Rész

 1  1|     nevét!~És a nemes ifjunak szemébe~Rémitő láng szálla; arca
 2  4|        Belenézek kedvesem kék szemébe.~Kedvesemnek kék szemében
 3  4|       Ne nézzetek kedvesemnek szemébe!~Ne ejtsetek engemet a kétségbe!~
 4  4| egyházfi,~S rendűletlen nézve szemébe~A széles tenyerű Fejenagynak,~
 5  4|     éjfél lehetett már,~Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár.~
 6  4|     És beletekintett gyönyörű szemébe,~Melyet a királylyány épen
 7  4|    ennek János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket idéz;~A madár
 8  4|   csősze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra kellett
 9  5|   igazságot isten-~S embernek szemébe vágom.~Nagyságos úr! ön
10  6|     mélyen nézek a szép lyány szemébe,~Mint a csillag csendes
11  7|        Az bátoran néz a halál szemébe!~Az élet rövid béke s hosszu
12  7|       megjelen:~Olyat kacagok szemébe,~Hogy megpukkad mérgiben!~
13  7|      lehánytam a nyeregből~És szemébe rúgtam a port?~Hah, vagy
14  7|  kiderűl.~Ajka még mosolyg, s szemébe~Könny tolúl... ennek sincs
15  8|       az ifju tölgy, nézzetek szemébe,~Bátran odaáll már a vihar
16  8|  napsugár ragyog~S a bátorság szemébe’!~Ismét magyar lett a magyar,~
17  8|      Amért olyan tisztátalan,~Szemébe önté a vizet, s ha sírva~
18  8|  erdejét~És mindent, ami csak szemébe tünt,~Mert minden oly új
19 10| Ellágyult érzete,~Éjfél-sötét szemébe~Könyűket szöktete.~4~És