Rész

 1  4|      Mert csak bíró uram az,~Ki követ gördíteni képes~A rohanó
 2  4|    mindjárt rájok akadt,~És egy követ által izent nekik hadat.~
 3  4|       nekik hadat.~Visszajött a követ, harsog a trombita,~Rémséges
 4  4|        ki tudja, még mit el nem követ rajta,~Ha fenyegetésem zabolán
 5  4|     beszéddel,~S meglódította a követ jobbkezével.~A kő ugy a
 6  5|  Letették őt az anyaföld ölébe;~Követ nem tettek a halom fölébe,~
 7  7|         vágtass, édes lovam,~Ha követ vagy árkot lelsz, ugord
 8  7|       harcot üzenne.~Elindult a követ, be is bocsáttaték,~Betlen
 9  7|   vagyok kapitánya.’~Elbámult a követ, hogyne bámult volna?~Ily
10  7|      kisérte.~Visszakullogott a követ a vezérhez,~S eléje terjeszté,
11  7|   helyett~Az ellenségtől egy új követ érkezett.~Szép ifjú, amilyen
12  7|   hunyva lesz.”~Végighallgatá a követ e beszédet.~Vagy tán nem
13  7| fegyveres hatalma.”~Midőn már a követ a kapuhoz ére,~Ahogy úgy
14  7|       hiszik, hogy velök én egy követ fújok,~Rokonérzelemből hogy
15  8|       megnőtt, igen...~Vagy tán követ tett oda valaki?~Az meglehet,
16  8|     Rosz emberek, rosz emberek,~Követ gördítnek lábaim alá,~S
17  8|      elhajítom~Az ajtó mellől a követ.~Tolvaj vagyok, s szükségnek
18  8|         Hogy elhajítsa a gonosz követ.~Utána nyúl... csóválja...
19  8|          Mint a Vezúv a lángoló követ.~Szeretlek, és tied nem
20  8|  selyemből,~És sírhalmához nagy követ tevének,~Mert drágán kelt
21  8|       is~Mástól, halálos vétket követ el,~S azt ki szabad, azt
22  8|    látok,~Miként a sár, amelybe~Követ hajítanak be,~Ugy feccsen