Rész

 1  4|  szokott,~S mindenkor én elémbe tette~A legjobb falatot.~És uzsonnára
 2  4|  nevezetnek megfelelőleg~Intézé tette irányát,~S könnyü inakkal
 3  4|  Csokonai Vitéz Mihály.~A likra tette tenyerét a pap;~Csak vár,
 4  4|       elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam
 5  4|        egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az egy istent,~(
 6  4|    Hanem vitte őtet és a partra tette,~És azután utját visszafelé
 7  6|         futás.~Gyöngéd karokkal tette őt az ifju~Egy kerevetre:
 8  6| kétországos nemzet a magyar!~Ez tette lelkem pusztává, a bánat~
 9  7| csodálni;~A veletek töltött kor tette szivembe örökké.~S jártam
10  7|     kardot is többi fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha félne
11  7|         meghalt, és ezt bölcsen tette,~Nem szerettem, szegényt;
12  7|  Bármily kevés az, amit lát.~Ki tette volna föl felőlem,~Hogy
13  7|         azt még sokkal édesebbé tette...~Fonjunk áldásból líliomfüzért,~
14  8|         pedig od’ a párducbőrre~Tette maga mellé, s álmodott felőle.~
15  8|     Őfelsége kegyelmesen~Gróffá tette érte.~Szegény király, szegény
16  8|        nem ölelhetlek.~Sovánnyá tette a királyság a hazát,~S leveté
17  8|        tengerre engem,~Lelkembe tette az iránytűt,~Amerre ez vezet,
18  8|       az anya is,~A másik mellé tette kisdedét,~Karjával mind
19  8|        világot,~Ki ilyen csúffá tette őt.~S midőn a ceremónia
20  8|        És homlokát a hideg kőre tette,~S forró keserves könnyeket