Rész

 1  1| dühérzeményivel~A hős előre lépett,~És szóla: ‘Fejdelem! kegyed,~Látom,
 2  4|               győri csatában.”~Ekképen szóla Harangláb,~A fondor lelkületű
 3  4|          Amelyet adandasz!”~S őszintén szóla Harangláb,~Mondván: „Úgy
 4  4|               mentő kötelet,~S ekképen szóla magában:~„Lenn volnék...~
 5  4|               A szemérmetes Erzsók~Nem szóla reá,~De tengervízszínű szemének~
 6  4|                a felelet.~„Nem bánom,” szóla szokott nyugalommal~A bölcs
 7  4|        Elindult s mentében magában így szóla:~„Ki porából nőttél, árva
 8  5|            talán... talán segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~
 9  5|               Hát ott van a madár, aki szóla;~Szép kis madár, gyönyörű
10  6|             éjszaka már beállt.~És így szóla: „Tudod-e aranyom,~Hogy
11  6|           hagyott benne.~„Elmehettek!” szóla mostan Pista;~„Hó, megállj!”
12  6|               Ha férjed eljön, akkor?” szóla Jób.~„Hisz mondtam már,
13  6|               hát köztünk a biró,”~Igy szóla Jób, „ez asszonyt itt magának~
14  6|            híta Dávidot Perenna,~S így szóla: „Ifju, igazán szerettél?~
15  6|            kegyetlenűl.~Bilincse ekkép szóla hozzá:~„Csörgess, de oh
16  6|           nagyon hosszú inség után~Igy szóla hozzá egy sötét alak:~„Én
17  7|           szivének.~Végre bosszankodva szóla: „Istenemre,~Ez asszony
18  7|               nyelve végre tizenkettőt szóla.~Olyan hatalmasan dobogott
19  7|            kezét a~Remegő aggastyán,~S szóla, s egy nehéz könny~Pergett