve jászthatál,~Ki hűséget esküvél, és~Oh!
14 2| hűséget esküvél, és~Oh! ki mégis megcsalál.~Messze
15 2| Éljen a nemes keblű barát,~Ki, midőn a vész harangja zúgott,~
16 2| Lépteim bolyongva tévedeznek -~Ki lesz előttem hű vezér?~A
17 2| tündöklőbb vala,~S mégis, ki hittem súgarának,~Haj engem
18 3| folyjon a bor, mint tenger,~Ki megállhat még a lábán, nem
19 3| sor:~Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom;~De csókodat,
20 3| Könyűmnek árjait~Apasztanád ki bár!~3~Eljött az ősz; a
21 3| nekik~Honokba menniök. - -~Ki a müvészet e~Szent templomába
22 3| száraz ág,~Remegve nyúlt ki két keze.~A részvét megkérdezte
23 3| részvét megkérdezte őt:~‘Ki vagy, nyomornak embere!~
24 3| kandikált a~Körte rám;~Csábjait ki már sehogysem~Állhatám.~
25 3| szarka~Házfödélteken?~Vagy ki álmodá meg, hogy ma~Vendégtek
26 3| leány ölembe jön.~És ugyan ki és minő lesz~Majd az én
27 3| KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...~
28 3| VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...~Ki vagyok én? nem mondom meg;~
29 3| hadnagyok:~Majd megmondom, hogy ki vagyok!~Pozson**, 1843.
30 3| csalfa,~Háladatlan!~Szólj: ki véde annyi baj közt~Szakadatlan?~
31 3| buzogányok~Súlya ellen,~Mondd, ki őrze? mondd, ki óva?~Nemde
32 3| Mondd, ki őrze? mondd, ki óva?~Nemde mellem?~Lám,
33 3| Mígnem gyönggyel rakhatod ki~Gombod, sarkantyúszeged.”~
34 3| ÉLŐ HALOTT~Egem ki nem derűl,~Ha jő a kikelet;~
35 3| él;~S hogy téphetném azt ki földéből,~Idevaló mátkám
36 3| Mért nem visznek engemet ki,~Legalább nem sírna senki.~
37 4| én nem mondom senkinek,~Ki nem kiáltom:~Legkedvesebbem
38 4| elpártolt barát,~Veszett ebként ki szívem megmarád,~Isten veled;~
39 4| neveli~Búm tengerét;~Ugyis ki tudja? hogyha hallnád~Lelkem
40 4| veled hát, elpártolt barát,~Ki ábrándim ködét elzavarád,~
41 4| tudnám, hogy~Tél vagyon,~Ha ki nem pillantanék az~Ablakon.~
42 4| feküdjem~Bele,~Hadd pihenjem ki magamat~Benne.~Istenem!
43 4| Mért zokogsz mellettem?~Ki annyit szenvedett,~Mint
44 4| senki nem volt,~Nem volt, ki engem szeretett.~S ha lenne...
45 4| volna nyerhető.~S ami több, ki rája nehezűl,~Nemcsak a
46 4| mellett és egymás után.~Ki bagóz, ki füstöt ereget,~
47 4| és egymás után.~Ki bagóz, ki füstöt ereget,~Képezőleg
48 4| ringatá,~A kart terjeszti ki.~S jutott eszembe számtalan~
49 4| Nem sok hajszála hullt ki~A tudományokért.~Utóbb,
50 4| pamlagom,~Be áldott puha vagy!~Ki téged föltalált,~Az volt
51 4| idő!...~No semmi; legalább~Ki ott kinn dolgozik,~Nem hűti
52 4| mondják e rend érdemes vitézi:~Ki nem zsugorgat, mig nyujt
53 4| fickók voltatok.~Jertek ki hozzám legfölebb,~S ha állotok
54 4| tenéked volnék, oh pohár!~Ki nem fogynék a borból sohasem;~
55 4| ha a mértéken túlmén.~S ki megboszant, legyen az akárki,~
56 4| Másodmagammal jöttem én ide.~Tudod, ki az, ki Pestre elkisért?~
57 4| jöttem én ide.~Tudod, ki az, ki Pestre elkisért?~A bú -
58 4| kezembe a kezedet,~Menjünk ki a Duna partjára,~Ugorjunk
59 4| Szép élet a szinészi élet,~Ki megpróbálta, tudja jól,~
60 4| Egyalakú, nagy pusztaság.~Ki egy országon átfuték, most~
61 4| CARMEN LUGUBRE~Meghalt... ki?... azt mit kérditek!~Hisz
62 4| Nem hiszem, hogy nyelvét ki nem tépem.”~*~Hah, rosz
63 4| tart legföljebb veletek,~Ki rosz gombát evett.~Szegény,
64 4| barátja van,~Egyetlen ő, ki nem hagyott el~Balsorsom
65 4| Van ölelés,~Van csókolás -~Ki volna más,~Ki eljöve?~Mint
66 4| csókolás -~Ki volna más,~Ki eljöve?~Mint szép hive.~
67 4| fundamentomos magyarsággal élni,~Ki kellene minden olyat küszöbölni,~
68 4| Elmondhatám,~Mint a cigány, ki a hálóból néze ki:~„Juj,
69 4| cigány, ki a hálóból néze ki:~„Juj, be hideg van odaki’!”~
70 4| rút, pártos szenvedéllyel?~Ki koszorúd, mit néhányan fonánk,~
71 4| kitalálnom...~Vagy itt húzom ki az éjet,~S ez nem lesz módnélkűli
72 4| hegyéről,~Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!”~S a kiváncsi
73 4| csatákban~Egymást simogatjuk.~Ki vetemednék~Bámúlatra tehát,~
74 4| fondor lelkületű egyházfi,~Ki, mikoronta Bagarja uram~
75 4| soksípú orgona mellett.~S ki volt, ki az ajtót~Kinyitotta
76 4| orgona mellett.~S ki volt, ki az ajtót~Kinyitotta imígyen?~
77 4| így hajba kapánk.~Mi jött ki belőle?~Az jött ki belőle,~
78 4| jött ki belőle?~Az jött ki belőle,~Hogy a zajra apánk
79 4| rögtön, ezennel~Mondja ki szűz ajakad:~A reménység
80 4| kifejezéséből~Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel~A széles
81 4| széles tenyerű Fejenagy,~Ki már belefáradt~A példaadásnak
82 4| nincs tudomásom.~Ő volt, ki, midőn ma~Az isteni tisztelet
83 4| gondviselésnek~Választott embere ő,~Ki elhárítani termett~A végpusztúlást
84 4| Mert csak bíró uram az,~Ki követ gördíteni képes~A
85 4| Mígnem férjére talált,~Ki egy szögletbe vonultan,~
86 4| nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást
87 4| miben sántikál a kántor? ki buzdítja merényének végbevitelére?
88 4| világot papolnia,~Hogy, ki a bort szereti, ez és ez.~
89 4| belőle oly szeráfi dal,~Hogy, ki hallja, rögtön szörnyethal.~
90 4| Azonban rajtam nem fog ki soha,~Minden dolognak van
91 4| zsarnokszív” - azt gondolom -~„Ki kell belőle a vért ontanom!”~
92 4| számára nem terítnek,~S ki hinné? éhen mégse’ vesz;~
93 4| A mi művészetünk,~Ellen ki mondana?~Mi szép, mi szép,
94 4| S önnek szeméből olvasom ki, hogy~Szinészetünknek egykor
95 4| korában Megyeri~(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)~Körmölgeté,
96 4| telet,~Hideg házban huzzam ki bár.~Vagy meglövöm magam,
97 4| fejét,~Ily szavakban törvén ki sóhaja:~„Biz e, fiam, kuruc-historia!~
98 4| éjféleken~Átokvert kósza lélek,~Ki még koporsajában sem pihen -~
99 4| Letéphetetlenűl, minduntalan.~Oh bor!~Ki annyiszor~Voltál bajomnak
100 4| Magatok száműzitek:~Vesse úgy ki csontotokat a sír~S a mennyország
101 4| szolgarabja?~Szolgádnak, királyom,~Ki sajátod lopja! -~Ha ez így
102 4| juhász~Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig
103 4| Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~
104 4| kökényszemeidnek,~Gyere ki a vízből, hadd öleljelek
105 4| hadd öleljelek meg;~Gyere ki a partra, csak egy pillanatra,~
106 4| csalogatva így szól:~„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!~
107 4| Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!~A csókot, ölelést
108 4| nem egyszer sem százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja
109 4| hogy jókedvvel ejtette ki.)~„Megnézem, mit csinál?
110 4| védelmezésére~Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője;~Azután
111 4| akasztani való!~Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!...~
112 4| etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj
113 4| kerül a dolog, azt verje,~Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?~
114 4| verje,~Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?~Futott, míg
115 4| Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy lábadat mered
116 4| Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták,
117 4| Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni
118 4| izzadó lováról,~Igy múlt ki őkelme ebből a világból.~
119 4| nem omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját.~Basa
120 4| királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat mondának
121 4| szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?~Csak annyit mondok,
122 4| jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~Hogy
123 4| azt meg ne bocsássa!~És ki tudja, még mit el nem követ
124 4| szívéhez kapott,~Mintha ki akarná tépni a bánatot.~
125 4| helyébe,~Szomorún nézett ki az őszi homályból,~János
126 4| mentében magában így szóla:~„Ki porából nőttél, árva kis
127 4| Látom, nem te vagy az, ki nekem halált hoz,~Látom,
128 4| azt a vidéket,~Nem jött ki még onnan, aki odalépett.”~
129 4| fia.~Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok;~Gondolnátok-e,
130 4| vagy szemem világa veszett ki?”~János vitéz ekkép kezdett
131 4| Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa,~Hanem hogy
132 4| kigyót, emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind előszámlálni?~
133 4| cseppen.~Iluska porából nőtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból
134 4| Támaszkodjék szabályokra,~Ki szabadban félve mén.~A korláttalan
135 4| mindjárt háborog;~Van azért, ki ép izléssel~Üdvezelve jön
136 5| most rám nem is figyel,~Ki szerelmem tőkéjét vette
137 5| Vagy holtjokat a sírok ki nem adják~S csak a mennyben
138 5| a koporsót,~És vigyétek ki a temetőbe!~Hisz elég rég
139 5| mindig el nem metszené! -~S ki lesz új lakó szivemben,
140 5| változni keblem,~Honnan ki nem fog út vezetni, melyben~
141 5| Szent Mihály lova vigyen ki.~Pest, 1845. január-február~
142 5| világot elhagyom,~S oda megyek ki, hol az emberek~Napestig
143 5| költök,~Mig végső csep vérem ki nem szivárog.~Pest, 1845.
144 5| és irígye?~Van-e, van-e, ki nem sovárg utána?~Van-e,
145 5| pompásabb árnyéka,~Zöld ágait ki századokra nyujtja,~Rontó
146 5| KI A SZABADBA!~Ki a szabadba,
147 5| KI A SZABADBA!~Ki a szabadba, látni a tavaszt,~
148 5| szinpadát!~Az operákban ki gyönyörködik?~Majd hallhat
149 5| primadonna a kis fülmile;~Ki volna, énekesnők! köztetek~
150 5| édesbús emléke a lyánykának?~Ki szép és ifju volt~S kinek
151 5| annál biztosabban~Vívhassam ki a diadalt.~De hah, a szíverősítő
152 5| vagyok bár, akit boldogit.~Ki is ne volna lelkesült néző
153 5| tündökölsz~Az elmésség sugáriban:~Ki oly könnyen megbukhatál.~
154 5| kezemmel szivemre,~Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal.~Vessek
155 5| palackot... bucsuzásra.~Ki veled, bor, ki veled, bor,~
156 5| bucsuzásra.~Ki veled, bor, ki veled, bor,~Az üvegből!~
157 5| Egyszer itt benn,~Az ugyan ki soha többé~Nem megy innen.~
158 5| Lám annyi útál tégedet, ki a hont~Ha nem deríted is,
159 5| világ! mit nem gondolsz ki még?~Hogy szívemet sebezd...~
160 5| nem mindennapi pálya,~S ki új utat tör: gaz és tüske
161 5| paizs!~Most merészen állok ki, ha mindjárt~Az egész föld
162 5| roszul van...~És gyógyítsa ki, ha még lehet.~Nagy bizalma
163 5| Kár lesz... inkább idd ki te, halál!~Szalkszentmárton,
164 5| mindig nyitva,~Olvashatja, ki mellette jár.~Olvassák is -
165 5| csillagok.~És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?~Jaj neki,
166 5| Gyalázat a gyáva katonára,~Ki a síkra búsfélénken áll -~
167 5| igazságot önre~Ugyan mért ki ne mondanám?~Nagyságos úr!
168 5| amelyekből oly undorítón~Nézett ki, mint a kéjleányok~A bordélyházak
169 5| Ne félj, nem az vagyok, ki voltam,~Ki egykor vakmerő
170 5| nem az vagyok, ki voltam,~Ki egykor vakmerő kebellel~
171 5| lovagnak,~Mit mondhat ő, ki, bár eléggé gazdag,~De pórszülőknek
172 5| MEG!~Ismerjetek meg végre: ki vagyok?~Álarc alatt volt
173 5| többé nem leszek komédiás,~Ki víg pofákat vág a közönségnek,~
174 5| leveleket.~De tudjátok: többé ki nem virul~Az a levél, mely
175 5| VISEGRÁD TÁJÁN~Ki mondja meg?... Visegrád
176 5| Klárának megtört szelleme?~Ki mondja meg?... Visegrád
177 5| Mi hűséges két szerető!~Ki mondja meg: én melegűlök-e
178 5| jobbod, ifju bajnok,~Én, ki ilyen rokonszellemű~Pályatárs
179 5| kincsem, a nyeregből,~Vedd ki lábad a kengyelből,~Ereszd
180 5| amit akar.~Erőszakkal vívja ki a fegyveres kar.~Szép Tündérországban
181 5| legszebb négy tátost vezette ki onnan,~S befogta őket a
182 5| átszúrható;~Márvány vagyok... ki rám lő: rólam~Rá visszapattan
183 5| Miklós, azt Kont lelkesíti;~Ki a vitéz, ki engem föltüzel?~
184 5| Kont lelkesíti;~Ki a vitéz, ki engem föltüzel?~Ki e vitéz?...
185 5| vitéz, ki engem föltüzel?~Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással~
186 5| förtelmes kéjleány,~Ki minden embert egyaránt ölel.~
187 5| nézz ősidre, oh magyar,~Ki most sötétségben vagy itt,~
188 5| Javokra vagyok, amint lehetek.~Ki nyáron jő, midőn nap égeti,~
189 5| bírt énvelem.~S a hőst, ki annyi századéven át~Oly
190 5| lidérc, mely temetőbe’ van;~S ki nem merem kezemet nyujtani:~
191 5| kútból kimert.~Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,~Viszi fejét,
192 5| kiálta,~S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.~Azért áll
193 5| Farkasszemet néz a haramjával,~Ki közelebb lépett, és megint
194 5| vércsepp volna mindegyik.~S ki mondja meg: nem vércsepp-e
195 5| fellegekbe és hajamba markolsz;~Ki akarod tán tépni fürtimet?~
196 5| tépni fürtimet?~Ah, tépd ki inkább, tépd ki szívemet!~
197 5| Ah, tépd ki inkább, tépd ki szívemet!~Hogy dobog e szív! -
198 5| szív, te élő eltemettetett!~Ki írhatná le gyötrelmeidet?~
199 6| kellett mindenkor innia,~Ki sebeinkre önte balzsamot.~
200 6| De hiába, csak így jár,~Ki emberrel tesz jót. Mi az
201 6| bölcs tanított engemet erre,~Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.~
202 6| a~Kormányos halovány;~Ki merne szállani~Most csónakunk
203 6| Kívánja a halált~Lyányának, ki legjobb~És legszebb s a
204 6| haragos dajkája,~Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted,~
205 6| sajkám ugy hányod-veted,~Ki rám zavartad fergeteg módjára~
206 6| egyre a folyó nagy árján...~Ki sem köthetek, meg sem halhatok.~
207 6| megnyitom,~Keblemből a menny ki fog szállani,~És megragadtam
208 6| beszélgeténk. Kérdezte: ki vagyok?~„Egy bús sohajtás
209 6| föltámadok,~Mert csókod ért; s ki bú-sohaj valék,~Most a gyönyörnek
210 6| száraz kelyhöket?~Röpűlj ki e szép kornak édenéből,~
211 6| sérte meg,~S szivemből is ki vannak irtva már~Az elválástól
212 6| Szivében hordja annak emlékét,~Ki a hazát szivében hordozá?...~
213 6| megérdemel~Egy könnyet az, ki annyit szárított föl~Meleg
214 6| függetlenség bajnok férfiáért,~Ki e hajlongó, görnyedő időkben~
215 6| nem tanúla térdet hajtani,~Ki sokkal inkább hajtá le fejét
216 6| Legkeserűbb az én könyűm, ki benned~A függetlenség hősét
217 6| LYÁNYKÁTÓL~Elváltam a lyánykától,~Ki kedvesem vala;~Ugy fájt
218 6| szép gyermeklyány orcája?~Ki azt álmodja, hogy ifját
219 6| ISMEREK...~Sok embert ismerek,~Ki önmagát legjobban szereti;~
220 6| hova lesz?...~Sokrates,~Ki a mérget megitta,~S hóhéra,
221 6| mérget megitta,~S hóhéra, ki a mérget neki adta,~Egy
222 6| veték~Az égi csillagok...~Ki ott mennyet keres, elnyelik
223 6| hordanák~S meggyújtanák,~Ki mondja meg:~Hány színű lenne
224 6| Te ifjúság, te forgószél!~Ki szép virágfüzért~Sodorsz
225 6| Pokolt és ördögöket~Gondolni ki, hogy zaboláztassék.~Szalkszentmárton,
226 6| mennydörgés!~Oh fergeteg,~Ki a tornyokat~Eldöntögeted,~
227 6| vénül,~Hatalmas fergeteg! ki nem szakíthatod~Az emberi
228 6| KI FOGJA VAJON MEGFEJTENI...~
229 6| FOGJA VAJON MEGFEJTENI...~Ki fogja vajon megfejteni~E
230 6| szerelem, te óriási láng!~Ki a világot gyujtod ránk,~
231 6| előtt szender lepett meg,~S ki álmodik~Talán még miljom
232 6| elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom,~S
233 6| hiába vár?~Nincsen leány, ki engemet szeretne,~Nincsen
234 6| szeretne,~Nincsen leány, ki mondaná nekem:~Hideg világ
235 6| keblemen!~Nincsen leány, ki mondaná: fáradt vagy,~Bocsásd
236 6| fejedet!~Nincsen leány, ki véremet lemosná~E homlokról,
237 6| börtönt is,~Hol húgával, ki kedves szép vala,~Uralkodott
238 6| csintalankodtanak.~Szólt egy úrfi, ki mellette megáll:~„Hol termettél,
239 6| így apró pénzzel fizette ki;~De mégis a lyány meg nem
240 6| megzörren a bokor mögötte.~Ki az? ki jön?... egy fiatal
241 6| a bokor mögötte.~Ki az? ki jön?... egy fiatal vadász.~„
242 6| ismeretesen:~Amit talált, szépen ki is szedte,~Messzely bor
243 6| megállj!” kiált rá a kocsisra,~Ki az ostort már kezébe vette,~„
244 6| elhuzták az esteli~Harangot.~Ki az, aki még mostan is~Barangol?~
245 6| előttetek,~Azért keltek ki rútul ellene.~Én is gyűlöltem...
246 6| emberiségért valamit!~Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e~Nemes láng,
247 6| kéjmámorainál.~Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,~Ily
248 6| Salgóvár, mint egy óriás,~Ki az egekre nyujtja vakmerő~
249 6| Halottra a koporsó födele.~Ki virraszt még a késő éjszakán~
250 6| kételkedel?~Im hát tekints ki!” Megnyitá az ajtót,~S láthatta
251 6| rettentőn, mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„Eddig
252 6| bátorsággal néz a völgybe le;~Ki más zavarná a világ nyugalmát~
253 6| fészkébül épen most lopott ki;~S megállt előtte s elmerűlve
254 6| bámulnálak valamennyivel!...~Ki vagy, ki vagy te? olyan
255 6| valamennyivel!...~Ki vagy, ki vagy te? olyan ismerős~Előttem
256 6| foglak óni, paizsod leszek;~S ki hozzád nyúlni kíván: annak
257 6| parancsolólag így kiálta föl:~„Ki mer moccanni és morogni,
258 6| Dávid, és~Futott; futott ki, mintha lépteit~Követte
259 6| az ítéletnapon.~De akkor ki ne böffentsd valahogy~Az
260 6| istennek, hogy én voltam, ki téged~Elaltatálak, mert
261 6| szomszéd terembe.~„Hát ez ki itten?” kérdé, öccse testét~
262 6| lelkesűlés lángóráiban?~Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő,~
263 6| Van már kit te ölelsz, ki téged ölelget;~Megyek hát,
264 6| virága hervadoz.~Ragadjatok ki Párizsnak sarából,~Megújulok,
265 6| Áldozatául,~És több elájul;~S ki mondja meg:~Hol ébrednek
266 6| tovább mennek, tovább,~S ki legszebben hizelg, az boldog. -~
267 6| Belőlem, aki kard valék,~S ki vélem vítt a szabadságért,~
268 6| hogy nincsen olyan férfi,~Ki megérdemlené a te szerelmedet?~
269 6| Napkelet a szép hajnal hazája,~Ki rózsákat mosolyog reátok,~
270 6| ködborulat?~Az ifjunak arca, ki benne halad.~Megy a komor
271 6| Mit tudja, hová megyen az, ki szerelmet~Nem nyerve, a
272 6| pohárnak szomjas fölhajtója,~Ki, midőn a poharat kiitta,~
273 6| jaj nekem,~hogy e szót ki kell mondanom;~Miért nem
274 6| emlékezel,~Mig olyat lelsz, ki tégedet,~Mint én, olyan
275 6| nem szabadúlhatok.~Bontsd ki, lyányka, e titoknak~Fátyolából
276 6| Volt egy szegény fiú,~Ki mindig éhezék;~Nem volt
277 6| meg azt, oh édes nemzetem!~Ki legelőször nyujtja ki kezét,~
278 6| nemzetem!~Ki legelőször nyujtja ki kezét,~Azé legyen a hála
279 6| legyen a hála s a dicsőség;~S ki elfogadni azt vonakodik?~
280 6| gyötrelmeimet;~Ugy jártam, mint ki palotát építtet,~S midőn
281 6| Örülj, örülj, szivem!~Ki örül, ha te nem?~Kinek van,
282 6| jóformán azt sem tudom, hogy~Ki és mi volt a nagyapám.~Te
283 6| EMLÉKKÖNYVÉBE~Tavasszal menj ki a szabadba,~Hol fris patak
284 6| jelenleg~Szívrepesztő bánatot,~Ki elébb egy pillanattal~Úgy
285 6| Teli van a Duna,~Tán még ki is szalad.~Szivemben is
286 6| veled, te szép családi élet!~Ki van rám mondva a kemény
287 6| Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;~Legyek kőszirt,
288 6| Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,~S ha ajkam örömteli
289 7| tölgyfa, mit a fergeteg~Ki képes dönteni,~De méltóságos
290 7| földmíves, vagy volnék juhász!~Ki messze, kint a pusztákon
291 7| munkát vállal az magára,~Ki most kezébe lantot vesz.~
292 7| tűzön-vízen át!~Átok reá, ki elhajítja~Kezéből a nép
293 7| nép zászlaját.~Átok reá, ki gyávaságból~Vagy lomhaságból
294 7| S megtestesité a múzsa, ki téged ugy~Szeret, s ajándokúl
295 7| leányodnak: ne nézzen énreám!~Ki gondolná, milyen fájó emlékezet~
296 7| tinálatok még boldogabb lesz az,~Ki ekkép fogja majd szólítni:
297 7| senki~A dicső halottat,~Ki a zajos élet~Lejártával
298 7| hallgat.~Végső volt honában,~Ki a szabadságért~Hősi kardot
299 7| könyvedben csillog pazar fénnyel?~Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó
300 7| mélységéből egyszerre bukkansz ki.~Más csak levelenként kapja
301 7| egész koszorút kell adni.~Ki volt tanítód? hol jártál
302 7| zavarja.~S ez az igaz költő, ki a nép ajkára~Hullatja keblének
303 7| kitekinték.~Mint az őrült, ki letépte láncát,~Vágtatott
304 7| szépen,~Hogy megbűvöld, ki rád szemét fogja vetni,~
305 7| ijesztesz?... meg nem ijedek.~Ki az élettel, mint én, szembeszállt,~
306 7| bélyeg~Isten teremtményén, s ki rásüti:~isten kezét el nem
307 7| hátra,~Mint őt felejteni.~Ki innen, ki szivemből,~Emlékem
308 7| őt felejteni.~Ki innen, ki szivemből,~Emlékem kincsei!~
309 7| Emlékem kincsei!~Hajós vagyok, ki vészkor~Mindent tengerbe
310 7| ne féltsd szívedet,~Mert, ki ezt szereti,~Rosz ember
311 7| Egyszer mind a ketten.~„Ki után sohajtasz,~Édes jó
312 7| lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~Ki engemet szeret.~Széles e
313 7| sugár sincs.~Nyomoru ész,~Ki fénynek hirdeted magad,~
314 7| síró világgal? -~Hány volt, ki más szivéből~Kiszíta a vért~
315 7| büntetése!~S hány volt, ki más javáért~A vért kiontá~
316 7| Aztán lehull,~Mint a vándor, ki hegyre mászik,~S ha a tetőt
317 7| inkább~Ezt a férjet mért adá,~Ki nem tudja, hogy mi a szép?~
318 7| A VIRÁGOK~Ki a mezőre ballagok,~Hol fű
319 7| Ültessetek, virágokat.~S ki tudja: az illat vajon~Nem
320 7| Nyujtsd kezed, leányka,~Mondd ki, hogy szerettél,~És hogy
321 7| a~Régi érzelemnél,~Mondd ki, hadd hulljon le~Fájdalmam
322 7| szikláibul a hajdannak ered ki,~És egyhosszában szakadatlan
323 7| le a pokolba!~Nyeljen el, ki rút pofádat~Erre a szép
324 7| tüzes dalt,~Mert szakadjon ki a nyelve,~Ki ugy dalol,
325 7| Mert szakadjon ki a nyelve,~Ki ugy dalol, hogy dalától~
326 7| HOL A LEÁNY, KI LELKEM RÖPÜLÉSÉT...~Hol
327 7| RÖPÜLÉSÉT...~Hol a leány, ki lelkem röpülését~Követni
328 7| rózsámat, mint az isten maga,~Ki őt teremtette leányok gyöngyének,~
329 7| Bennmaradt a sziklák tömegében,~Ki nem álla.~S mért nem állt
330 7| nem álla.~S mért nem állt ki? miért nem jelent meg?~Csak
331 7| vagyok hát az az ember,~Ki most a legboldogabb?~Ki,
332 7| Ki most a legboldogabb?~Ki, mig a világ világ lesz,~
333 7| Szájadat betedd,~S nyisd ki füledet,~Nyisd ki ezt a
334 7| nyisd ki füledet,~Nyisd ki ezt a kis kaput;~Majd meglátod,
335 7| Vagy tán azt az embert,~Ki amott a kendert~Áztatóba
336 7| mezőséget,~A vizet mért hozta ki?~Ürgét akar önteni.~Ninini:~
337 7| Minden napom egy bút~Gyomlál ki szivembül,~Kert újolag e
338 7| álom,~Kit én ugy imádok,~S ki engem imád -~Mily édes az
339 7| folyóvíz,~Hegyi folyam árja,~Ki darabos utját~Sziklák között
340 7| megeresztett kantárszárral vágtaték ki~A puszták terére...~Még
341 7| Megszeretél, dicső leány?~Ki egyszer már a mennybe szállt
342 7| szél épen engemet röpít ki...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~
343 7| krónikája;~Tótágast áll az esze,~Ki csak egyszer néz is rája.~
344 7| lárma ez megént fülem körűl?~Ki háborítja nyugtomat megént?~
345 7| nyugtomat megént?~Hallgasson el, ki jó sorsán örűl!~Majd megtanítok
346 7| MENYASSZONYOM~Kopogtatának. Kérdém: ki van ott?~„Leány” felelt
347 7| béna koldús, csúsz elé,~Ki mankóját elveszité.~Öledben
348 7| ráztam a kilincset:~Vajjon ki az ördög háborítja csended?~
349 7| rajtad Apolló s Jehova?~S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,~
350 7| megnyugovás lelked hullámára?~Vesd ki jóbarátom, vesd ki azt a
351 7| Vesd ki jóbarátom, vesd ki azt a férget,~Mely titkon,
352 7| sok derék ifju legény,~Ki nyakamon függött szegény,~
353 7| jó legény kért meg engem,~Ki szeretett, kit szerettem.~
354 7| Mely ronda lommal van tele.~Ki innen e falak közül!~Félek,
355 7| oszlopot;~De könnyen telt ki tőle,~Mert nem maradt több,~
356 7| elhagyott,~Mint számüzötté,~Ki idegen földön vesz el. -~
357 7| köszönetemet!~Ha gyermekem lesz,~Ki arra készül,~Hogy néked
358 7| szeméből holt sugár buvik ki,~Mint a sírból a kisértő
359 7| szentek e sorok!...~Oh lyány, ki vagy te? nem tudod magad
360 7| Hadd mondjam én meg, hogy ki és mi vagy.~Midőn feljöttem
361 7| keressem~A nagy mestert, ki mindezt alkotá?~Oh hol vagy,
362 7| De te erőd nem ismered, s ki bízzék~A harcosban, ha maga
363 7| gondoltad?~Te gondoltad ki ezeket,~Mikor szerelmed
364 7| galambom, engedj meg, de~Ki kell mondanom:~Legyen vége
365 7| paizsra~Ez ifju leányt,~Ki mátul egész szivemet~Birandja
366 7| boldog-boldogtalannak,~Mindenkinek, ki imádkozni vágy,~Szóval:
367 7| végén kurta kocsma,~Oda rúg ki a Szamosra,~Meg is látná
368 7| No de semmi! van elég, ki~Én helyettem is evett.~S
369 7| hogy kijátsszam a haramját,~Ki megállit, meglehet:~A legelső
370 7| Csak tornyaik orma maradt ki a vízből...~E két torony
371 7| mosolygás,~Kétség, remény, és ki tudja:~Mi minden más?~E
372 7| Édesen szerelmedet,~És, ki hinné? nékem mégis~Fáj,
373 7| Vagy valami vetélytársam,~Ki miattam kosarat hord,~Kit
374 7| Ugyanaz a hely...~Vegyétek ki, hogyha~Meghalok, barátim,~
375 7| világ reátok.~Nyujtsátok ki tettre a kezet már~S áldozatra
376 7| Tápláljátok végre a hazát, ki~Oly sokáig táplált titeket.~
377 7| óriást, mint~Én vagyok, ki látott?~Ölemben tartom az~
378 7| özvegye volt, Szécsi Mária,~Ki megérkezésén ekkép üdvezelte:~„
379 7| vezéreli.~Követet nevez ki, hogy a várba menne,~S vagy
380 7| Veselényi hírét, hogy így ki mer kötni?...~Holnap halvány
381 7| izenj, ha izensz,~Mert, ki előtted volt, Veselényi
382 7| szavak voltak a levélben,~De ki írná le azt, leírni ki tudná:~
383 7| De ki írná le azt, leírni ki tudná:~Mi volt és mi nem
384 7| Puhább fekvőhelyért indult ki a dőre,~S kapta magát, ráűlt
385 7| arat, amint vet.~Végeztess ki, hamar végeztess, asszonyom.~
386 7| dörgének,~De csalatkoznék, ki ostromnak gondolná,~Lakodalmat
387 7| hagyhatlak el.~Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,~Rajtad most
388 7| házok előtt mégyen,~Még ki sem pillantott, és már ráismére~
389 7| szép virágot tépe;~Ha már ki van tépve, mit csináljon
390 7| sohasem kaptam hazugságon,~Ki elűzi a lélek kigyóit,~Ki
391 7| Ki elűzi a lélek kigyóit,~Ki sohasem sebesít, de gyógyit.~
392 7| Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,~S ott őrzi azt
393 7| históriákat mond;~Balgatag, ki ily dicső napokban~Kenyeret
394 7| hitvesem, űlj az ölembe ide!~Ki most fejedet kebelemre tevéd
395 7| Letörleni véle könyűimet érted,~Ki könnyeden elfeledéd hivedet,~
396 7| e szív sebeit bekötözni, ki téged~Még akkor is, ott
397 7| Terólad, kínos hazaszeretet,~Ki mindörökké téped a szivet,~
398 7| hangoztasd szavad,~Áraszd ki lelked e lángözönét,~Hogy
399 7| Száz mérföld tőlem a világ,~Ki egykor azt becsavarogtam,~
400 7| Bármily kevés az, amit lát.~Ki tette volna föl felőlem,~
401 7| nagyon,~Hogy az ajtón jövék ki~És nem az ablakon.~Miért
402 7| Miért is nem dobtak itt ki?~Tűrném a többivel;~A sok
403 7| szabad,~Mert kedvesünk azé, ki bánt,~Aztán elvenni a leányt,~
404 7| dőrét bölcsnek nevezéd,~Ki kincset kíván szerzeni~S
405 7| Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,~Ki sohasem bölcselkedik.~Koltó,
406 7| kemencelyukba,~Sűlt kolompért szed ki, pofázza befelé,~Megégette
407 7| elérte végre nyugodalmát...~Ki gondolná? mily zajos, mi
408 7| Tamás... hah, épen jól jöve ki!~Ő méltó dalomra! testi-lelki
409 7| hogy az ételt eméssze.~Ki látta a Gellérthegyet életébe’?~
410 7| kakas hajnal hasadtára.~Ki teremne talpon, hogyha nem
411 7| mennykő a feje búbjára,~Ki előtt még hölgyek jó neve
412 7| virít,~A konyha számára ád ki főzeléket,~S ex tempore
413 7| Arcomat a hideg veríték verte ki.~Írnom kellett volna...
414 7| lelkem most is retteg.~Hah, ki föltaláltad az írást, gazember,~
415 7| hogy Fegyveres úr álljon ki a gátra,~Irja meg levelét...
416 7| fölkelt benne,~Megnézni, hogy ki jön? ha ismerős jönne?~Több
417 7| Érzem gyöngeségem, azért ki sem lépek,~Foglalják el
418 7| minden hangja parancs neked?~Ki sem lépsz? röpűlni fogsz,
419 7| sem lépsz? röpűlni fogsz, ki az ablakon,~Hogyha vonakodol
420 7| tehát legyen, mint kivánja,~Ki fogok lépni a nyilvány piacára.”~
421 7| karikába,~De mért kivánkoznám ki e karikából,~Midőn minden
422 7| csaljunk meg ezt a vén hajdút, ki engem~Hej, maholnap megint
423 7| balgatag beszéd! alig ejtettem ki,~Nevetek, magamat kinevetem
424 7| Honfiszívek árja ömledezne ki.~De jaj hazájának!... elmult
425 7| itt-ott oly hivólag~Kandikál ki egy-egy mécsvilág,~De ők
426 7| tovább mennek... csavargónak~Ki nyitná ki háza ajtaját?~
427 7| csavargónak~Ki nyitná ki háza ajtaját?~Hej pedig
428 7| háza ajtaját?~Hej pedig ki tudja, hogy mi volt az~Ilyen,
429 7| isten hol szalad;~Javítsuk ki, mert maholnap~Pallásról
430 7| minden jót, hasztalan;~Mert ki elhagyja csak~Egy pillanatra
431 7| is süvegelem,~Csak térjen ki az utamból,~Csak hagyjon
432 7| kifelé.~Ő nem tágitott. „Ki itt az úr?”~Kérdezé,~„Véle
433 7| amit ő magában gondolt,~Ki is szokta mondani;~No hiszen
434 7| agg:~„Hol tanultad ezeket?~Ki vagy, ifju, hogy hínak?”~
435 7| Egy odúban háltam véle.~Ki vagyok? sehonnai,~Se országom,
436 7| Kocsi itt e pusztán!~Vajjon ki lehet?~„Nem szabad bejőni
437 7| bejőni senkinek!”~Igy kiálta ki az agg...~„Énnekem sem,
438 7| égeté két arcát,~S így önté ki~Lelke harcát:~„Unokád függ
439 7| annak, van-e annak szíve,~Ki egy szívet összetörni kész?~
440 7| ezentul,~Hogyha csak te~Ki nem kergetsz hajlékodbul.”~
441 7| kevés, de annyi~Sem jöhetett ki az ajkán.~Könnyhullása,
442 7| eszméket monda:~„Van tehát, ki engem is szeret,~Mintha
443 7| félj, jó helyen vagy.”~És ki tudja, még mit~Össze nem
444 7| parancsolólag~Nyujtotta ki jobbkezét;~Úgy állt ott
445 7| meg kezéből a~Botot veszi ki.~És azóta nyugszik~A tarisznya
446 7| Gyönyörrel.~És beszélnek...~De ki~Tudja, mit?~Amit senki~Nem
447 7| Kapa-kaszakerülők.~Az pedig, ki bolond fővel~Erre szánja
448 7| köznéppel odalent:~„Nyisd ki markod, mind a kettőt,”~
449 7| paraszthoz ígyen szól,~„Nyisd ki markod, jóbarátom,~Nesze
450 7| zengő madarat!~A vándor, ki messze-földön jára,~S éjjel
451 7| nyájas mécsvilág?~S a beteg, ki bús ágyán az éji~Sötétséget
452 7| Pusztulj az útból, jó fiú, ki~Kopottan ballagsz ott gyalog,~
453 7| Mert eltiportat ezen úr, ki~Hintón melletted elrobog.~
454 7| elébe lépek,~Igy csipem ki magamat,~Legyen újra föltámasztva~
455 7| talált egy jóbarátot?~Vagy ki odalépe hozzá,~Eltaszítá
456 7| fa, ház, ember, patak~És ki tudja, még mi minden?~Tűnedez
457 7| polgár~Lesz a tüzes ifju?~Ki néha magával~Nem bírt, kinek
458 7| Az ifju-harag;~Nem apad ki szivembül~E zuhatagos~Vad
459 7| felől,~A homoktorlatok megől~Ki lépeget szép lassacskán~
460 8| holnapra nem gondol. -~Lám, ki hinné, mennyi fér el egy
461 8| Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?~Pest, 1848.
462 8| Mindenféle zsinorral úgy~Ki volt kanyargatva,~Hogy a
463 8| sebaj,~Megtanulom máskor.~Ki is mutattam iránta~Jószivűségemet,~
464 8| csizmaszárábul~Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,~
465 8| a jelen.~Nem fogtok most ki rajtam,~Zsebmetsző cimborák,~
466 8| vándormadarak;~A zsarnokság ki fog pusztulni, és~Megint
467 8| a multat végigtekintik.~Ki képzel olyan templomépitőt,~
468 8| képzel olyan templomépitőt,~Ki a tornyot csinálja meg előbb?~
469 8| kotkodácsol,~S nem verik ki a szobából.~Dehogy verik,
470 8| egyszer a raboknak~Akaratja ki van mondva,~Összeomlik börtön
471 8| könnyek omlanak szét.~Hah, ki eddig csupa jég volt,~Most
472 8| egykor?~Oly hatalmas harcos, ki szemével~Jobban ölt, mint
473 8| jól van, tehát~Hadd vigye ki kezeinkből,~Mi magunk ne
474 8| lelkesűlten és elszántan~Mondja ki e szavakat:~„Éljétek túl
475 8| Mit csinált az a kürt, ki kezében forgott.~3~De hol
476 8| tudjátok-e ti, jámbor atyafiak,~Ki volt a vitéz, kit Árpádnak
477 8| Melyből a bor s kenyér addig ki nem fogyna.~12~Vitézlő eleink
478 8| sötétpiros, mert vérrel festették ki.~16~Esztendők multán nagy
479 8| de fejedelemnek~Kiáltotta ki az egész magyar nemzet.~
480 8| akinek szerelmet~Esküdt, ki mindig ott volt oldala mellett,~
481 8| búgni, mint a kis madárka,~Ki utána csalja párját ágrul-ágra.~
482 8| szoptuk anyánkat.~Aztán meg ki tudta, célt nem veszítünk-e,~
483 8| magyarok istene.~35~És azért ki fogna csodálkozni rajta,~
484 8| Minden esztendőben, míg csak ki nem vénült,~Míg a gyermek
485 8| Mi már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,~Mint jómagam,
486 8| megkopaszodott,~Mint jómagam, ki meg őszbe csavarodott,~Mint
487 8| Előterjesztették, ami volt fejökben,~Ki a három öreg vezért magasztalta,~
488 8| öreg vezért magasztalta,~Ki meg a fiatal Zoltánt buzdította;~
489 8| mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta, hogy fejezze
490 8| Csak egy szellő-sohaj jött ki néha rajta.~A lakmázó urak
491 8| fogát véretekkel~Festi meg?~Ki a síkra a kunyhókból~Miljomok!~
492 8| Itt a kezünk, nyujtsátok ki~Kezetek.~Legyünk szemei
493 8| Sehonnai bitang ember,~Ki most, ha kell, halni nem
494 8| dühében~Rohantunk hódítani.~És ki állott volna ellen?~Ezren
495 8| bujdosásod,~Sírba esett, ki neked sírt ásott,~Bevezettünk,
496 8| Öntsük hát magunkba hevenyén.~Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?~
497 8| már dobolnak,~Akkor aztán ki a csatára~Édes magyar hazánk
498 8| Megtörve, tépve lóg.~Tombold ki, te özönvíz,~Tombold ki
499 8| ki, te özönvíz,~Tombold ki magadat,~Mutasd mélységes
500 8| Olyanok,~Akiken a veszedelem~Ki nem fog!~A legelső jeladásra~
1-500 | 501-650 |