Rész

 1  1|               őt,~Az égi szép szemet.~Amelynek e kebel~Imádó rabja lett;~
 2  4|             szívet;~Tündéri madár ez, amelynek~Ajtó sem kell, hogy a szívbe
 3  4|       iramlott~Az öregbírói lakáshoz,~Amelynek előtte~Méltóságosan állott~
 4  4|               lennie;~Mindenik pohár, amelynek~Habjai belém ömölnek,~Egy
 5  6|            Kezében a felleg a lobogó,~Amelynek villám a nyele.~Vágtat vele,
 6  6|            gazdagon,~S hol egy fa nő, amelynek ága gyakran~Támasz-botunk
 7  6|     félrecsapom.~Szívem még ép virág, amelynek~Féreg nem bántja gyökerit;~
 8  6| ártatlanságnak.~Fehér, mint a galamb,~Amelynek képibe’~Isten a szent lelket~
 9  7|     gyermekeket. Hát a kert hogy van, amelynek~Rózsáin szemeim sokszor
10  7|             értem egy magas kerítést,~Amelynek gyémánt kapujára~Ez volt
11  7|            nagy kínpadon szenvedtünk,~Amelynek neve világ!”~Itt megállott
12  8|      pusztulóban,~Haldoklófélben van, amelynek már~Nem használ sem eső,
13  8|               először...~E csillagot,~Amelynek mindenik sugára~A szerelemnek
14  8|                Ezt a szelíd galambot,~Amelynek minden tolla~A békeség egy
15  8|              A békeség egy olajága,~S amelynek érintése oly jó!~Mert lágyabb
16  8|           Magát szülőföldére képzeli,~Amelynek sivatagjait vele~Együtt
17  8|           Koszorúnak a fejedre!~Nézd, amelynek rabja voltál,~A tél maga
18  8|       délibábnak szülő tartománya,~És amelynek Lehel volt a kapitánya.~
19  8|            meg erőszakosan~Azt a fát, amelynek a gyümölcse~Már túlérve,
20  8|               patak,~Folyt rajtam át, amelynek habjai~Szilaj morajjal mélybe
21  8|               legszebb álmainkban jő,~Amelynek minden hangja eltemet~Egy
22  8|               Ha tán találna valamit,~Amelynek egy kis becse van,~Hogy