Rész

 1  4|     leűlt, űltében megfagyott.~Esett ez a betyárnak tudtára,~
 2  4| látására.~Jancsinak látása nem esett kedvére,~Mert megijedt tőle,
 3  4|        A kis ebéd neki jóizűen esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz
 4  4|        károgása,~Mely épen egy esett vadnak szemét ásta.~Sem
 5  4|   teljes életemben~Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem,~
 6  4|    patakba szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam,”~
 7  4|       nőtlen volt: terhére nem~Esett a hivatal,~Nyugodtan, híven
 8  6|    Vagy igazabban: oly kétségb’esett...~Kétségbeesni!... milyen
 9  7|    voltam még, mikor~Az az eső esett,~Mely falának kétharmad
10  8|        lenni,~Vagy hogy jobban esett hallgatni, mint enni.~28~
11  8|       hosszu bujdosásod,~Sírba esett, ki neked sírt ásott,~Bevezettünk,
12  8|    meleg,~Az árnyék persze jól esett.~Midőn az ellenség előtt~
13  8|   vitték őt oda, vagy az~Égből esett le?... így szentebb, de
14  8|        amely ott~Ajkaidról rám esett,~De ki hinné, de ki hinné?~
15  8|    könnyes szemekkel.~Mily jól esett ez a fiúnak,~Szegény fiúnak
16  8|      Szegény fiúnak milyen jól esett!~Ez volt az első szeretet,~
17  8|      feje is a porba’ van,~Ugy esett le a válláról,~Mint a nap
18  9|   vészes égen elborult,~De nem esett le csillaga.~Meg van vagdalva,
19  9|         PÉTER BÁTYA~Tíz katona esett a helységre,~Nem volt szükség