1-500 | 501-596
Rész
1 1| valának~És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged~
2 1| minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?~Gonditokért
3 1| örökre szakadátok~Már tőle el, ti szeretett barátok?~Vegyétek
4 1| zivatarja~Tőle messze sodra el.~Marburg, 1840~
5 1| vad hevű szikrája, lohadj el,~Hullj le bilincs, szünjön,
6 1| nyujtom karomat,~Haj! nem érem el s ez érzet~Csillapítatlan
7 1| gondolat-~Füzért tünődve sző.~„El, el! meglátni őt,~Az égi
8 1| Füzért tünődve sző.~„El, el! meglátni őt,~Az égi szép
9 2| a patak~Gyorsan sikamlik el;~S az ifju ajkain~Míg néma
10 2| elnémult patak~Honát vesztette el;~A dalra kelt fiú~Ismét
11 2| tőlem, jóbarát!~De ne nyomd el a reménynek szép szavát,~
12 3| nyom?~Akinél van, igazítsa el a bút,~Nehogy neki mutassuk
13 3| hogy lakóul~Örömet fogadjon el?~Vagy ha van szív, mely
14 3| hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki~
15 3| magas,~Szent cél ne vesszen el.~S ha ez lesz életünk:~Édes
16 3| rebege:~‘Halál, ne vidd el őt karomból,~Ne vidd korán
17 3| karomból,~Ne vidd korán el a fiut;~Soká igérte őt éltetni~
18 3| Pej csikómat onnan~Loptam el.~Túri vásár nincsen~Messze
19 3| csikót kend tőlem~Lopta el.’ -~De szavára nem hajt~
20 3| Azt is a kend lyánya~Lopta el.”~Kecskemét, 1843. március~
21 3| Szent oltárúl az erénynek~El nem romlott szív alatt.~
22 3| gyermeke!~A bőség szarva födjön el.~Neved ragyog, miként az
23 3| ráleheltem;~S kínja lángi el nem aluvának~Jéggyöngyétől
24 3| E husz éves~Életnek vedd el tavaszát,~A szép remények
25 3| túlvilági üdvességből~Végy el egy drága századot!~Pest,
26 3| sírban, a sírban enyész el.~Kivánatos a tavasz éke
27 3| Létem fonalai, szakadozzatok el,~Társim, bucsucsókot a hervadozóra.~
28 3| most semmit rám,~Nézzétek el, ha hibázok -~Tudom is én,
29 3| magadhoz engemet,~Fogadd el neked szánt lelkemet,~Annyibul
30 3| Elmegy majd a tavasz, menjen el,~Elmehet a nap, a csillagok...~
31 4| Bölcső előtt~A dajka zeng - el szokják a dalok~Altatni
32 4| mást kerestem.~Te hagytál el, nem én téged;~Délibáb volt
33 4| menjen a tél, menjen gyorsan el.~Én a tavaszt csak annyiból
34 4| mást a lant gyönge~Embere?~El tehát a hon bajával,~Most
35 4| bajával,~Most ez egyszer el vele!~A kitört bút minden
36 4| rendtelen életedet;~Hidd el, kedves pajtásom, az ember~
37 4| Ingerkedik velem...~Kergesd el... a kutya~Ott űl a fülemen.~
38 4| én, árnyékvilág,~Aligha el nem patkolok.~Hányszor kivántam
39 4| feleség!~Eljössz-e hozzám? el?... szépséges~Szép fejkötőt
40 4| hogy~Ennek kelljen állnia.~El sem obliviscálnak, mert~
41 4| sem~Hallhatók egymásnak.~El vagyok már szívedben feledve?~
42 4| haragom szélvésze,~Nem marad el fejek beverése.~Jó a tréfa,
43 4| úgysem szeretsz engem,~Égjen el hát árva lelkem!~Pest, 1844.
44 4| napot?~Én részemről csak el nem feledem,~Legyen bár
45 4| imádd!~Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,~Mert nincs
46 4| zsivány,~Mért sikkasztottad el az én jó paripám?~Te bitangolsz
47 4| zsivány!~Mért csábítottad el az én kedves babám?~Te öleled
48 4| jövőmnek~Sötét, nehéz köd lepte el.~Eddig Thalia papja voltam,~
49 4| terem,~S mint a villám visz el.~Igy múlik éjünk és napunk,~
50 4| Egyetlen ő, ki nem hagyott el~Balsorsom háborúiban.~Velem
51 4| mezőn,~Sétára hát... csak el ne csipjen~Valamelyik hitelezőm.~
52 4| jelszavunk. -~S mindekkorig te el nem csüggedél,~A zsibbadásnak
53 4| De az ördög sosem vitte~El;~Oly rosz, hogy az ördögnek
54 4| jelenlét!~S kére: ne hagyd el.~S te nem hagytad el őt.~
55 4| hagyd el.~S te nem hagytad el őt.~Védő szárnyadnak alatta~
56 4| kegyes égnek ajándoka! zengd el:~Honnan ez elnevezés.~Erzsók
57 4| Kellemes arcán.~Nem maradott el~A béke barátja~Bagarja uram
58 4| Előre tehát,~Hogy az alkalom el ne sikoljék.~Mint elsiklik
59 4| viszonszerelem koppantójával:~El fog aludni,~És vele el fog
60 4| El fog aludni,~És vele el fog aludni~Életem is!...~
61 4| bujtogatám őt,~Hogy csapja el a kelmed keziről~A szemérmetes
62 4| egyszer elbeszélem néked.~Hidd el, csodálkozni fogsz fölötte,~
63 4| végkép odavagyok.~A tyukokkal el nem alhatom,~Hát galléron
64 4| tudjuk;~De ő fennen dicsekszi el:~Milyen pompás szobái vannak!~
65 4| levelke rajt.~Fa, levél el fog hervadni majd,~A felejtés
66 4| kortyokat nyelem.~Csak menne már el a szüret,~Csak menne a pokolba
67 4| bár utójára:~Feledtesd el velem a gúnymosolyt,~Mely
68 4| ember... hogy tüstént vigyen el -”~„Hanem most már elég,
69 4| ugyis megrémített;~Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”~„
70 4| keletkezett,~Oly hamar is hagyta el megint az eget.~Megindult
71 4| itt?~Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~Tán minden
72 4| becsületes módon bánt ővéle.~El sem feledte ezt a szerecsen
73 4| futna,~Hogyha a huszárok el nem érték volna.~De bezzeg
74 4| életet szeretem...~Vedd el mindenemet, csak hagyd meg
75 4| vagy te érdemetlen.~Hordd el magad innen, vidd hírűl
76 4| kedves gyermekemet,~Vedd el feleségül, legyen ő a tied,~
77 4| a tied,~És vele foglald el királyi székemet.~A királyi
78 4| nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~Hosszú históriát
79 4| bocsássa!~És ki tudja, még mit el nem követ rajta,~Ha fenyegetésem
80 4| legyen tetted bére,~Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,~
81 4| kezével.~Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S nagy
82 4| kincsét elvesztette,~Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.~
83 4| keze,~S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott
84 4| Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”~Jó, hogy nem
85 4| hangja:~„Miért nem estem el háború zajában?~Miért a
86 4| majd téged nyelünk;~Fogadd el, különben száraz ebédünket~
87 4| ekképen esengett,~„Fogadj el örökös jobbágyidúl minket.”~
88 4| találták, s így nem repülhettek el.~Az óriások sem pihentek
89 4| éjben kinyugodja.~Ledőlt, el is aludt, észre nem is véve,~
90 4| kiáltotta,~„Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő,~Tartományunkba
91 4| partot csak nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellő
92 4| gondolj te azzal, csak vigy el odáig;~Hogy bemehetek-e
93 4| közelébe lépett.~Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyű strázsa;~
94 4| az álomnak gyönyöre tölti el.~27~Hogy belépett János
95 4| szigetbe őt mélyen vezették el.~Amint János vitéz mindent
96 4| föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~
97 4| párjához siet;~Sebesen száll, el is hagyott minket.~Érjük
98 4| sírban szendereg.~Oltsd el, haldokló, hervadt ajakadnak~
99 5| a hon,~Maga a hon veszte el!~És az ily hálátlan nemzet~
100 5| Levert kedéllyel ballag tőlem el,~De újra jő, vigasztal és
101 5| mennyben!~Szánj, és vedd el eszemet, vagy~Vígasztalj
102 5| kételkedés~Sarját mindig el nem metszené! -~S ki lesz
103 5| akár búbánat;)~E kincset el nem tékozolnám~A föld minden
104 5| mert boldogságommal jősz el;~Kinn falun lesz ifju, szép
105 5| megszáradt szirmot hullat el,~S mely csüggedt fővel kimulását
106 5| E tengert mért nem nyelé el! -~E szobában lesz lakásom;~
107 5| kivánatom leszen, ha~E szobából el kell menni;~Az, hogy engem~
108 5| Hová levél? miért maradsz el?~Örökre kedves szép leány!~
109 5| költészet, nem hagylak el soha,~Mert nem hagyhatlak
110 5| soha,~Mert nem hagyhatlak el!~Táplálni foglak a gyötört
111 5| Megfogadám, hogy többé nem sírok.~El, könnyek!... szívem úgyis
112 5| fecske, nyomodba se’ jut.~El lelkem után a messze világba!...~
113 5| Ez fáj nekem, ez szomorít el,~Ez ver kebelembe sebet...~
114 5| kovácshoz,~Azután majd vígy el a rózsámhoz.~Hej, tüzes
115 5| S miként tengerbe vész el a folyam:~Szerelmem akkép
116 5| holt leánykát nem feledtem el...~A hegytetőn még űl a
117 5| onnan ered,~Mert itt voltam;~El kell mennem: innen ered -~
118 5| elfárad,~De nem fárad ő el,~Egy utat kezd a leg-~Magasabb
119 5| Vasárnap volt. Nem felejtem én el~E napot. Lenn a kertben
120 5| Egy időben, együtt hamvad el...~Milyen édesen fog majd
121 5| Pusztájában?... ez a gyűlölet.~El fog dőlni e világborító~
122 5| minőt a szerelem növeszt.~El sem kezdem oly parányisággal,~
123 5| Majd ez égi fény borít el, majd az~Alvilágnak éjszakája
124 5| tudni sem fogod.~Nem borúl el soha én miattam,~Nem borúl
125 5| soha én miattam,~Nem borúl el fényes homlokod.~Megkiméllek
126 5| mint a nap,~Mely azért veré el a ködöt,~Csak azért, hogy
127 5| a madárka,~Zengjem én is el végdalomat~Bűvös hangon,
128 5| nagy ég-iven;~Jöszte, kezdd el szép szellemzenédet,~Hadd
129 5| a Dunának habjai vitték el;~Igy szegényült el a jó
130 5| vitték el;~Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...~Áldja
131 5| Te szélvész légy. Sodorj el.~Pest, 1845. szeptember
132 5| Derék fiúk, mint hagyogatnak el!...~Eredjetek csak isten
133 5| rosz tanácsadó,~Higyétek el.~Az észnél gyakran messzebb
134 5| éjszakában, mely sírként fedett el,~Csak egy csillag volt,
135 5| A németek földére érnek el;~Elől száguld a kürtharsogtatással~
136 5| volt ez a halálnak,~S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~
137 5| bajtársamtól hadd bucsúzzak el!”~Ekkép beszélt a kürtharsogtatással~
138 5| még~Reám csak áldás lebben el...~Ha az egész világ egy
139 5| ifjuságot: akkor elhagy, el!~Pest, 1845. október 16. -
140 5| Magyar tenger vizében húnyt el~Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.~
141 5| fölibe.~Ez kérte, mondaná el~Élettörténetét,~És a felhőnek
142 5| dicső zászlójaért!~Higyétek el, hogy rókafészek az,~Hová
143 5| fekszem mozdulatlanul.~Előttem el rém rém után vonul.~Hiába
144 5| képzetem.~Elkergetném s el nem kergethetem.~Mindenki
145 5| harag ne légyen;~Ne váljunk el haragban egymástól,~Inkább
146 5| áldja meg hát!~Felejtse el a szegény haramját.~Aki,
147 5| Mert nyom nélkül haladt el e felett~Esztendeidnek terhe,
148 5| Amelyet már a téli hó lepett el,~De rajta vígan zeng a cinege.~
149 6| Hahaha!~És hol temettek el? Afrikában.~Az volt szerencsém,~
150 6| felhő.~Hm, így eresztik el a vén katonát,~A hosszu
151 6| és~A villámlás ragyog -~El, el!~A mennydörgés ropog,~
152 6| A villámlás ragyog -~El, el!~A mennydörgés ropog,~A
153 6| zugnak és~Az erdők rengenek -~El, el!~Mint tenger, mozg a
154 6| Az erdők rengenek -~El, el!~Mint tenger, mozg a föld,~
155 6| madár~Elbújt a vész elől -~El, el!~2~„Egy vitorlánk van...
156 6| Elbújt a vész elől -~El, el!~2~„Egy vitorlánk van...
157 6| reméltem,~S amit reméltem, azt el is nyerém;~Talán azért,
158 6| Lengtek körűlem s szálltak el fölöttem!~Szivembül jöttek
159 6| megragadtam angyalom kezét,~Hogy el ne tűnjék tőlem újolag,~
160 6| csodálom, hogy szemem világa~El nem veszett e földöntúli
161 6| panaszkodom;~Nem mondom én el másnak: mi bajom?~De nézzetek
162 6| mindig messze, és mégsem hagy el,~Ezt el nem érem, bár mindig
163 6| és mégsem hagy el,~Ezt el nem érem, bár mindig közel.~
164 6| vagyok...~De vajon nem árul-e el~A szív ütése, mely~Majd
165 6| pusztát síri csend födé el,~Mint elfödik a halottat
166 6| szép leánykák szemei!~S én el fogom felejteni,~Hogy már
167 6| hozza őket, perc ragadja el.~A sors azért nem szokta
168 6| esdekel,~S hogy kérte amazt, el is felejti.~Szalkszentmárton,
169 6| A földet hóval leplezé el.~Csupán némely embernek~
170 6| van az oszlop?... elesett!~El kellett esnie,~Mert hazugsággal
171 6| Szakadj meg, szívem! hagyj el engem, élet!~Fogadj öledbe,
172 6| sírhalmot elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott
173 6| összeporlott csontom,~S szórd el csontommal hírem-nevemet...~
174 6| Messze viszlek innen téged el~Napkeletre egy szigetbe,
175 6| Vidám vagy, oh természet!~El is csodálkozál,~Midőn körödbe
176 6| vágyak!~Árnyak valátok, el~Nem foghatálak - -~Menj,
177 6| Menj, menj, emlékezet!~El is feledtem,~Hogy e magányba
178 6| fejedelmekét.~E kis házban készült el a balsorsra~Elmém, s már
179 6| megannyi tündérvár!~Oh ez idő el fog jőni,~Amidőn majd szerelmemnek~
180 6| Csókolóztak... de nem mondom ezt el!~Tele van a világ irígyekkel.~
181 6| olyan nagyok szépségei,~Hogy el ne lehetne felejteni.”~S
182 6| jőjön velem,~De hazáig el nem kisérhetem,~Elkisérem
183 6| lator, haramja!~Igy csábitsd el más ember mátkáját...”~S
184 6| másvilágra... hanem~Nektek is el kell ám jőni velem!”~Szólt
185 6| Hogy mellette hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit
186 6| ölelte meg,~S küzdöttek, mig el nem merültenek.~Szalkszentmárton,
187 6| Takarja.~Mellettök mentem el, észre~Sem vettek.~Én istenem,
188 6| Frankhon szép egét nem hagytam el.~Azt a kevés bort, melyet
189 6| beszéddel,~De tettel mondhatnám el ezt!~Legyen bár tettemért
190 6| mentem és mélyen rejteztem el;~Magam voltam csak ott és
191 6| Megbékűlő jobbom fogadd el, oh világ,~Nem volnál rosz,
192 6| Gömör közt hosszan nyúlik el~A Mátra egyik erdőséges
193 6| ne halj,~Inkább hervadjon el minden virág~A föld szinén,
194 6| mennyországtól bitorlott.”~„El oldalamtól! vissza, szemtelen!”~
195 6| valaki~Zajodra, s akkor el nem szökhetünk,~Elfognak...
196 6| őt a vár alatti mélység,~El volt temetve. S aki eltemesse~
197 6| kardot fogtanak.~Kevés jutott el épen közülök.~Nagyrészt
198 6| elém, menyecske,~Ha már el kell esnem: essem az öledbe;~
199 6| mondjam, hogy nem feledlek el?~Miért mondjam, hogy rólad
200 6| Tenger, ne nyeljen engem el habod,~Hagyd múzsámat Pyréumnál
201 6| Rabszolgaság homályosítja el.~Evezz, kormányos, távolabb
202 6| engemet.~Oly földet hagytam el, hol a királyok~Rabszolgává
203 6| bajnak közepette~Fiait az ég el nem feledte,~Megszána minket
204 6| Hogy sírgödréből ide jő el,~S - hogy hallgassatok -
205 6| torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~De lenn,
206 6| multával sem nyúgodt volna el.~Vad ár e szenvedély; amerre
207 6| békével, míg az óra nem jövend el,~Midőn birod hüségem nemcsaló
208 6| magadnak,~Tiéd éltem, te el nem vetheted.~Oh, mondd,
209 6| Kerűlj bár, mindhiába, engem el nem hagysz,~A soha el nem
210 6| engem el nem hagysz,~A soha el nem váló sötétség melletted,~
211 6| Országról-országra vándorolni ment el,~Tenger zúgásával összekeveredett,~
212 6| Bocsáss, bocsáss, hadd menjek el.~Nekünk egymástól válni,
213 6| vigasztalást,~Hogy nem feledsz el engemet.~Az emlékezet fonalát~
214 6| szeret:~Ugy sohasem felejtesz el!~De nem kivánom, hogy ne
215 6| leveleket,~S aztán vesd el, mint elvirúlt,~Elszáradt
216 6| körűlem e titok;~Vonna már el sorsom innen,~És nem szabadúlhatok.~
217 6| homlokod,~Mert én addig el nem hagylak,~Míg le nem
218 6| szél, hadd beszéljek én!~Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,~
219 6| vadállat hányszor verte el~Magányos éjim csendét, amidőn~
220 6| aki~Homályos börtönömbe jő el,~S föl fogja azt deríteni~
221 6| Tőled oh be messze estem el!...~Csak azt tudhatnám,
222 6| pár reszkető könyűt.~Menj el, karácson, menj innen sietve,~
223 6| vágyam űzzön és ne érjen el.~Nem nap vagyok én, föld
224 6| halni meg!~Lassan hervadni el, mint a virág,~Amelyen titkos
225 6| velök megütközik:~Ott essem el én,~A harc mezején,~Ott
226 6| végszava zendül,~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita
227 7| mint magad;~Hadd vesszen el az élet, ha~A becsület marad.~
228 7| mégsem alhatom,~Mert gondomat el nem altathatom.~Mi fog történni
229 7| szive~Mezítelenségét takarja el.~Szakítsd le a cafrangokat,~
230 7| Azért-e, hogy inséged födjed el?~Fogadj be, kis sötét szoba;~
231 7| megjöhet;~Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha! -~Boldog
232 7| De felelt a fiú: „apám, el kell mennem,~Háború zajában
233 7| De felelt a fiú: „apám, el kell mennem,~Minden úton-módon
234 7| Menj te is, menj, hagyd el szegény vén apádat!”~De
235 7| határán túl;~Ásó-kapa választ el minket egymástul.”~Állott
236 7| kincsért s hírért a világon~El nem hagynám én szülőföldemet,~
237 7| kétségb’esésem~Vízözönje még el nem lepett,~Melynek ágán
238 7| bőgve törte át a gátot,~El akarta nyelni a világot!~
239 7| szól: szedd össze magadat,~El fogsz utazni a föld mélyibe. -~
240 7| hogyha most halok meg,~Jőj el sietve, kedves kikelet,~
241 7| sietve, kedves kikelet,~Jőj el hamar, hadd láss még egyszer
242 7| s ki rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~S miért vagytok
243 7| Anyám, miért nem vitted el~Életemet,~Ha már belőle
244 7| Mintha toll nőtt volna rája;~El ne röpülj, megtollasodott
245 7| mosolygál én előttem?~Engem el nem ámitottál;~Jól tudom,
246 7| tőlem örök~Elválás rekeszt el,~Hidd, hogy lelkeink e~Kínos
247 7| állni és elmenni vélök,~El, habár a földhözragadt nyomor~
248 7| Megmaradunk a nyomornál.~El veled, te élet átka,~El
249 7| El veled, te élet átka,~El veled, le a pokolba!~Nyeljen
250 7| veled, le a pokolba!~Nyeljen el, ki rút pofádat~Erre a szép
251 7| Túlélnek-e majd engemet?~Ha el kell esniök talán e~Csatában:
252 7| Mint a fűzfa a mocsárban;~El akarok égni, mint a~Tölgy
253 7| elfeledtem -~Nem maradhat még el a dal.~Mondjatok dalt, de
254 7| Mint a fűzfa a mocsárban;~El akarok égni, mint a~Tölgy
255 7| szerelmem lángja.~Mért oltanátok el keblünk tüzét? mely~Oltár
256 7| félj, nem örökre váltunk el! te érted~Még többet is
257 7| Megsebzett oroszlán, ugy megyek el veled!~Erdőd, 1847. május
258 7| jókedvem, és még~Nem hagyott el bánatom;~Sírjak-e vagy mosolyogjak~
259 7| engem a szerelem.~Hagyj el most, szerelem, hagyj el,
260 7| el most, szerelem, hagyj el, szép csillagom,~Nem neked
261 7| ez, ahova értem;~Vagy ha el nem maradsz, fátyolt vetek
262 7| Mely, mint a villám, érjen el,~S égesse, tépje lelkemet
263 7| nyugtomat megént?~Hallgasson el, ki jó sorsán örűl!~Majd
264 7| zúgnak ellenem.~Hagyjátok el kiabálástokat,~Mig engem
265 7| kiabálástokat,~Mig engem el nem hágy a türelem.~Vagy
266 7| idővel,~Hogy hölgyet fogadék el,~Mint vőlegény is... mert
267 7| megvénülél!~Alig birod magad.~El is töréd azon-~Fölül még
268 7| messze, gyorsan szállasz el~Az élet örömeivel.~Mostan
269 7| emészt téged belül:~Hidd el, szép a világ, hidd el,
270 7| Hidd el, szép a világ, hidd el, szép az élet!~Ha vehetünk,
271 7| dolgodat végzed,~Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam~
272 7| egyik bordalomat~Ne mondd el valahogy a miatyánk helyett.~
273 7| meg.~A sövény alatt dűlök el,~A cigányok temetnek el,~
274 7| el,~A cigányok temetnek el,~Valami vén cigány lök be~
275 7| buján,~Sürűn és magasan;~Tán el akarja rejteni~A pusztulásnak
276 7| miért nem fekete?~Vegyétek el s tűzzétek föl helyébe~Sötét
277 7| számüzötté,~Ki idegen földön vesz el. -~Hálás haza,~A szent halott
278 7| Köszörült kés, metszi szívemet.~El, el innen! fönn vagyok,
279 7| kés, metszi szívemet.~El, el innen! fönn vagyok, és mégis~
280 7| vészes~Felhőket nyelt volna el,~S elkezdett okádni a hegy,~
281 7| számtalanszor olvasandom el,~Mindaddig, amíg mindenik
282 7| egykor a világot~Borítá el gyülölség képiben;~Most
283 7| bizik?~Jobb, jobb, maradj el a csaták teréről,~Hol úgyis
284 7| szemfedője légyen.~Maradj, maradj el a csaták teréről;~Nem lész
285 7| mostan Juliskám?~Már régen el is aludt tán;~Ha elaludt
286 7| nélkülem a menny. -~Ne vedd el tőlem, oh sors, hívemet...~
287 7| Oda nem adhatom.~Vagy vidd el őt, kegyetlen hatalom,~Vidd
288 7| kegyetlen hatalom,~Vidd el, ha róla így határozál...~
289 7| legdicsőbbek érte~S alatta haltak el.~Mutatja ez, mutatja,~Hogy
290 7| Mondta voln’: elég.~Vinné el az örödg ezt az~Én jó szívemet!~
291 7| fogok majd hosszu haraggal.~El ne feledje a barna Lacit
292 7| kapok, s vad tűzzel zengi el ajkam~Harsány himnuszodat,
293 7| szeretném én, mint szeretném,~Ha el lehetne mondani:~Mily boldog
294 7| született, ott kinn fogtam el a~Kis-kunsági szép nagy
295 7| Pegazusom sohasem fáradt el,~Hamarjában még el sem is
296 7| fáradt el,~Hamarjában még el sem is fárad,~Biz ezt ne
297 7| napsúgarán,~Ismét felhő takarta el,~Mely önti záporát reám.~
298 7| messze,~Szaporábban érem el.~Gyi, te fakó, gyi, te szürke,~
299 7| hasztalan esengek,~Hogy hagyjon el, hagyjon magamra már;~Kérlelhetetlen,
300 7| sem hatna szívemig;~Várd el békében, míg a jelenésnek~
301 7| Dicsőségök ragyogása vevé el?~Nagy szellemek ők! ha varázskezeik~
302 7| búbánata mellett,~S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...~
303 7| Meghalok, barátim,~S égessétek el.~Szatmár, 1847. augusztus~
304 7| nem fér~Igy egészen belé,~El kell tékozolnom,~El kell
305 7| belé,~El kell tékozolnom,~El kell sírnom felét.~Megjövendöltem
306 7| kell látnom, igen, meg! el nem mulasztom.”~A vezérnek
307 7| elakadt nyelvivel.~Miket el nem mondtam, mik reám bizattak,~
308 7| gondolja s tudtán kívül el is mondja.~„Oh én bolond!
309 7| Nőtelenség, tőled válok el;~Majd huszonöt évi bajtársam
310 7| Búcsu nélkül nem hagyhatlak el.~Ne neheztelj, hogy ki oly
311 7| jár,~S szánakozva mennek el mellettem...~Savanyú a szőlő,
312 7| jóllakám.~Isten hozzád, vidd el tarka zászlód~Másfelé, hogy
313 7| s érezett szivében,~Mit el nem mondhata ott hirtelenében:~
314 7| világtol távol,~Semmi sem jut el hozzánk zajábol,~Csak az
315 7| földeket?~Messze járt, de el nem tévedt,~És vadásztak
316 7| drága élet hullt már érted el,~Oh szent szabadság! és
317 7| Vérpanoráma leng előttem el,~A jövendő kor jelenései,~
318 7| elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.~Kevély ember, miben kevélykedel?~
319 7| föld is semmiségbe oszlik el.~Kevély ember, miben kevélykedel?~
320 7| Örömnek hínak,~Kergetélek, s el nem értelek.~Ámde végre
321 7| és ruhát emleget,~Hordd el magad! bár rövid az élet,~
322 7| téli világot?~Már hó takará el a bérci tetőt.~Még ifju
323 7| Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre~Könnyezve borítasz-e
324 7| ELÉRTEM, AMIT EMBER ÉRHET EL...~Elértem, amit ember érhet
325 7| Elértem, amit ember érhet el:~Boldogsággal csordultig
326 7| más búját, baját... -~De el nem hagylak, hazám, tégedet,~
327 7| szavam,~Miljók nevében mondom el neked~A köszönet, a hála
328 7| kell,~Haljanak hát legalább el~Itt, hol látják szemeink;~
329 7| s ha előtte~Kétfelé tért el az ut,~Nem kérdezte senkitől
330 7| nyugodt pofák!~Siettem el, siettem el,~Hogy mentül
331 7| pofák!~Siettem el, siettem el,~Hogy mentül hamarabb~Mögöttem
332 7| Felröpülök~Az égbe.~Oltsuk el már a gyertyát,~Mert azt
333 7| napok, nem! évek folytak el már,~Amióta idevettetett,~
334 7| parasztlőcs kezeit,~Mintha el akarná messze hajítani,~
335 7| Most menj a pokolba, vigyen el az ördög!~Koltó, 1847. október~
336 7| Vadvirágok- s fűvekkel födéd el.~Ilyen a sors! egykor, életében~
337 7| kutyafuttában nem végezhetni el.~Lelkiismeretem fölvigyázó
338 7| lészen,~Hogy dolgom valahogy el ne hevenyésszem,~S hogy
339 7| Rajta is kapott... most dugd el a poflevest.~Fegyveres Tamás
340 7| fészkében.~Mért rejtezik így el a világtól mindig,~S riad
341 7| pattan,~(Tiszai rév felől jön el az út onnan,)~Ostorpattogásra,
342 7| Óriási dolgát ép akkor végzé el,~Amidőn az ajtón kopogtattak
343 7| Amint eddig elvolt nélküle, el is lesz.~„Hogyha vétek,”
344 7| ugymond, „a közügyi terhet~El nem fogadni, ha az ember
345 7| ki sem lépek,~Foglalják el a tért markosabb legények,~
346 7| nagy kastély~Taszít magátul el,~Ott egy fejér kis kunyhó~
347 7| EL INNÉT, EL A VÁROSBÓL...~
348 7| EL INNÉT, EL A VÁROSBÓL...~El innét,
349 7| INNÉT, EL A VÁROSBÓL...~El innét, el a városból,~Fogjatok
350 7| A VÁROSBÓL...~El innét, el a városból,~Fogjatok be
351 7| S mégis mindezek dacára~El innét, sőt ép ezért el,~
352 7| dacára~El innét, sőt ép ezért el,~Hogy a megszokás utol ne~
353 7| kedvesen, ily dicsően...~El tehát, el gyorsan innen!~
354 7| ily dicsően...~El tehát, el gyorsan innen!~Kolozsvár,
355 7| énekelek, mert énekelnem kell.~El fogják feledni nevem s bár
356 7| hagyom a helyet,~Ott esem el bármily sárosan, véresen!~
357 7| sötét a sír:~Szemünk vakul el,~Ha rátekintünk, fényességitől,~
358 7| amely~Rút önzésed takarta el.~Árúnak tartád gyermeked,~
359 7| rólok kezedet,~Ugy távozának el,~Bár meggyőződésed vala,~
360 7| Találkoznak, a nyomor lesz,~S majd el sem hagyja őket ez.~De szép
361 7| Mondok valamit,~Játsszuk el a multnak~Jelenéseit,~Mert
362 7| Tegyünk valamit,~Játsszuk el a multnak~Jelenéseit.~Képzeld,
363 7| ni most meg~Én feledtem el,~Hogy csak játszunk, hogy
364 7| hogy a~Multat játsszuk el.~Mennyi galibával~Jár ez
365 7| nyargal,~De biz ez nem fordul el, hanem~Utoléri, s dől rá
366 7| közbevágott,~A beszédnek végét el nem várva:~„Mit keres kend?
367 7| a vándor,~„Hisz nem ment el az eszem,~Hogy beüssem orrom
368 7| beüssem orrom ilyen helyre,~Ha el nem esteledem.~Ép azért,
369 7| mert este van...”~De szavát el nem végezheté,~Nagy csetepatával
370 7| vendégoldalas szekér~Sem bírná el, annyit fecsegett ott,~S
371 7| hogy ilyen búsan költjük el...~Megszólítom az öreg urat,~
372 7| még velem, hogy~Nem ereszt el?~Kiivott már mindent, bennem~
373 7| maradt,~Mért nem dobja hát el már az~Üres poharat?~Átkozott
374 7| Élet minket nem kisérhet el.~Milyen áldás, ott lenn
375 7| Minden ember megláthatja,~Aki el nem fordul tőle.~Csak ne
376 7| valamit:~Ne bucsúzzunk még el,~Maradj vélem itt.~Maradj
377 7| maradj itt az~Élten át.~Mondd el, amit tennap mondtál,~Mondd
378 7| mondtál,~Mondd még százszor el nekem,~Olyan jólesik azt
379 7| azt hallanom,~S végre majd el is hiszem.~Úgye itt maradsz,
380 7| apám tiltá, hogy ne jőjek el,~Ő mondá, hogy senkit sem
381 7| Csakhogy itt vagyok végtére,~El sem hagylak már ezentul,~
382 7| bizalma bennem...~Többé már el sem hagy...~Védni foglak
383 7| azt megteheted: taszíts el,~És gázolj keresztül testemen.~
384 7| Meg sem áldalak...~Menj el ugy, hogy többé~Ne is lássalak.”~
385 7| egy pár hónapot.~Hogy mult el, hogyan nem,~Azt nem tudja
386 7| húzzuk-halasztjuk,~Végre is csak el kell mondani...~Szinte restelem
387 7| bot,~Bolond Istók többé~El nem távozott,~Nem volt bolond,~
388 7| bolond fővel~Erre szánja el magát,~Csináltasson egy
389 7| melyet~Apáink örökségiből~El nem rabolt még az enyészet,~
390 7| Magyar nadrágot nekem!~És el bajuszpödrőért a~Patikába
391 7| nagyon víg gondolat.~Érd el (persze énvelem) az~Ősz
392 7| föl szemeimben~S oszlik el, mint köd-alak.~A nap is
393 7| mily~Hiábavaló!~Nem hagyhat el engem~Nemes indulatom,~Az
394 7| Nagy híja van a ménesnek.~El az egész kerületbe~Ló-keresni,
395 8| esték ilyenkor mi szépek!~El sem hinnétek tán, ha nem
396 8| Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:~Itt van
397 8| találgatják: vajon ki ment el itt?~Pest, 1848. január~
398 8| ingyen ahhoz senki sem jut el,~Ahhoz nagyon sok mindenféle
399 8| kell:~A becsülettől soha el ne térj~Sem indulatból,
400 8| napvilág fél-feketén~Jut el csak a sok bujkálás miatt,~
401 8| Hamarjában nem mehetett el,~Ott állt csodálkozó szemekkel~
402 8| zenéje volt. -~Miért tiprád el ezt a szép virágot?~Mért
403 8| virágot?~Mért hallgatott el így kezedben a lant?~Nem
404 8| akkor a legboldogabb.~Dalold el mind, mivel szived teli,~
405 8| lángész illatja~Árasztja el e fájdalom-helyet.~Itt énekelt
406 8| hiszed,~És én mikép oszlassam el, ha~Vannak, kétségidet?~
407 8| Egy-egy gyémántkövet dobnék el~Minden kis szavadért.~Ha
408 8| Oly bús vagyok:~Vigyétek el!...~Mily illat ez,~Mily
409 8| gondolkozzék legalább felőle;~Ha el nem éri a fa sudarát,~Hadd
410 8| jelenem.~Te foglald egyedűl el~Egészen lelkemet,~Száműzve
411 8| nagyvilágtól mélyen rejtve el,~S cserélgetném a boldogságot~
412 8| magyarnak a szive.~Mért hagytál el? hiszen mi rád nem untunk,~
413 8| áldom azt az istened,~Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet,~
414 8| istened,~Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet,~Kezdd el
415 8| el azt az ötvenet,~Kezdd el azt az ötvenet! -~Addig
416 8| az elejét,~Ha a kezdetnél el nem kezditek...~Sajtószabadságot
417 8| Széltében-hosszában mondom el a dolgot,~Mit csinált az
418 8| legények kerekedtek akkor,~Soha el nem váltak a kardmarkolattol,~
419 8| megmondanám: hány mérföld? el se’ hinnék.~Hej, az vón
420 8| ifjusága e csatákban telt el,~Nem ért rá játszani a szép
421 8| kedvének világ látta mását.~38~El is látogatott hozzájok gyakorta,~
422 8| imádkoztak, bárcsak már mulna el;~De nem csoda, hej mert
423 8| beszédet Lehel nem végzé el,~Zavarná a csendet csak
424 8| ittunk már egészségére,~Talán el is fogyott már a hordók
425 8| nagy isten-éltess’,~Mit el nem hagyhatok, hogy ne legyek
426 8| imádság mellett~Mondják el szent neveinket.~A magyarok
427 8| örömmel~S diadallal hoztuk el,~Aminőt ez az öreg hely~
428 8| azt az én istenem,~Vigyék el a körmös angyalok...~A hazáért
429 8| ott a~Fejénél?~Takarodjék el közülünk~A gyáva,~Bújjék
430 8| alattomban,~Sompolyognak el az urak.~A királynál csak
431 8| a diadalnál,~Nem jöhetsz el a sír mélyibűl.~Hamvaidnak
432 8| lelked, lelked nem veszett el,~Ilyen lélek el nem veszhetett;~
433 8| veszett el,~Ilyen lélek el nem veszhetett;~Szállj le
434 8| Szerelemféltés bánt?~Hagyd el ezt te, bajtárs,~Nem való
435 8| Tanít engemet.~S ne feledd el a virágot,~Ne feledd el
436 8| el a virágot,~Ne feledd el ezt,~Hozz belőle, amennyit
437 8| Sok száz esztendő múlt el, mialatt~Sok miljom kéz
438 8| undok férgei~Borították el ronda testeikkel.~Oh én
439 8| félre, bú, de félre, gyász, el, el!~Nincs a mocsárban már
440 8| bú, de félre, gyász, el, el!~Nincs a mocsárban már a
441 8| ahogy lenni kell:~Hagyjanak el! csak magunkat~Mi magunk
442 8| magunkat~Mi magunk ne hagyjuk el.~És mi nem hagyjuk magunkat,~
443 8| Könnyen emberedre akadsz;~Ha el nem férsz a bőrödbe’,~Majd
444 8| Még a pipánk sem alszik el!~Pest, 1848. május~
445 8| FEKETE-PIROS DAL~Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,~
446 8| húszezer~Magyar vitéz vész el,~Mérföldekre nyúló rónát
447 8| Mérföldekre nyúló rónát borítva el~Kiomló vérével.~Fessük zászlainkat
448 8| mivelt;~Kérlek, fordítsd el tőlem képedet~Csak egy időre,
449 8| szerelem,~És minden óra, mit el nem vevék,~Egy elpazarlott
450 8| Tavasz, költészet, szerelem!~El hagyjam őket tőlem szállani?~
451 8| Balga aggódástok~Nem ijeszt el engem;~Köszönöm tanácstok,~
452 8| Miként elpusztult Jeruzsálem,~El fogsz pusztulni Ausztria,~
453 8| kondul s futnotok kell,~Hogy el ne zúzzanak~Az omló trónus
454 8| tolvajok!~De a lopott vagyont~El nem viszitek magatokkal;~
455 8| bennetek,~És undorodva fordul el!~S ha ekkép éhen vesztetek,~
456 8| tündérvilágával,~És szórd el ott e kincseket,~Ajándékozz
457 8| cserebogár!”~Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,~
458 8| azóta húsz esztendő telt el~Megrakodva búval és örömmel...~
459 8| mellettem,~Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,~Hogy
460 8| mely, míg a harc folyt,~El volt bujva vagy aludt,~Igy
461 8| körűlem,~Széles hosszu puszta, el is látok messze,~Egész odáig,
462 8| felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk,~Mint egy tündérrege.~
463 8| porhatag már,~Vessétek azt el kérlelhetlenül,~Bármily
464 8| magával,~Minő dologra szánta el magát?~Nagy a dicsőség,
465 8| MIÉRT ZÁRJÁTOK EL AZ ÚTAMAT?~Miért zárjátok
466 8| AZ ÚTAMAT?~Miért zárjátok el az útamat?~Bocsássatok!~
467 8| feleségemet.~Miért zárjátok el az útamat?~Bocsássatok!~
468 8| magyarokhoz elmégysz!”~És el is jött azonnal a püspök,~
469 8| tehát!” fölkiálta László,~„El, utánam élet és halálra!~
470 8| elrugaszkodott királya.~El bizony, de mennyire! naponként~
471 8| pille,~Melyet a szél ragad el,~Szemlátomást fogy az élet,~
472 8| élet,~Szemlátomást hervad el.~Ám hervadjon, isten néki,~
473 8| hozzánk.~Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,~Irtsanak
474 8| akkor, akkor nem veszünk el,~Akkor élet és dicsőség
475 8| egy közűlök százakat ront el, mint~A pohár bort az egy
476 8| le a babért.~Azért hagyád el a muzsákat,~Azért tevéd
477 8| te, oh haza, nem hagyod el magadat,~Haragod tüze arcaidon
478 8| odafönn a követek?~Mondja el a sok szép jó hírt felőlök,~
479 8| szégyenfoltot, mely fejedet födé el,~Lemossuk a zsarnok tulajdon
480 8| sírjaitok?~Hová temettek el? szent hamvaitokat~Hol találjuk
481 8| a zsibvásáron sem kelne el,~Az ágy lábánál egy vén
482 8| az alakok~Mint álomképek el vannak mosódva~S a félsötétben
483 8| elaludjam,~Erőködöm, de el nem alhatom;~Apám, az éhség
484 8| mégis~Oly hirtelen maradtak el,~Mint vágtató lovas mögött~
485 8| volt, nagyobb;~Már ettül el nem állok, nem bizony,~Hisz
486 8| És nézni, mint potyognak el,~Mikor kilépnek, hehehe...~
487 8| Hogy orrát így beverje,~Azt el nem birná lelk’isméretem.”~
488 8| szomszédasszony, épen~Tennap temette el kis gyermekét.~Majd fölvállalja
489 8| pedig pogány,~Hogy egykor el ne útasítsa~Szent Péter
490 8| a neve.~7~Négy év haladt el,~És gyermek lett a csecsemő,~
491 8| sem mert nézni a banyára,~El sem mert nézni róla.~A vénasszony
492 8| Mindent tud s nem felejti el.~Az asszony elpróbáltatá
493 8| banyának gondja volt reá,~Hogy el ne hízzék valahogy szegényke.~
494 8| falatokat~A szájamtól szakítom el,~S belé tömöm!~De mindez
495 8| Különben e bottal némitlak el,~Undok szipirtyó!~Részeg
496 8| keresztlevéllel jősz.~És most hordd el magad... s te~Kövess, fiú.”~
497 8| oly gonoszság,~Mit rajta el nem követett,~Mihelyt eszébe
498 8| lakik.~S mivégre tűrt, miért el nem hagyá~Kínos helyét,
499 8| S mit egyszer megtanúlt,~El nem feledte.~Előbb tudá
500 8| a nevelő előtt~Nem tűnt el észrevétlen~A szolga fensősége~
1-500 | 501-596 |