Rész

 1  4|      meglátom;~Nem én! csak úgy csendesen vígadok.~S ha bizalmas ember
 2  5|        Akkor leszek ám még majd csendesen,~Ha melléd fekszem, édes
 3  6|         Ottan feküsznek szépen, csendesen,~Egyik fehér és a másik
 4  6|         sikoltott. „Csitt, légy csendesen,~Mindenre kérlek, ami szent
 5  7|      nyugattól keletig~Sötéten, csendesen:~Ha volna mennyköve, mint
 6  7|      Pattanhatnék föl: tán szép csendesen~Ráfektetnek majd szent Mihály
 7  7|       de mégis elmegyek.”~Mária csendesen, némán nézte a hőst,~Ajaka
 8  7|    alszik~Kis feleségem mélyen, csendesen.~Egyik kezemben édes szendergőm~
 9  7|    alszik~Kis feleségem mélyen, csendesen.~Arany csal s ostor kerget
10  7|    alszik~Kis feleségem mélyen, csendesen.~Hány drága élet hullt már
11  7|    alszik~Kis feleségem mélyen, csendesen.~Vérpanoráma leng előttem
12  7|    alszik~Kis feleségem mélyen, csendesen.~Koltó, 1847. szeptember~
13  7| hintóban belül~Sötét ur ül nagy csendesen;~Ah, milyen napfogyatkozás
14  7|      örömébe’,~Ringatja a napot csendesen,~Épen mint én téged, kedvesem.~
15  7|       gyászol,~Szegény~Éjszaka.~Csendesen a~Földre~Leborúl,~Hull a
16  7|         Kína is kezd~Mendegélni csendesen,~Ő még most is, mint a szikla,~
17  8|      szeretteim,~Aludjatok szép csendesen.~S mégsem virad! mikor fog
18  8|          Levetette szép ruháit,~Csendesen levetkezett;~Majd felöltözik,
19  8|    sokáig,~Összehíja cimboráit,~Csendesen előrelépett,~És így kezdte