Rész

 1  1|       Schiller után~Forrás mellett űlt a gyermek,~Koszorúkat kötözött,~
 2  4|     fölvetette rája,~De ő keményen űlt rajta, mint a cövek,~A földindulás
 3  4|          tengerhez ment és gályára űlt.~A király s a sereg elkisérte
 4  4|         hogy nem állt János, hanem űlt a széken,~Mert lerogyott
 5  4|        akarná tépni a bánatot.~Igy űlt egy darabig némán merevedve,~
 6  5|         ezt beszélte a tölgy.~Fönn űlt a tölgytetőn~A felleg, s
 7  7|        Szégyenpírja?) égett.~Itten űlt a parton,~S hallgatá a csendes~
 8  7|       nagyon fáj leveled.~Egy redő űlt homlokomra,~Amidőn elolvasám,~
 9  7|            mellé guggolt szépen,~S űlt kevélyen és vidáman,~Mintha
10  8|    ugyancsak járta az ütközet,~Nem űlt a nép otthon a kemence megett,~
11  8|          Lehel sátorábol,~Ott benn űlt a vezér kürtjét fújogatva,~
12  8| elálmosodni kezdett.~Nehéz pilláin űlt az álom.~Fölszedte fáradt
13  8|        egyenest fejével.~Asztalhoz űlt, és föltevé magában,~Hogy
14  8|         meddig fogsz állni még?~Ki űlt előttem e rideg kövön?~Ilyen
15  8|         érzelem, sem gondolat.~Ott űlt merőbben a szobornál,~S
16  8|         homlokán rejtélyes szándok űlt,~Merész, nagy szándok, elhatározás,~
17  8|      először~Ez ákácfák alatt.~Itt űlt e lombok alján,~Itt űlt
18  8|            űlt e lombok alján,~Itt űlt szemközt velem,~Itten röpült