Rész

 1  2|      elfeledni,~Csalfa lyányok, titeket.~Egykor majd borocska mellől~
 2  4|       éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi
 3  5|   értetek a bú;~Elhagyni, fiúk, titeket,~Ez fáj nekem, ez szomorít
 4  5|   függtetek.~Az őszi szél, mely titeket lefú,~Majd elmulik, nem
 5  5|       hiszem, legjobban érdekel~Titeket, ő, a kürtharsogtatással~
 6  6|    óriás lelkek!~Hogy van, hogy titeket a törpe világ~Mindig kicsínyeknek
 7  6|     csillagok.~Én úgy szeretlek titeket!~Egy szebb világgal hiteget~
 8  6|     Fakereszt illet, megváltók, titeket!~Szalkszentmárton, 1846.
 9  7|    hazát, ki~Oly sokáig táplált titeket.~Áldozat s tett, ez a két
10  8|     Tudjátok-e, mennyit kértünk~Titeket,~Hogy irántunk emberiek~
11  8|         király!~Csak tűrnek már titeket a népek,~Csak tűrnek, mint
12  8|     bennetek,~Mindig szerettünk titeket,~Legjobban, legatyaiabban~
13  8|  hálátlan vendégek!~Befogadtunk titeket s ti~Kivertetek minket,~
14  8|      Félmeztelen~Fognak kiverni titeket~A fölemelkedett alattvalók,~
15  8|       Forró öleléssel~Üdvözlünk titeket,~Vitéz jó testvérek,~Üdvözlünk
16  8|    szerettek,~Mint én szeretlek titeket.~Ha belátnátok lelkem mélyibe,~
17  8|         minékünk,~Az vert vasra titeket, aki minket,~Együtt törjük
18  8|  magyart?~Török s tatártól mely titeket védett,~Magyar kezekben
19  8| legyetek.~Áldom még azt is, aki~Titeket ültetett.~Harmatnak s napsugárnak~
20  9|    egymást, ti futtok,~Mi űzünk titeket,~Űzünk, mint a szélvész
21  9|    által dárdájával~A vad kozák titeket;~Feleségink, kedvesink,