Rész

 1  3|   késik szólani,~És tőle ily beszédet hallani:~„Ott a vityilló
 2  4|  Mint az izé...”~Érté e néma beszédet~A helybeli lágyszivü kántornak~
 3  4|      el az istenért az ilyen beszédet!”~„Utószor látlak én, szivem
 4  4|       balra dőltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg:~„Jó
 5  4|     Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égő gyertyával a házból
 6  4|   János vitéz pedig e szíves beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné
 7  5|     tölgytetőn~A felleg, s a beszédet~Hallgatta részvevőn.~Részvétből,
 8  6|      Háta mögött hallott ily beszédet:~„Hej atyafi, mi is átakarunk,~
 9  6|   Nem tudták: hogy kezdjék a beszédet.~Pista sem szólt, hanem
10  7|      S lelkesedve tovább ily beszédet tartott:~„Jertek, ha jöhettek.
11  7|      Végighallgatá a követ e beszédet.~Vagy tán nem is hallá,
12  7|       S ugy szivá be lelke e beszédet,~Mint a gyermek az anyatejet.~
13  8|     oly goromba,~Hogy, míg a beszédet Lehel nem végzé el,~Zavarná
14  8|   vált a bor.~Kezdte pedig a beszédet~Mag’ a nádor, Bánk bán,~
15  8|     érzéketlenűl~Hallgatta a beszédet, mintha~Nem ő vón, akiről
16  8|       szív, szívem! hallod e beszédet?~Gyávaság vádjával kit illetnek?
17  8| előrelépett,~És így kezdte a beszédet:~„Be összeolvadt a számunk!~
18  8| közöttök Kont,~Királynak ily beszédet mond:~„Itt vagyunk, király,
19  9|       hogy ez történet?~És e beszédet nem veszi~Egy őrült, rémülésteli,~