Rész
1 4| volt már messze,~De mentő kezét az ég kiterjesztette,~S
2 5| jött-ment Kevének adta szivét, kezét.~Keve bírja mostan azt a
3 6| És megragadtam angyalom kezét,~Hogy el ne tűnjék tőlem
4 6| De az úrfi meg is fogta kezét~A leánynak, sőt meg is ölelte...~
5 6| az egekre nyujtja vakmerő~Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;~
6 6| Hogy megragadja öldöklő kezét...~Egy új suhintás és Jób
7 6| Ki legelőször nyujtja ki kezét,~Azé legyen a hála s a dicsőség;~
8 7| teremtményén, s ki rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~S miért
9 7| saskeselyű,~És vérzi lábát és kezét a lánc.~Le fogjuk rázni
10 7| reménység,~Megragadta fölemelt kezét...~A reménység, hogy ő még
11 7| ezt kimondja,~Róla, hogy kezét a~Jóisten levonja;~Mert
12 7| Boldogságodat megjósolám.”~Megfogá kezét a~Remegő aggastyán,~S szóla,
13 8| aljas szolgák!)~Körülveszik, kezét nyalják.~De a trónus inogni
14 8| Áldásadólag terjeszté föléjök~Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott~
15 8| nyöszörögve~Nyujtotta sárga kis kezét.~Ugy ment be hangja a szivekbe,~
16 8| kutyát,~S ez nyalta képét és kezét,~S midőn fölébredt s társát
17 8| sokáig)~Midőn az úrfi rá kezét emelte,~Ekkép kiálta föl:~„
18 8| Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő nem engedé, sőt a
19 8| Egyszer megfogva érezé kezét...~Az első percben észre
20 8| az ifju és ment volna, de~Kezét tartotta a leány~És görcsösen
21 8| megtörölje izzadt homlokát,~Kezét emelte föl... hah,~Mily
22 8| megállj!”~S kiterjesztette két kezét.~Soká, soká állott igy,
|