Rész

 1  2|    Öcsémuram! mit gondol, az égre?~Az én öregem ezt már túllépte...”~‘
 2  4| telet.~S hogyha földobnám az égre~Szívemet,~Melegítné a világot~
 3  4|   NÉZEK ÉN, MINEK NÉZNÉK? AZ ÉGRE...~Nem nézek én, minek néznék?
 4  4|   nézek én, minek néznék? az égre;~Belenézek kedvesem kék
 5  4|  Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak
 6  4|      fényes nap föllépett az égre.~Föllépett aranyos szekeren
 7  4|     S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,~Hogy nem gyermek már
 8  5|   szélvész vágtatott:~Föl az égre csap szilaj hulláma,~S lemos
 9  5|     angyalok kertébe,~Föl az égre, pillantás alatt,~S koszorúba
10  6|    Hogy fölkapaszkodhatik~Az égre, oly erőtelen;~Mogorván
11  6|  ottan... oh~Ha e két nap az égre fölkerűl,~A mindenséget
12  7|   ott keleten él.~Feljött az égre az esti csillag,~Ma megint
13  7|   nap, és~Nem kivánkoznék az égre.~A halálos beteget~Meggyógyítja
14  7|     köszörűl a hóhér.~Nap az égre emelkedik,~Ifju feje földre
15  7|      hang,~Amely fölkiált az égre:~Nincs tebenned isten, akinek~
16  8|  tajtékodat;~Jegyezd vele az égre~Örök tanúságúl:~Habár fölűl
17  8|      Lászlónak:~„Esküszöm az égre,~Az ég istenére,~Bántani
18  8|   végre~A győzedelmes nap az égre,~Mely összesímult arcainkra
19  8|      mély örvényiből~A magas égre fölkiáltani,~S az isten
20  8|    nem! s hajnalt magának~Az égre a ti véretekkel fest.~Legyen
21  8|  vére~Annyi, ami fölkiált az égre.~Áll a tenger nagy elbámultában,~