Rész

 1  3|           kis ága tartja még.~Ott fekszik ő halálos ágyon,~Sok szenvedésnek
 2  4|          helység~Majd félórányira fekszik~Lenn a völgy tekenőjében. -~
 3  5|  vasárnapja sincsen,~Mindig későn fekszik, mindig idején kel;~Mint
 4  5|          a föld,~Ez óriás koporsó fekszik.~És ott fejem fölött az
 5  6| kiolvashatjátok,~Hogy rajtam átok fekszik, átok,~Hogy fáj nekem, hogy
 6  6|       kősziklát hengerítene.~„Itt fekszik, alszik,” így gondolkodék,~
 7  6|     bölcsőben fekvő csecsemő;~Ott fekszik és még mélyen alszik ő,~
 8  7|        tanyáz.~Csak a holt század fekszik odabent,~Szemfödele a hosszu,
 9  7|       mint én, katonája vagy.~Ott fekszik, mint egy új Prometheus.~
10  7|      költőt, ha magányba fut, hol~Fekszik a gyönyör, a hírrel nem
11  8| istenigazában tudtad te,~Hogy hol fekszik a magyarnak a szive,~A magyarnak
12  8|           így szólt a hír szája -~Fekszik Attilának egykori országa,~
13  8|     század terhétül,~Mely fölötte fekszik, mint paizs.~Oh de lelked,
14  8|           halt meg, és anyád~Honn fekszik éhen s betegen.~Én a távolban
15  8|     Mikéntha néki fájna az. -~Ott fekszik a rab, zúzott homlokának~
16  8|       vérében a kövek felett,~Ott fekszik, és nem halt meg, és él!~
17  8|          van ő?~Ott áll... de már fekszik, nem áll,~Félhalva fekszik,
18  8|        fekszik, nem áll,~Félhalva fekszik, leverék~Lábárul őt, és
19  8|         nem elég,~Amely már rajta fekszik?~Nem volt elég a Krisztust