Rész

 1  3|      szála~Minket összefont,~Áll, amíg csak vért bir a szív~És
 2  4|      Megostromolni a virágokat.~S amíg elszántan ütközetre mégyen~
 3  4| kalapácsához:~„Csak addig várjon, amíg~Egy szócskát, egy kicsi
 4  4|          alól,~És addig döngette, amíg csak~A seprőnyélben tartott.~
 5  4|    hasznot ha nem hajt: legalább,~Amíg élek, hűs árnyékot ád.~Pest,
 6  4|       Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd
 7  4|  elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,~„Megállj, a hitedet!”
 8  5|   Melegűlő keblén kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással
 9  5|         Az ember addig nézi csak,~Amíg nem látja sugarát~Lelked
10  5|          kezdett,~Meg sem állott, amíg este nem lett.~Pest, 1845.
11  6|        majd vért, majd verítéket,~Amíg csak élte tart.~Miért hullatja
12  7|           mely a földet kihányja,~Amíg föltűnik az arany ere...~
13  7|    Folyvást, folyvást e cél felé,~Amíg elébb-utóbb elérné!~De hátha
14  7|         olvasandom el,~Mindaddig, amíg mindenik betűje,~Minden
15  7|         szemeim sokszor függének, amíg a~Messzeröpűlt lélek hívemhez
16  7|           magad, add meg a várat, amíg kér.~Megbánás terem a makacsság
17  7|    ábrándok világa!~Miért várjak, amíg összeomlasz~S romjaidnak
18  8|          kell e nagy gyümölcsnek,~Amíg megérik? ez belékerűl~Évezredek
19  8|          tűrném ez óriási terhet,~Amíg alatta megszakadnék,~Csak
20  9|        Szörnyű halálos nyavalyát,~Amíg hirmondónak marad csak egy,~