Rész

 1  3|         égi kéz;~Az álom ablak, melyen által~Lelkünk szeme jövőbe
 2  4| testeden mindjárt nyitok kaput,~Melyen által hitvány lelked pokolba
 3  5|        istenember a keresztfát,~Melyen aztán megfeszittetett.~Pest,
 4  5|          te könnyü tarka csákó,~Melyen pajkos tollak inganak.~Félre,
 5  5|          te hattyutollas párna,~Melyen a szív mennyről álmodik.~
 6  5|       levelek,~A fát, e szívet, melyen függtetek.~Az őszi szél,
 7  6|     halvány köd födé.~A szikla, melyen állottunk, piroslott~A végsugártól,
 8  6|      Alkotmányunk egy vásártér,~Melyen lelket adnak, vesznek,~Adnak-vesznek
 9  6|    Hosszú nagy inség... tenger, melyen által~Majd a halálnak révéhez
10  6|         adj énnekem!~Legyek fa, melyen villám fut keresztül,~Vagy
11  7|       szíveket.~Szent a küszöb, melyen beléptem én,~Oh szent a
12  7|   terítve, s tartott a mezőnek,~Melyen a levágott sarju-rendek,~
13  7|         már minden változásban,~Melyen csak általmentenek;~S akármikor
14  7|         mi vészes~Volt a pálya, melyen ő futott át.~Oh ez a kéz,
15  7|       Rózsafátyolt le ne tépje,~Melyen át a várost nézem,~Elmerűlve
16  7|    lélekkel mondhatom.~A folyó, melyen jövék~Ide, ahol most vagyok,~
17  8|        szobrot megint~A hegyre, melyen egykor tündökölt,~Amelyrül
18  8|       szennyes pályát~A nemzet, melyen eddig ment,~Kiküzködé magát
19  8|      kapcsolá,~Eltört a lépcső, melyen a~Földről a mennybe járt!~
20  8|      oly~Érzéktelen, mint a kő, melyen ült,~Mint a sötétség, mely
21  8|     vére lészen~A vörös tenger, melyen átmegyünk!~Debrecen, 1848.