Rész

 1  1|           réve,~Honnan int a~Bujdosó elébe?~A mosolygva~Kedvező szerencse~
 2  1|          tőlem az.~A kedvelt árnykép elébe~Vágyva nyujtom karomat,~
 3  1|        váglak!’~S megy büszke-bátran~Elébe a halálnak.~Pápa, 1842.
 4  1|      önérzete~Arcára kéjsugárt vete,~Elébe a halálnak.~Pápa, 1842.
 5  4|          felesége~Kivetette őt a ház elébe.~2~Ambrus gazda hősleg iddogála,~
 6  4|  aggodalommal~Néztél hősünk sorsának elébe,~S netalántán arcodat~Érette
 7  4|          uram~E kérdést terjesztette elébe:~„Hát Fejenagy koma hol
 8  4|             képes~A rohanó romlásnak elébe.”~Igy végzé a csata festését~
 9  4|             verte.~Mikor a kántorlak elébe jutottak,~Az amazontermészetü
10  4|       szomszédban valami lakzi volt,~Elébe hoztak ételt és italt;~És
11  6|              legkisebb baja!”~Egymás elébe állt a két fiú,~Egymás elébe
12  6|         elébe állt a két fiú,~Egymás elébe állt és hallgatott,~Nyelvök
13  7|             Gyérülnek hívei.~Bálvány elébe mennek~Térdet, főt hajtani.~
14  7|   Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe,~És szívem tombol, mint
15  7|         vándorbottal kezében~Az öreg elébe lép.~S szólt, azazhogy szólott
16  7|           Patikába hirtelen!~Mielőtt elébe lépek,~Igy csipem ki magamat,~
17  8|            Bátran odaáll már a vihar elébe,~Nincsen rászorulva senki
18  8|               S rohanunk az ellenség elébe,~S ha utánunk nyúl száz
19  8|            bátran léptek oda~A hóhér elébe, a szörnyű vérpadra...~Május
20  9| drágagyöngyöt ér.~Ugy mennek a halál elébe ők,~Amint más ember menyegzőre
21 11|            mulnak. Jő a lány gyakran elébe:~Haj! de mit ér? iszonyú!